Az XT-t nem mondom, mert az ugye alap. A 286 az meg nem egy was ist das, bár 3 éve dobtam ki egy 286 alaplapot fpuval, teljesen halott volt, így nem tartottam értelmét megtartani. Viszont az alábbi gyöngyszem hibátlanul funkcionál. Maruda márka, német kiosztás, a gugli sem tudta megmondani, hogy ki ő és mi ő. 386 sx 25mhz ként azonosítja magát a bootoláskor. 60 mb mobil winyó, összeszarod magad, nem elég? 8 mega ram! Befosol. Landmark szépen hozza a 286 AT összehasonlítást, mobilwinyó 13 mseccel a vseekben. Az megvan, hogy a WD540-s winyóm tudott 12-3 msecet? Másfélszer gyorsabban indult a doom2, mint az IBM 170 megás winyójáról. Lehet nyálazni és licitálni:)

Az akku teljesen halott, de bébi elem méretűből kell bele 6 darab amit akkupakknak összerak az ember. Képernyő hibátlan, még olvasható is, de egy kisablakos wolf is iszonyatosan mázolódik. Win 3.1 természetesen fut rajta. Hátul a csatik közt szerintem dokkoló nyoma fedezhető fel, az a gond, hogy semmit nem találok róla, aki felismeri, pls help:)

Nem olyan régen az archive.org elérhetővé tett több ezer klasszikus PC játékot, még a DOS hőskorából. Jó volt nézni a klasszikusokat, órányi böngészés után sem találkoztam teljesen ismeretlen címekkel. Felvetődik a kérdés, hogy tényleg fiatalon az ember lassabban érzi az idő múlását és jobbak így a reakciói, vagy pedig egyszerűen annyira egyszerűek és nagyszerűek voltak korábban a játékok, hogy szinte mindegyikkel lehetett játszani? Nem kell a kérdésre válaszolni, nyilvánvaló a válasz az időtöltésről. No, lényeg, hogy előkotortam a 20 évnél idősebb adathordozóimat és kipróbáltam mi az ami működik és mi az ami nem.

Elsőnek a CD jutott eszembe, hiszen az asztali gépemben még mindig van korongolvasó berendezés. Kis/Nagy floppy meghajtóm van, ugyanakkor a kérdés az volt, hogy van -e a mostani alaplapokon csati, amivel ezt meg lehet játszani. Jelentem nincs. A témán felbuzdulva gyorsan összeraktam egy ktx-333 configot, csak annyi elég volt, hogy valamiről tudjak bootolni, szerencsére találtam bootlemezt cd-n, kis és nagy floppyn is. Az asztali gépen a CD tartalmakat tudtam ellenőrizni, második de még meglévő legidősebb CD-m ami megmaradt ’95-ben készült. Kodak InfoGuard, hirdeti a felület, azt hiszem 3500 ft környékén járt egy ilyen akkoriban.

Emlékeimben dereng mikor a CD írás lehetőségéről először olvastam a PC worldben, aztán a barátokkal vitattuk meg ennek a lehetőségét, Atilllla szentül megvolt győződve arról, hogy a CD készítéséhez (nem írás!) csíramentes környezetre van szükség és az otthon teljesen kivitelezhetetlen, még akkor is hajthatatlan volt, mikor a Ready Computer árlistáján láttuk, hogy alig 240 ezer forintért (persze SCSI kártya nélkül) már 2x HP írót lehetett kapni. A dolog pikantériája volt, hogy a 32 Mb ram javasolt volt a rendszerhez, bár SCSI mivoltaként okosan egyéb erőforrások terhelése nélkül végezte a dolgát, ha jól rémlik ekkoriban 16 Mb ram ára valahol 20-30 ezer forint körül járhatott.

Magán a CD-n persze nagyon sok karcolás van, mert volt szegénykém használva nem keveset, viszont 100%-ban sikerült beolvasni. Egy fél évvel későbbi Philips CD-t is sikerült visszaolvasnom teljesen. A 10-15 éves verbatimokkal szintén nem volt problémám. Fénytől és párától védve tartva úgy látszik 20 évet kibírnak a CD-k gond nélkül. Én még gombás CD-vel nem találkoztam, azok valószínű, hogy teljesen tönkremennek, ahogy a lencsék felületéről is a gomba lezabálja a rétegeket.

Floppy tekintetében már nem volt ennyi sikerem, pedig úgy gondoltam, hogy por/fény/hő mentes helyen azok száz évet is kibírnak. 20 ból 4 kis floppyn badsector jelentkezett, hogy ez már korábban ott volt -e, azt nem tudom, mindenesetre a 3M lemezek jobban vizsgáztak, mint a Sony lemezek. Nagyfloppy terén a gyári PC World mellékletek fele halott volt, a Parrot, Sony lemezek viszont úgy néz ki elnyűhetetlenek ebben a kategóriában.

Még a 40 Mb-s Maxtor és 171 Mb-s IBM (made in Hungary!:) HDD-ket is kipróbáltam. Az IBM teljesen halott, bár lehet már korábban sem lehetett vele mit kezdeni, felpörög, de se particionálni, se formázni nem lehet. A Maxtor winyónak brutál hangja van, viszont legalább visszaolvasható maradt. A DVD írás varázsából én már kimaradtam, a DVD hőskorszaka után elég olcsó lett a HDD amivel úgy volt az ember, hogy megéri venni a HDD-ket DVD-vel való szenvedés helyett. Most pedig, mikor pár ezer forint egy 32 Gb-s stick, nem is kérdés, hogy mire másol az ember, kérdés ezek a memóriák meddig bírják tárolni az információt.

Nyugodtság mérésében átlagolni kell, akkor nincs probléma:) Szancsi nyugodt teremtés, megfontolt, nem kapkod, átnéz mindent aprólékosan, Andriska viszont úgy látszik rám hasonlít, nem kicsit, nagyon:)

A Voyager program keretében 2 szondát indítottak útjára 1977. augusztusában és szeptemberében. Feladatuk a külső bolygók megfigyelése és “nagy felbontású” képek hazaküldése volt. Ezek mellett számos egyéb fő feladatuk is volt, mint a töltött részecskék tanulmányozása, a napszél erejének a mérése, a gázóriások mágnesességének felderítése, felszerelték még őket plazma spektrométerrel, . A legtávolabb lévő ember alkotta tárgy jelenleg a Voyager 1 ami 2012. augusztus 25. óta már biztosan kilépett a Naprendszerből (a napszél ereje drasztikusan lecsökkent, az alacsony töltésű részecskék száma lecsökkent, a magas töltésű részecskék aránya viszont hatalmasat ugrott), a tényt 2014. júliusában újra megerősítették, így biztosan az első eszközünk ami elhagyta a mi naprendszerünket. Szegény Carl Segan ezt már nem élhette meg, pedig ő volt az egyik fő rendezője/szerzője a híres aranylemeznek.

Még 300 év és elkezdi útját az Oort felhőben amin röpke 30.000 év alatt át is repül, majd 40.000 év múlva másfél fényévre megközelíti a Gliese 445 csillagot. Rendszerei 2025. után már biztosan felmondják a szolgálatot, a plutónium készletének már csak 65%-a van meg aminek a felezési idejét hamarosan eléri, így tápellátása teljesen bizonytalan marad. Mivel a napszél már nem gyorsítja így, ha semmivel nem ütközik, 17 km/s folytatja útját a Tejúton keresztül.

A szonda jelenleg 19,5 milliárd km-re van a naptól és egyre jobban távolodik, a fénysebességgel utazó rádióhullámok 18 óra alatt teszik meg az utat a földről a szondáig. Egy bájcsevegés a szondával a válasszal együtt így több, mint 36 órát vesz igénybe. A szonda sok műszert már lekapcsolt, de kommunikációja a Földdel még működik és a navigációs egysége is hibátlan. Az utolsó portré amit készített a naprendszerről alább látható:

További érdekesség, hogy a szonda egy arany lemezt is hordoz magával, tűvel és egyszerűen készített instrukciókkal a visszajátszáshoz. Többféle zene, állathangok és egyéb természetes hangok mellett 55 nyelven köszöntik az idegeneket. Minden nemzet más köszöntést használ, van aki csak egyszerűen békét mond, de akad aki szívélyesen üdvözli az idegeneket. Angolul, japánul, latinul, magyarul, oroszul és spanyolul így hangzanak. A hanglemez mellett egy “egyszerű” leírás is helyet kapott a Föld helyzetéről (pulzárokhoz viszonyítva) és pár ábra a hidrogénatom rezgéséből átszámított másodperc alapú lejátszáshoz bináris megfogalmazásban. Aki ebből rájön, hogy miként kell lejátszani a lemezt, megkapja a helyi nagydíjat.

Következő jelöltünk majd a New Horizons lesz, aki 2015. áprilisában a Plútót közelíti meg majd 10 évnyi utazás után. A New Horizons viszont sosem fogja utolérni a Voyager 1-t. Indító sebessége bár nagyobb volt, mint a Voyager, de folyamatosan lassul és a jelenlegi 15 km/sec sebesség tovább fog 13 km/sec sebességre csökkenni a Plútóval való találkozás után. Aztán lehet lesz még küldetés (bár most a Hold és a Mars van terítéken) ami ismételten a Naprendszer elhagyását tűzi majd ki célul, hogy évezredekkel később egy jópofa idegen megtalálja őt és esetleg válaszoljon is:)