Megtörtént. Bővebben, szerda reggel indultam hajnal fél négykor és négykor érkeztem meg. Kifelé kicsit átgondolatlan volt a tervezés, csak mentem toronyiránt, nem gondoltam bele, hogy már új lehetőségek is vannak, de legalább az út szép volt. Linztől Salzburg felé vettem az irányt és utána Rosenheimtől (adócsaló paradicsom:D) Innsbruck felé indultam vissza, km-ben ez az út a legrövidebb, de sajnos a leghosszabb is, egy idő után már nincs autópálya, még bőven a svájci határ előtt, az alagút labirintusban végigcsak 80km/h a megengedett és mindenki szögre betartja. Ez alatt az idő alatt bőven ki lehetett volna autózni azt az 50-100km többletet amit a müncheni megoldás jelentett volna. Délután 4kor érkeztem meg, mondanom sem kell, jó volt aludni délután, mert másnap már a munka várt.

Egy gyors bevásárlást is ejtettünk, mert enni valamit kell. A legközelebbi coopot látogattam meg, fel voltam készülve, hogy nem olcsó a történet, de szerintem erre nem lehet eléggé felkészülni. 1kg csirkemell filé 5000 HUF és szerintem ezzel el is mondtam az árakat. A kintlét alatt nem voltam rest ellátogatni helyi kifőzdékbe, klasszik főzelékfaló feeling ahol itthon 1500ért már tényleg rendesen bezabál az ember desszerttel és üdítővel. A gyros tál itthon menüben 1500ért elérhető. Kint igaz kebabnak volt a libanoninál keresztelve, de már menüben  25 CHFért elérhető volt. Bőven 5 ezer Ft felett. Egy kis kávézóban egy saláta szintén ennyi. És nem a városközpontban, mintt itthon a Vörösmarty téren a Gerbaudban ahol szintén 2-3 ezer Ft, hanem egy városszéli egyszerű kávézóban. Ó jajj. A svájci sajtok legalább 20%-kal olcsóbbak mint itthon. De mondjuk ez sem igazán vígasztalt.

Átrágva kicsit a lokális pénzügyi helyzetet, kiderült, hogy egy alap lakást bérelni havi 3-5  ezer CHFtől indul. Egy évi kinti lakbérből itthon már lakást tud kb venni az ember. Aha, jól van gyerekek. A CHF megerősödése a svájciakat nem izgatja, nekik nem lett semmi sem drágább, talán egy kicsit olcsóbb. De azért az autószalonban alkunak helye nincs. A kiírt lista áron lehet vásárolni bármit. Hozzáteszem, hogy még a magyar áfával és regadóval terhelt magas árakhoz képest is magasabb összeget kell leszurkolni bármilyen autóért. A nekünk jólét, nekik átlagszinvonalat képviselő átlagos ember normális autóval jár, legyen a egy vw, ford vagy toyota, a kompaktokért odavannak. Csak a nagy difi, hogy nem az 1.4 fapad kazettásrádiót veszik, hanem a legmagasabb felszerelést és a legnagyobb motort. Ugye alapvetően minden rohadt drága, de nekik az normális, kvázi minden ami import az rohadt olcsó a belső árakhoz képest. Az autópálya matrica még mindig a régi, csak egy éves van és az 40 CHF. Nóóóórmális? Nem, valami jelképes összeget befizettetnek, aztán ennyi és egy bambi.

Az időjárás sajnos nem kedvezett a kirándulási lehetőségeknek, így csak Montreuxba sikerült ellátogatni. A genfi tó nem genfi oldalán lévő kis városka kifejezetten mediterrán mikroklímával büszkélkedhet. Nincs nyüzsi, nincs izgalom. Nyugodt város, pálmafákkal és télen nem befagyós tóval és kevés hóval. Ami talán feltűnt, hogy az egy főre jutó porsche, lambó és ferrari szerintem magasabb, mint itthon a bicikli vagy ha már autónál  járunk, akkor suzuki. Kényelmesen és rohanás nélkül élik az életüket, mert minek rohanni, az üzletek mindenhol csak 7ig vannak nyitva maximum, szombaton kicsit korábban zárunk, de vasárnap már nem dolgozunk. Aztán mégis jól működik ez a dolog valahogy. És talán ez nem azért van mert lusták…

A hazafelé út már tervezést igényelt. Innsbruckot elkerülve Zürich után Winterthur felé vettem az irányt és Münchenig nyomtam a gázt. Münchenben a belső ringet még mindig építik, de, ha egy szer kész lesz, nagyon jó lesz, a városon tényleg gyorsan átérve nyomtam tovább neki. Egy idő után át kellett gondolni, hogy Salzburg vagy rögtön Passau legyen a cél még Németországon belül. Utólag talán hiábasan, de Salzburg mellett döntöttem, pedig Salzburgnál a hosszú százas korlátozás elég sokat lassít, továbbá a cca 200 további német km lehetővé teszi a nagyobb tempót, így hiába lett volna 10-15kmrel több Passau felé az út, valszeg gyorsabb is lett volna. Az alábbi képen jól látszik, hogy éjfélig meddig jutottam el, csöcs latitude nem tud összerakni napokat, csak egy napot tud mutatni. Hát így jöttem haza.

Hajnal kettőre itthon voltam, így az út 14 percnyi tankolással és 6 percnyi külön pisikével. 11 óra és 28 perc alatt teljesítve volt. Passau felé és a rövidebb tankolási idővel, szerintem ezt 11 óra alatt is végig lehet nyomni úgy, hogy a kreszt nem szegjük meg sehol sem. Azért ezt motorral lenyomni nagyon meredek lett volna. Nomeg svájcban oda és visszafelé is esett az eső, így serény anyázás mellett élvezhettem volna a pofámba ömlő vizet. Ehelyett üvöltött a talicska, csapda és a megadeth végig.

Másfél hetes genfi túra van előttem. Munka és munka. De nézzük a napos oldalát (persze most is szakad az eső), megannyi lehetőség egy undorító városban:) Kocsival fél nap alatt ott van az ember, közben legalább világot is látok, bal oldalt terelő korlát, jobb oldalt leálló sáv. De a hétvégi jó kis kirándulások majd kárpótolnak a hegyekben. Hát reméljük jó lesz és az idő is megfelelő lesz, nem pedig esőkabátban kell végigmászni a jégig. 3 évvel ezelőtti uticélunk ismét előtérbe kerül és a gleccser meglátogatása lesz a cél. De most a déli részét nézem meg az Inn eredetének, ami egy kellemesen hosszú egésznapos elfoglaltság lesz. Más látnivaló a kis svájcban szinte úgy sincs.