Itt a jó idő, ennek örülni kell! Motort elő és élvezni a napsütést. Sajnos a márciusi tavasz egy részét valami fertőzésnek köszönhetően az ágyban tölltöttem. De már vége! Eljött a kertezés ideje, a gyermek kitessékelése a zöldbe:-)  Most, hogy van hinta és egyéb játszó eszköz a megnyugvás helyett jön az izgalom, hogy vajon mivel fogja a gyerek megsebesíteni magát, mert futás az van félelem nélkül. A nagyszoba már szinte unalmas és a virágföld sem olyan finom, mint két hónapja, így ráálltunk a kerti növényzet fokozott vizsgálatára. Laboratóriumi kölülményeknek még poénból sem nevezhető vizsgálat sorozatunk a vegetáriánus életmód rejtelmeivel kezdődik, gyermek ül a fűben és tépkedés után falatozni próbál, persze anyu és apu ezt nem engedi, így bekapcsol a failsafe mód és 130 dB-lel adja tudtára a világnak, hogy a megkaparintott zsákmány ismeretlen hiba miatt kicsúszott a kezéből. A homokot a kocsiból ki sem merem venni, mert az is biztosan emésztési tesztelés alá lesz rendelve. De egyszer túl leszünk majd ezeken is és azon lehet majd izgulni, nehogy csben lealázzon a gyerek:-)

A 2010-s kirándulás sajnos nem jött össze, pedig szét terveztük magunkat, a 2011-s pedig a gyerkőc születése után kicsit agresszív lett volna a család felé. Így idén indultunk újra útnak, három évvel a 2009-s látogatás után. Hozzá teszem elég komoly matek és (b)log vizsgálat kellett, hogy kiszámoljuk, hogy hány éve voltunk, annyi már a napi rutin esemény, hogy csak túlélni lehet őket.

Idén Atilllla barátunk is csatlakozott, akit örömünkre elengedtek otthonról és végre együtt volt a csapat, utoljára talán 3 éve autókáztunk keresztbe kasul itthon az országban nyáron. Régen volt. Rutinosan kispárna és takaró, tálca bomba, chips, csoki és szesz-mentes ital került a gépjárműbe. Simonsais siránkozásának elegettéve rögtön meg kellett állni egy mekiben, a határig elcsámcsogták a kaját, némi böfögéssel, majd a tankolás után szlovákiában megnézték a szemhéjukat. Nagyon tanulmányozták, mert csak prága előtt sikerült teljesen felébredniük. A GPS szépen odavitt minket a svejk elé. Már örültem, hogy parkoló is van, de kiderült, hogy a kék vonalas részeken csak helyi lakos állhat, egyéb esetben elszállítás van. Így párszáz méterrel odéb kellett helyet keresnem, mák, pont kiállt valaki, beálltam, irány volt a svejk. Árban és ízben pont elfogadható volt, pár sör legurult, mentünk sétálni. Este 10 után, hidegben ennyi embert még nem láttam, mi lehet itt nyáron? Sok minden nem változott, még mindig szép város ez a prága. Lehet majd jönni kell családdal.

Hajnalban jó korán érkeztünk, kb 2-3 közt hannoverbe. Ugyanott álltunk meg, jót aludtunk, sikerült végig aludni, így fáradtságnak nyoma nem volt napközben. Ugya minden vicc új egy újszülöttnek, így nekünk már annyira nem volt érdekes a cebit, nem vertem az állam a földhöz, nagyon sok cucc már kint volt 3 éve is, az elrendezés ugyanaz, minden ugyanott volt, ahol vártunk valami látványosat (ms stand) ott alig volt valami hightech érdekesség. Semmi előremutatás, szolíd volt mindenki, nem volt csalódás, de egetverően kiemelkedő élményt sem nyújtott. A konzumer részen lévő elektronikai standok hatalmas meglepetést nem mutattak. Igazi előremutatás, vagy különleges megoldást nem mutatott senki.

Hazafelé egy jó közért, kb annyiért mint itthon, 300as eur hufnál, szendvicsezés után nyélgáz haza. Hajnal 2re itthon voltam. Aludtam mint a bunda. Mit lehet leszűrni az egészből? Nagyon jól éreztük magunkat összezárva 3 napig:)