Korábban már volt róla szó, hogy zeneileg megtérek és a vinyl felé veszem az irányt az MD után. Az elmúlt évek alatt bővült a gyűjtemény új és használt lemezekkel is. Az általam hallgatot zenéket elkezdtem keresgetni discogson, amazonon, itthoni boltokban és kezdtem hasonlítgatni, hogy használtan mibe kerül, új verzió mibe kerül, miből mit lehet vásárolni. Jellemző, hogy inkább az elmúlt 20 év zeniét kerestem, tehát olyan nagyon idős kiadásokat nem is kerestem, viszont az elmúlt 20 évben a vinyl használat megritkult, most kezd ugye ismét felfutni. Talán időben, de sikerült pár lemezt tényleg nomrális áron megvásárolni. Látva most az árakat, na nem azt mondom, hogy befektetés volt, de az alábbi listán lehet látni, hogy mi a max összeg amiért tradelt az album, illetve, ha van is eladó akkor jelenleg elképzelhető, hogy ennél drágábban kínálják.

Armageddon the album: 40 USD postával együtt 2018-ban, most 182 USD.
Red Hot Chili Peppers – Californication: 27 USD postával együtt 2018-ban, most 150 USD
Bloodhound Gang – Hooray For Boobies: 28 USD postával együtt 2018-ban, most 113 USD
Hans Zimmer – Inception (Music From The Motion Picture): 4900 Ft, most 100 USD
John Williams (4) – Star Wars: The Force Awakens (Original Motion Picture Soundtrack): 7900 Ft, most 100 USD
Various – The Matrix: Music From The Motion Picture: 28 EUR 2018-ban, most 100 USD
Various – Music From The Motion Picture Pulp Fiction: 16 EUR 2018-ban, most 90 USD

Persze ezek már használt lemezek, de tisztán látszik, hogy sok olyan lemez van amiből, ha az eber kimarad akkor tényleg lemarad. Másik ilyen példa a The Offspring Americana albuma, az eredetit 25 éve adták ki, használtan 100 USD fölött lehetett kapni, egyik napról a másikra megjelent egy újra kiadás és 4900 Ft-ba került. 3 hónap alatt, de megérkezett, 15-20 ezer forint közt lehet még fellelni neppereknél. A történethez hozzátartozik persze, hogy a lemezekre vigyázni kell, ha többszöri meghallatás után sincs sercegés, pattogás akkor az ember jól végzi a munkáját. Sok használt lemeznél hiába adják meg a karcmentes, hibátlan állapotot, illetve a NM (near mint) besorolást az ember kap egy rakás karistolt, sőt volt már rá példa, vízköves fost. Lemezt besorolás alapján csak brutál mennyiségű feedbackkel rendelkező embertől vagy pedig újat a boltból! Egyesek azt hiszik, hogy a hagyatékban talált vinyllel megtalálták az arany tojásokat, de ez nem így van, hozzá nem értés végett és néha átbaszásból a portékákat próbálják jobb színben feltűntetni, mint ami. Egy használt lemez, ha már olyan álapotban van akkor nem ér semmit, egy VG vagy NM besorolás az tényleg élvezhető és az ember kifizetné a majdnem újkori árát érte, és itt jön az a kérdés, de mi van, ha már nincs belőle? Sokat kérnek érte és sokat fizetnek, de ha tré állapotban van akkor a meghirdetett 10 ezer forint seperc alatt nullára tud redukálódni, nem egyszer jártam így, hogy visszautasítottam drágára tartott lemezeket a valós állapotuk miatt, a beszélgetés vége odáig jutott, hogy jó, hát ők 5-10 embernél már próbálkoztak és mindig ide jutottak, akkor mennyiért venném meg? Dekorációnak 100 ft darabja, többet nem ér. Inkább keresni kell és tényleg kifizetni amit úgy gondoljuk megéri, mert a szarul szóló lemezt csak átbaszással tudjuk eladni, ahogy minket is átbasztak, persze ilyenkor nagyon nehéz megmagyarázni, hogy nem én karistoltam szarrá a lemezt, hanem ilyen volt mikor elhoztam.

Elviharzott több, mint húsz év ami jó is, meg hát nem is. Az elmúlt 10 évben sokat nem foglalkoztam már PC építéssel és tuningolással, sőt inkább azon voltam, hogy az alkatrészek minél tovább működjenek és, ha úgy kívánta a helyzet akkor inkább lassítottam és kíméltem az eszközt. Ahogy bővült a család úgy egyre több eszköz termett itthon, korábban (20 éve) nem volt még laptop, meg mégegy gép, most viszont van laptop, asztali gép és mindenki mindent használ ahogy akar. Egy éve adtam oda a gyerenek tokkal vonóval a régi gépem, azóta azt már bővítettük is procival és rammal, de a VGA-val annyira nem foglalkoztunk. Mióta tart az őrület eszünkbe sem jut VGA-t upgradelni, mert – valjuk be – olcsóbb megvenni egy PS5-t, mint VGA költeni ami azért a következő pár évben biztosan elavul. Viszont a gyerek gépe melegedett, semmi extra, egy rx 570 amit kettő vagy három éve vettem, 4GB rammal. Néha nyomott resetet, néha csak elment a képernyő és fagyott. Aztán átgondoltam a helyzetet és az AMD Radeon (baszki, hogy még mindig ATI-t akarok írni…) softwaren belül akartam nézelődni, na az nem indult el, ez is egy külön szép történet, valamivel akad a windowson belül, DDU, safemode és ráolvasás segített, szóval néztem, hogy azért 60-70%-s terhelésnél nem biztos, hogy a 65-70 fok az annyira normális. Szedjük szét a VGA-t, pucoljuk le és pasztázzuk újra. Ó baszki az én időmben volt 3 féle paszta, most meg van 800 féle 1200 ft-tól egészen 15000 ft-ig. Vettem egy nagyon sokat vásárolt és jónak szavazott darabot 1450 ft-ért. Alkohollal lepucoltam a GPU-t és a hűtő alját is, polírozás most elmaradt, lényeg, hogy szép tiszta lett, összeraktam és lőn világosság, 60-70%-s terhelésnél 50-55 fok körül a GPU, még picit állítgattam a ventilátor sebességen és most nem tud 60 fok fölé menni még 100% terhelésen sem, gyárilag a görbe beállítása a 100% ventilátor sebességet sem tette lehetővé. Szóval ez egy talán 4 éves VGA a paszta darabokban esett ki, ki volt száradva és semmi tapadása nem volt már, így gondolkodtam, hogy milyen 3 évnél idősebb eszközök vannak otthon. Természetesen az én VGA-m és 3 laptop is figyel amik régiek.

Nosza, hát a Dellel nem lehet baj neki is ugrottam a 7440-nek. Ó kérem, hátlap le, ventilátor ki, 4 további csavar a heatpipehoz és a blokkhoz, seperc alatt megvolt a mutatvány. Viszont az 5450, 5440 az igazi szivatás. Tényleg atomra kell szedni a gépet. A Dellben az a jó, hogy viszont minden csavarhelyhez oda van írva, hogy milyen csavart kell belerakni. Emígyen extra csavar nem maradt sehol, minden a helyére ment és minden csavar normálisan meg lett húzva. Az tisztlán látszott, hogy a paszta itt is a végét járta, száradt volt, hiányos volt. Miután a gépeket így sikerült átkenni mindegyiket rendesen megjárattam, ez alatt azt kell érteni, hogy CPU terhelés és tapizni kell alul felül a CPU alatt és fölött. Korábban a billentyűzet is rohadt forró volt és a gép alja is, de most a billentyűzet minimálisan melegedett és az alja is meglepően hűvösnek tűnt. Ugyanakkor oldalt ahol kifújja a meleget jó forró volt. Tehát a hővezetés működik.

Néztem még fiatalabb eszközöket is, de 1-2 éves dolgokon a paszta még teljesen jó állapotban volt, tehát nem fog gondot okozni az öregedés, viszont 3 éves eszközöknél mindenképpen javasolt az újrakenés. Aki nem ért hozzá el tudja vinni szakszervizbe a gépet, talán 5-10 ezer forintért megcsinálják, ugyan egy használt laptop 60-100e közt van (üzleti 4-5 éves, ami otthoni nem játékos felhasználásra hibátlan), de így megőrizhetjük a hűvösségét ami növeli az élettartamot. SSD és RAM bővítés amúgyis ajánlott mikor a céges leszerelt laptopot megszerezzük, ha már ott megnyitjuk akkor érdemes a kenésen is túlesni azzal a lendülettel.

Nagy megelégedésre használjuk az arcade gépet és tényleg jó érzés a régi klasszikusokkal játszani. Persze a Mortal Kombat még mindig viszi a prímet. A gyerek már egész ügyes, egyre többször kapok “lángost” a meccsek végén és “kábelt is rendelek” a meccs közben. Igen, ő Scorpionnal nyomja én pedig Sub Zeroval. Azért szoktam én is nyomni a “hát vakarást” és utána elég nagy a “fejetlenség”. Kipróbáltunk még sok régi klasszikus játékot a gép előtt, de valahogy nekem nem jött be. Contrákat próbálgattuk, de nekem az arcade irányítás nem megy, egyszerűen agyilag képteln vagyok megszokni. Én NES és SNES felhasználóként próbálkoztam mindig a Contrával (volt pici PS rész is, de azok nem fogtak meg annyira) így rendeltem két SNES USB kontrollert, hogy majd jól előjön az SNES feeling és a Contra 3-t megint csukott szemmel fogom végig játszani. No, hát ezek a kínai gagyik nem hozzák az érzést, sőt, lehet önmagában már az emulátor is késhet valamit (bár MAME alatt elég gyors és folyamatos az egész), de a feeling nincs meg, nem jön át. A Contra 3-t (Super Alien Probotector) az SNES eredetiben jobban esik játszani, biztos, hogy a vezérlés is jobb. Kipróbálva egy PS3 vezérlőt már jobb volt a helyzet, szóval a feeling hasonlít, nincs az a késleltetett érzésem (bár lehet csak én vagyok hülye) és kb. azt mondom, hogy tetszik.

Viszont nem igazán akarnék egy sima kis RP házat lerakni a TV mellé, annak nincs semmi feelingje. Rakjuk be egy SNES házba? PS házba? PS2 házba? Szóval a PS2 slim ami tetszene, a belső tápos, van benne már irda és RJ45 csatis is van rajta. Tudod, a wifit utálom. Egyelőre egy chubby/fat PS2-t kaptam szét. Lássuk mi is kell nekünk:) PS2, Raspberry (3/4), HDMI hosszabbító és egy PS twin USB controller. Gyakorlatilag a kék színű förmedményről van szó amit aliról 5 dodóért veszünk meg. HDMI kábel hosszabbító helyett majd a slimhez mindenképpen szalagkábel fog kelleni, ez túl vastag és használhatatlan, egyelőre a borítását nem akartam leszedni, de amennyit engedett hát engedett, így konkrétan nem sikerült túl gusztusosan berakni a pcbt a dobozba.

A dagi PS2 egy alulról szétszedős valami. Tehát a tetejébe fogunk építkezni és fejjel lefelé fogunk haladni, a legvégén az alját fogjuk felrakni. Mivel a 3d printer már nincs meg így a helykitöltést és a tapasztást sok helyen takonyragasztóval oldottam meg, nem végső verzió így tesztelésnek jó lesz. Amit szeretnék, hogy működjön: bekapcsoló gomb, bekapcsoló led, sleep led, eject gomb (játékból kilépni), eject led (gombnyomásra), PS gyári vezérlők (PS3 bt-n keresztül megy, de hol a feeling?!) PS memória kártya használata (pl SD kártyának). Szóval amit most biztos nem fogok megcsinálni az a PS memória kártya használata, ugyan 8 ér van ami elég egy SD kártyára és aliról lehet szalagkábeles SD toldót venni, de valami laposabb kell amit bele tudok rakni a memória kártyába, tehát az OS, a Recalbox az SD-n lenne rajta így mindig elérhető lenne, bár egy jó rendszernél nincs szükség szórakozni és távolról is fel lehet tölteni a játékokat és BIOSokat. Filmezni meg úgyis hálózatról fogunk. Szeretném, hogy az elől lévő USB-k működjenek. Az i-link, firewire értelmét nem látom, így azt biztosan kihagyom. A PS2 kamerát sem fogjuk használni, windows alatt is évezred mire működésre bírjuk, de itt tényleg nincs rá szükség, nem fogjuk tudni használni. Az USB azért kell, hogy működjön, mert a Wii bart majd USB verzióban beszerzem és akkor lehet majd pisztolyos játékokat is játszani a Wiimote-tal.

Szóval, a ventillátort fogjuk használni, így rögtön a kábelét meg is kell hosszabbítani, flexeljük az USB kaput nyákostul, a rögzítő lyuk mindenképpen maradjon rajta, a csavarozásnál számít, hogy minden visszakerült -e, vagy torz lesz a dobozunk. Az egyik legnagyobb szívás majd a kontroller konnektorokat összeforrasztani az alis USB átalakítóval (16 db kábel) és utána a bekapcsoló / eject gomb és ledjeinek szalagkábelének lecserélése. Balról jobbra haladva a kábeleken: poztív feszültség a ledeknek, sleepled (piros) negatív lába, power led (zöld), közös föld a gomboknak, bekapcsoló gomb, eject gomb, eject led. Az eject led trükkös, mivel nem közvetlen kap áramot, hanem megnyomáskor egy tranzisztor segítségével kap áramot. Első körben az eject gombot (reset), a zöld ledet, power gombot fogjuk használni, erre a recalbox dokumentációja is kitér, hogy mely GPIO-ra mit kell pontosan kötni. Később lesz rá mód, hogy kisebb elektronikával majd az eject led és a sleep led is működjön (nem meglepő, tranzisztort fogunk használni majd a slim ps2-nél).

A műveletek során a flex lesz az egyik legjobb barátunk, a kontroller slotok mögötti fém részen teliben egy lyukat érdemes vágni, hogy elférjen minden kényelmesen. Én most nem szenvedtem külön táppal, a Pi gyári töltöjéről levettem az EU-s plugot és ráforrasztottam a két csonkra a PS gyári 220as kábelét ami a táphoz menne. Erre zsugorcsövet raktam és az egészet fekte szigszalaggal betekertem, hogy ne világítson. Szóval a HDMIből valami flexibilis darab tényleg jól jönne, mert ez így szinte kezelhetetlen, a korábbi kijelző port tartó fém részt levágtam, hogy alulról a HDMI anyát megtudjam támasztani, persze itt is takonyragasztó, még jó, hogy a kábelhez jól ragad, mert ugye a fémhez kevésbé, de szépen rászorult a fém csonkra, így nem mozdul el és még a ház is fogja alulról és felülről is. A többi az már elhelyezés kérdése igazából. Az USB kapu 2×4 pöttyére két USB kábelt rá lehet forrasztani rögtön és azt mint USB toldás rögtön tudjuk használni. Használhatunk bármilyen USB kábelt ami 4 eres. Vannak olyan telefon töltő kábelek amik két eresek, így ezeket itt nem játszanak sajnos. A két szélső lábról vettem le az 5 voltot a ventillátorhoz (ami gyárilag 7 volt, így is szépen muzsikál) és a ledekhez is ami valszeg több, mint 5 volt, de így van fényereje és nem vibrál. A DVD olvasó maradt a helyén, nem mókoltam vele, sok helyet foglal és kényelmetlen, de most nem volt érkezés, hogy külön lekapjam az előlapját és felragasszam belülről.

Látszik, hogy 25 perc alatt lett az egész összedobva. Nem azt mondom, hogy ez így nem használható, de még nem teljes értékű. Várom nagyon már, hogy legyen egy slim PS2 ahol szépen és rendezetten meg tudom oldani az egészet. Ez így sajnos nagyon kókány. Főleg a hülye HDMI toldó miatt sajnos. Lehet egy 30 cm-s változat kellene belőle és/vagy lecsupaszítom az egészet, hogy flexibilis legyen, na ezt ki fogom próbálni, közben próba nyákon össze dobom az eject led és a sleep led vezérlését.

Megnéztük a filmet, Saimonsais nem tudott jönni, Atilllla eljött és Andriskát is elvittem. Hát nem volt rövid, valamiért azt gondoltam, hogy két órába bele fog férni az első rész, de nem, két és fél óra volt, de kérdés az, hogy maradhat? Igen, maradhat, sőt újra is fogjuk nézni. Persze ez nem az a pörgős akció film, inkább egy eposz amit ritkán, de újra tud nézni az ember, hogy felfedezzen új dolgokat benne. Itt ugyan nehéz lesz, mert a könyvek és a korábbi film illetve sorozatok végett a történetben új nem lesz, csak a megvalósításban. Nekem a film helyett a játék ugrik be, az első két rész, ugye egyszerre készültek és az első azért lett az első, mert előbb készült el, de a másodikban sincs hiba, csak más a megközelítés:)

A történetről nincs értelme beszélni, mert hű maradt a korábbi történet meséléshez. Nyilván az ilyen film az kicsit több dolognak kell, hogy megfeleljen. Mondhatjuk, hogy ez egy klasszikus remake és nem reboot. Nagyon várós reboot volt az SW EP VII, ami tudjuk, hogy miként sült el, értekeztem róla. Meg kell felelni az új generációnak és az idősebb generációnak is és a két megfelelés közt hatalmas a különbség, a fiatalabbak valami újdonságot, hiperszuper dolgot várnak el ameddig az idősek egy ütős történetet. Itt a történettel nem lehet mit kezdeni, vagy elmeséled normálisan vagy katyvasz lesz az egész. A színészi játék és a látvány volt itt ami szerintem mindkét kategóriát kielégítette, új történetet a remake miatt nem kellett kitalálni. Színészileg Timothée Chalamet jól adja a kezdeti finnyás ficsúrt, majd a karakterfejlődésre azért kíváncsi leszek, hogy mennyire képes majd a vezető szerepébe beleugrani, nekem a végén kicsit hiteltelennek tűnt a párbaj előtt és közben, valahogy a jó fiús hozzáállás túl volt játszva. Rebecca Ferguson-t nem tudom hová rakni. Nekem túl fiatal a szerephez, sokkal komolyabb és idősebb és misztikusabb “banyát” vártam volna, próbált mindent kihozni a szerepből, de nekem a karakter nem jött át, aztán lehet bennem van a hiba, de én többet vártam tőle, olyan mintha a level meglenne vásárolva, de a tapasztali xp hiányozna keményen. Oscar Isaac nagyon jól hozta a szerepet, jól áll neki a szakál és az őszes haj. Itt minden átjött aminek át kellett jönnie. Több filmjében is nagyon jól hozta a karaktert. Jason Momoa szerepeit már az SGA óta figyelem, hát azt kell mondjam sokat tanult azóta, de mindig a kemény és viccesebb figura maradt meg neki. Nemrég volt egy komolyabb netflixes filmje, na ott furcsa volt a szerepben, hogy neki kell a lányát megmentenie/megvédenie. A film annyira nem tetszett, hogy a címe sem ugrik most be. Lényeg, hogy Momoa jól hozta azt a kevés kis szerepét. Stellan Skarsgård-ről nincs mit mondani, profi, mindent hitelesen tud előadni.

A színészi játékon kívül a megvalósítás és a látvány tényleg letaglózó volt, nem egy félfos CGI, látszik, hogy komoly munka volt a háttérben. A történetről nincs értelme beszélni, az fix, adott, attól eltérni nem is szabadott volna. Nekem nagyon tetszett és javaslom mindenkinek, hogy nézze meg, akár úgy, hogy a korábbi filmeket nem látta, könyveket nem olvasta, vagy még a játékokkal sem játszott. A Dűne világában új csillag van születőben, nagyon várom a második részt. Talán még a Dune 2000-t sem vártam ennyire, aztán az meg tudjuk mennyire fos lett.

Mikor a gyerekek mondják, hogy apa a Narutót le kéne tölteni, mert azt mondják a suliban, hogy az nagyon jó és a Dargon Ball is állítólag hiperszuper, apa légyszi. Jó, hát apa aki ugye hatalmas Dragon Ball fan letölti a sima Dragon Ballt és a Dragon Ball Z-t. Szépen magyarul minden ahogy kell, csak szépen sorrendben nézzétek. Fél óra múlva, apa ennek nagyon szar a grafikája, apa ez nagyon fos, apa valami másik fajta Songokut láttunk mi. Jó, mit lehet tenni, kihagyva 400 részt rögtön a Dragon Ball Superhez ugrunk. Na ez bezzeg tetszik nekik és leragasztja őket a fotelbe egészen keményen. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön majd az apa kell egy Songoku figura, apa kell egy Bulma figura, apaaaa vegyünk Songoku jelmezt:D Ez van, na jó, én is nézem….

Szóval ma úgy ébredtünk, hogy vegyük meg a második vitrint fentre a gyerek szobájába, hogy a PS dolgok is elférjenek, hiszen szépen lassan gyűlnek a PS cuccok is. Világítás majd még fog bele kerülni. Egyelőre így állunk szépen gyűlünk. A 3D nyomtatott tartók nagyon jól néznek ki, várom már, hogy a PSX is bekerüljön és esetleg egy Vita vagy PSP. Andriska drága már a PS5-t is a vitrinben szertené látni, kipróbálta, pont befér! PS2 slim belső tápos gépet keresnék majd Recalbox projekthez, ezt most nincs érkezésem kibelezni, tök jól működik és az RGB kábellel nagyon szép a grafikája.

Tombol a retró mostanában mindenhol, a bakelit lemez új aranykorát éli és a kazetta és a VHS is olykor felüti a fejét. Persze a bakelit a CD-hez és a jobb minőségű loss és lossless zenékhez képest fényévekkel jobb minőséget képvisel, most persze a DSD128 és 192/32b flacról ne beszéljünk, mert pariban lehetnek kb, csak ám egy jó DAC árából már lehet lemezeket is venni szép számmal. A bakelit új eljövetelét teljes mértékben megértem a minőség miatt, ugyanakkor a kazetta és a VHS már más tészta, hiszen minőségben semmilyen ugrást nem mutat, sőt a bonyolult mechanikai szerkezetek miatt nem biztos, hogy az elmúlt 20-25 állást jól viselték. A VHS-nek van egy feelingje a részemről, a korszakot két felé osztanám, az egyik a narrátoros filmek és a másik a tékában eltöltött esték és éjszakák végigbeszélgetése és a filmek egymás közti értékelése. Mindkettő közösségi élményként definiálható, hiszen a korai narrátoros filmeket még együtt, közösen néztük a nyolcvanas évek közepén mikor egy lépcsőházban csak egy videó volt, ott gyűlt a nép és néztük az Alient, Terminatort, Commandót, Cobrát, Rockyt, Amerikai Nindzsát és aki nagyon bevállalós volt az Omen-t is megnézte. A repertoár hőskorához Stallone és Schwarzenegger mellett szinte kötelező eleme volt Lorenzo Lamas, Michael Dudikoff, Dolph Lundgren és persze JCVD.

Aztán a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején bejött a kábel TV és megjöttek az új csatornák, tv3, msat, szívtv, budapest tv és öntötték magukból a zs kategóriás akció filmeket amiket korábban VHS-n csodáltunk. Akkor kezdett formálódni bennem a gondolat, hogy ezek a filmek talán nem annyira jók és a kevésbé sugárzott A kategóriás sztárok filmjei tényleg komolyabbak megvalósításban, akcióban és akár zenei aláfestésben is. Előkotortam a kazettákat és találtam szép számmal még narrátoros filmeket, előhozzák az érzést a 25 x másolt és alámondásos darabok. Mondjuk egy darabig még türelmesen nézi az ember, mutatja a gyereknek, aztán rájön, hogy ennek így egyedül utólag nincs feelingje:) Talán még kicsit hülyén is érzem magam. Mindenesetre egy jó demonstráció volt, hogy mi volt 30-35 évvel ezelőtt és mi van most, mennyire mások a szokások.

Elterjedt mostanában, hogy dvd/bd ripekre hangsávként a klasszik VHS vagy narrátoros szinkront is ráteszik, ez egy fokkal emeli az élményt, mert a kép a tű éles és a szöveg a régi, az a szöveg amit 10 megnézés után már kívülről fújtunk. Ugye tényleg nem mindegy, hogy egy régi filmet milyen szinkronnal néz meg az ember, amikor még jó volt a magyar szinkron és nem kellett újra szinkronizálni mindent a kereskedelmi tvk miatt és persze a narrátoros szinkronizálás egy külön élvezeti faktor. De ez is csak rövid ideig köti le az embert. Persze társaságban jó lenne, ha menne a háttérben és közben kibeszélné az ember az akkori érzéseket és dolgokat, de jelenleg ez csak szép álom, mert a social distancing ott figyel minden percben és ki tudja, hogy mikor lehet már végre összeülni és offline egy jót pofázni csak úgy bármiről, akármiről…. Be is van tervezve megint, hogy játszunk egy retró játékot, majszoljuk a pizzát és a háttérben mehetne egy alámondásos film, de jó volna már….

A napokban sikerült lőnöm több gépet is. Elkészült a régi gép projekt amin natív párhuzamos és soros port is van, nomeg vezérel kis és nagyfloppyt, P4 ddr/ddr2 alaplappal, így elég combos, hogy egy XP-t elfutasson és a C64 floppyt is hozzá tudjam kötni egy soros kábellal. Ja igen, forrasztottam X kábelt, így a pcről közvetlen tudom a c64 disk imageket felmásolni a c64 lemezre, rpg-ket is tudok fel-le másolgatni, meglehetősen könnyűvé teszi a történetet. Tudom, sd kártyás Juhász Jácint féle SD2iEC lenne a megoldás, de akkor hol van a feeling? Na, szóval most ezen lendüljünk is túl, p120 és 486 gépeket sikerült lőni. Poén kedvéért (mert annyira unatkoztam?) a 486ost összeraktam egy 8029 realtek isa lankártyával (bnc mellett rj45!) és húztam rá egy friss win3.11-t. A művelet sikeres volt. Sikerült megosztást létrehoznom a gépen és tudtam rá felmásolni máshonnan is. Sőt, pingelni tudtam a hálózatot és ami a legszebb az internet is ment rajta. Hiába találtam régi matáv cd-n IE-t vagy netcápát nem volt weboldal amit képes volt megnyitni, egy mezei egyszerű html oldallal elboldogult, de már egy google.com-nál is összeomlott. Azért ezt valahogy még a 90-s évek elején win 3.11ből nem gondoltam, hogy simán megy a tcp-ip (külön driver kell win alá is!). Van még egy adaptec SCSI isa kártya és jó pár SCSI eszközöm is, de úgy néz ki a kártya halott, pedig az irq jól van jumperelve, terminátor is van, de egyszerűen se a HDD, se a CD nem akar életre kelni, sajnálom, pedig jó móka lett volna. A gyerek mindenesetre a princet és a stuntsot nyomta rajta. Az XT-hez és a 386-s laptophoz nem nyúlhat.

Mondhatnám, hogy meguntam, hogy mindig útban van. A szobát úgyis átrendezem, legyen több hely elférni kényelmesen. A home officeolásban az asztalon lévő üres hely igen hasznos tud lenni, ha egy meeting közben valamit akar az ember jegyzetelni, számolgatni papíron akkor ne a c64 billentyűzetén vagy pedig a csavarhúzók és különböző projektek kellékein tegye. Azért egy fullos c64 szet 2 joyyal, floppyval, magnóval elég sok helyet tud elfogalni. Úgyhogy most vissza a múltba és hát úgy lesz elhelyezve ahogy mindig is kellett volna. Kihúzható fiókon. Régen ez teljesen normális volt, sok helyen a billentyűzet is kihúzható fiókon volt rajta, mert akkor még nem volt minden másodpercben az ember keze a klaviatúra fölött, csak útban lett volna az asztalon, aztán most már az asztalon a fő helye van és az a fontos, hogy a billentyűzet férjen el az egérrel. Szóval polc lap, L vasak és fiók sín. Ebből volt mindenből itthon így különösebb problémát nem okozott az összerakás. Hogy én erre korábban miért nem gondoltam…. Sokkal tisztább, szárazabb érzés. Ja igen, sürgősen nagy floppy tartót keresek! Klasszik kulcsos lecsukhatót.

Ma már ritka a klasszikus hifi felépítés, de én mindenképpen szerettem volna a lemezjátszónak egy saját szekrényt és hozzá a hangszínszabályzónak és a cd/md playernek is helyet. Sok használt régebbi hifi szekrényt megnéztem, tudod, üvegajtó, görgős, klasszik, de stílusában nem felelt meg egyik sem, illetve nagyrészt mind fekete volt és hát, nem ide való volt. Nem volt mást csinálni akkor tervezzünk és csináltassunk egyet. Hogy mennyire oldschool ez a történet az már abból is látszott, hogy nem értették, hogy mi az hogy hifi szekrény. Gyakorlatilag a méreteket elmagyarázva sikerült odáig eljutni, hogy biztosan jók leszünk. A lemezeknek 35x35x44 hely van, a két eszköznek 12,5x35x44 hely van, minden cm-ben. Figyelembe lett véve mindenféle polc vastagság, ki-be ugrás. 4 hónapig tartott, de elkészült.

Rájöttem, hogy imádom a bakelitet. Aki ismer az tudja, hogy kb ugyanazt hallgatom már 25 éve, najó, talán van pár frissebb élmény a vocal jazz terén, de nagyrészt tényleg azokat szeretem így a bakelit gyűjtemény beszerzése apránként, de megindult előre. Tényleg részletesebb, mint a cd, szebben szól, tartalmas és ki lehet rakni, lehet látni, hogy van, jobban kedvet kap hozzá az ember és van egy szeánsza szombat délutánonként olvasgatás közben (néha persze sikerül bealudni). Nekem bejön az egész bakelit dolog ahogy van, a másik verzió, hogy dsd128-t gyűjtök és veszek drágább DAC-t az erősítőhöz, de inkább maradtam ennél a verziónál. A hangszínszabályzó egy 30+ éves darab, az előerősítőn sokmindent nem tudok már csak odanyúlással állítgatni, így mardatunk ennél az öregebb darabnál. A CD/MD lejátszó sem mai eszköz, kombó lévén egy heylen elfér és ha nagyon kell akkor 4x sebességgel tud másolni. Vannak még MD lemezeim, feelingje megvan, de a minőség… hát igen, az mp3ba letömörített zene visszarakva MD-re nem a legjobban szól 2019-ben, de ez van, van ami csak így van meg, ilyen verzióban máshogy letölthetetlen, így a gyűjtemény – nekem – kincset ér.

Ugyan van még egy szintén 30+ éves dupla deckem, szintén Sony, de már annyira magas lett volna a bútor, hogy inkább kimaradt mint lehetőség, pedig tényleg jól szól és még a távirányítója is megvan. Egyelőre elcsomagolva pihen és várja jobb sorsát:) A karácsonyi szarvas véletlen került oda, hangfalra semmit nem rakunk:)

Hát, mit mondjak, meg van fertőzve a srác keményen. Apa mi ez, apa mi az, hogy működik? Számítógép? Játék van rajta? Milyen játék? Ez a tiéd volt? És hasonló kérdések özöne, mikor meglátta a c64-t dobozban a szekrény tetején. Tudtam, hogy el fog jönni ez az idő, de én későbbre datáltam volna, de eljött. Szóval összeraktuk a gépet és belecsaptunk a lecsóba, wor of wizard, aztec challange (mert geci vagyok), mission impossible, spy hunter, karateka. Legjobban a wow fogta meg a srácot és elég ügyesen nyomtuk egy órán keresztül mikor is az egyik joystic egy halk reccsenés során elhalálozott. Mondhatnánk, hogy ha bírta 30 éven keresztül akkor most mi a baj, hát állni sem szeret úgy tűnik, rendes mikrokapcsolós joy beszerzése folyamatban van.

Aztán felmerült a játékok után a kérdés és mivel csak egy joy maradt, hogy mégis mi mást lehet még ezzel csinálni. Elkezdtünk óvatosan programozni, és pár nap alatt sikerült egy egyszerű programot megírni. Na nem gondolnám, hogy megértette, hogy pontosan mi történik, de nekm még derengtek a dolgok és hát nagy rutin rókának látva nekiugrottam elkészíteni a matek programunkat. Semmi extra, összeadás, kivonás, szorzás és osztás random számokkal 1-100 közt (eredménnyel) és el kell találni. Majd ha érdekes lesz akkor pythonban is megírom neki, ugyanis az iskolában a scratchről és a pythonról beszél a tanár, hogy majd jön és majd lesz. Ennek én örülök, mert a kreatív alkotás öröme szerintem sokkal jobb néha, mint simán játszadozni valami játékkal. Persze a régi játékokra ez nem igaz!

Szóval az van, hogy az arcade gépen a vezérlés nem volt teljesen tiszta. Első körben veszünk rétegelt lemezt ami a könyöklést, ráncibálást és akár a püffölést is jól bírja. A gombok nagyon nagy részt 25-30mm magas menettel is rendelkeznek, így vastagságban 14-18mm is lehet a bútorlap, rétegelt lemez stb. Én rétegelt lemez fetisiszta vagyok, nem szeretem a bútorlapot, mdf lapot, nekem ez jön be, pont. Szélességben értelemszerűen a játékgépünk szélességét lőjük be. Két személy esetén ne legyen keskenyebb, mint 60 cm, mert akkor képtelenség elférni előtte. A billentyűzet kiosztást ahogy már korábban írtam a netről le lehet tölteni. A nyomtató egy pdf-t elég jól, arányosan fog kinyomtatni, de azért mérjük le a próba távolságot, hogy tényleg annyi -e, vagy a lyukak mérete és távolsága kényelmetlen lesz. Én tapétaragasztóval felragasztottam a papírokat és utána már lehetett is marrni.

A gombok nagyrésze 28 és 36 mm-s marrófejjel megoldható. Nem olcsó szerszám, kevés barkácsboltban is kapni és tényleg vigyázzunk rá, mert ha túl gyorsan nyomjuk és érezzük az égett szagot akkor gyilkoljuk az élét a szerszámnak és elég hamar tönkre fogjuk tenni. Az én kiosztásom 4 + 2 + 1 lesz. Start, select, “player” (ez a szemben lévő panelre került a coin gomb mellé) és 8 tűzgomb. Egy normál játék 4-6 gombot követel, de a dreamcast és PS játékok már 8 gombbal mennek és így is hiányunk lesz l3 és r3ból. A player gomb egy speciális gomb mely a Recalboxhoz kell, special és a select lenyomásával tudunk játékból kilépni vagy menüt előhívni, stb. Mindenképpen tegyünk a fa alá mégegy fát, nehogy betonba, csempébe marrjunk bele és tönkretegyük a szerszámot. Combunkon, ha egy mód van ne csináljuk, főleg, ha a vért nem bírjuk.

 Ha kész vagyunk a faragással akkor jöhetnek a gombok, az én vezérlőm USB-s és támogat világítást is. Igen, minden gomb mögött ott a világítás, de nem kell félni a Raspberry USB kapuja elbírja és persze a gyári tápnak nem kell, hogy ez gondot okozzon, persze két vezérlésről beszélünk, vannak arcade gépek, ahol akár 4 vezérlés is van, azért érdemes számolgatni. A világítást párhuzamosan végig kötjük és a gombokat amúgy egysével kötjük be. Egyelőre logikát különösebben nem érdemes keresni, a joystick fix helyre megy, a többit bárhová dughatjuk, a Recalbox első bekapcsolásánál úgyis rögtön a kiosztást állítjuk be, így tényleg ne tököljünk, hogy mi hová kerül, irreleváns lesz a fizikai hely. Alin több féle gomboka is lehet kapni, a vezérlő gombok nem a klasszikus nagy mikrokapcsolós gombok lettek, mert durván hangos lenne az egész. Ezek is kapcsolósak, de halkabban járnak és ugyanúgy kiszámítható a holtpontja ezeknek is. Kényelmes nyomkodni, jó a rugó, Mortal Kombatban az üllő, kő challengeknél nem okoznak problémát a gombok. Szóval alin komplett szettet lehet vásárolni 20-50 usd közt, tényleg mindenki döntse el, hogy milyet szeretne. Mindegyik vezérlésre oda van írva, hogy késleltetés nélküli, na ez tényleg így van, először azt hittem, hogy majd mindent GPIO-ra fogok kötni, de ezek a filléres USB vezérlők tényleg jól működnek. Ha nem is arcade géphez, de külön egy klasszik fight padhez össze tudunk rakni egy vezérlést amivel a klasszikusokat tudjuk játszani. PS kompatibilis és gondolom, hogy XBox is felismeri mint vezérlő.

A kész műre lehet grafikát és plexit rakni. Értelemszerűen a plexit is ugyanott kell kivágni. Egy tipp, plexit próbáljuk meg alacsony fordulaton erőlködés nélkül marrni, vagy repedni fog, ha már melegszik az anyag akkor kevésbé fog törni, a sorják és kis hibákat a gomboknak a perme jól elfedi.

Barkácsra fel! Évek óta mozgat a gondolat, hogy készítsek egy arcade gépet itthonra. Különösebb fétis nincs az arcade gépek felé viszont szerettem eljárni a Wizardsba és volt egy feelingje annak, hogy állva nagy monitor előtt püfföltük a gépet, barátunkat. Szerintem kb. egy kezemen meg tudom számolni, hogy mivel játszottam szívesen, persze több játékot is kipróbáltam, de sebesség, látvány és élvezet tekintetében nekem a klasszikus Mortal Kombat jött be a legjobban. Hiába nyüstöltem PC-n, SNES-n a Mortalt és játszottam a többi részével is, az arcade verzió nagyon megtetszett és bármikor játszottam más platformon a valahogy nem volt az igazi. Lényegében, hogy arcade gépet építek, vagy csak rákötök valamit a TV-re nagyjából ugyan az lesz az alapja csak a ház kinézete lesz más. Persze a kezelő felület is más lesz, de a lényeg, a mag az rendszerint mindig egy Raspberry Pi.

Jelenleg ami elfogadható ár érték arányban az a Rasperry Pi 3b. Itt overclock nélkül tudunk dreamcast és psx játékokat játszani. A PS2 és attól fölfele dolgokat el kell felejteni, egyszerűen képtelen a Pi ezt a teljesítményt kiverni magából. Ugyan PC-n is lehet emulálni, de a méret és egyszerűbb használhatóság miatt maradtam a Pinél. Vannak még más lehetőségek, erről majd később fogok még értekezni. Platfornak rendelkezésre áll a Recalbox és a RetroPie. Tudni kell, hogy a emulációs háttér mindkettőben az Emulstation, csak a köntös más. Screenscraper támogatás is van, így játékainkhoz le tudjuk tölteni a dobozról a képet, screenshot, sőt még videót is le tudunk szedni. A Recalboxnak és a RetroPienak elég rendes támogatása van, telepítésük pofon egyszerű. Lényeg, hogy vannak platformok ahol BIOS-t mindenképpen használni kell, BIOS file nélkül hibásan vagy el sem indulnak a játékok és így nem fogunk tudni játszani. Hivatalosan a saját gépet BIOS-t mentsd ki és használd fel, egyéb esetben pedig a google lesz a barátod. Romok elérhetősége esetén szintén a google lesz a barátod. Arcade romokhoz a MAME rendszert az achive.org-ról szerezhetjük be.

A ház kialakításához terveket dögivel lehet találni az interneten. Lényeg, hogy próbáljunk olyan céget találni aki az MDF, rétegelt lemezt laserrel vágja ki, így bármilyen formát kitalálhatunk magunknak. Az élvédelemhez marrni kell majd, így azt is megpróbálhatjuk az asztalossal megdumálni, vagy, ha van marrónk akkor azzal seperc alatt letudjuk a történetet. Pántok, csavarok, kábelek, elosztó, kötődoboz, csoki, kapcsoló, stb amire szükségünk van. Aki nem tudja elképzelni, hogy pontosan mi és hogyan is zajlana az neki se kezdjen, mert a hozzá nem értés akár áramütést is okozhat. A kijelzőre én 26 colos Samsung TV-monitort vásároltam a jófogáson 18 ezer forinért. Ami fontos, hogy HDMI bemenete lítsegyen és képes legyen bekapcsolni, ha jelet kap a HDMIről.

A hang, két autós hangszóró bőven megteszi, nekem volt itthon két darab ovális, de természetesen bármilyen hang eszköz megteszi, van aki mélynyomót rámol a gép aljába. Erősítőből én egy kínai D-class-t vásároltam az alin 15 dollárért, tápegységem 12 voltos volt itthon hozzá, nem azt mondom, hogy erről fogok klasszikus zenét hallgatni, de a Finish him elég jól szól rajta. Én raktam görgőket, persze stoppolhatók, nehogy elguruljon az egész játék közben, az összetákolt rendszer 50 kilót is elérheti, de lehet még többet is. Élmény volt a gyerek szobájába felcipelni lépcsőfokonként. Világítás gyanánt klasszik neoncső vagy most már ledes kiszerelés ezer forint magasságában elérhető. A vezérlő gombok és joy szintén ali és a hozzá való USB vezérlő is onnan. Aki szeretné még cifrázni aprópénzért az alin találunk érme elfogadót és hozzá való ajtót is. Szekrény él is aliról jön. Büdzsét nem csináltam, apránként megvásráoltam mindent. A vezérlés layoutjára találunk sok verziót a neten, nyomtatás után felragasztottam a rétegelt lemezre és kimarrtam a lyukakat. Szóval szerszámok terén nem árt, ha fel vagyunk készülve, mert kell ám minden.

Miután kivágattuk a szekrény elemeit (én Dunakeszin oldottam meg) elkezdődhet az összeszerelés, sok sarok elem, csavarok, és pontos illesztéssel eljutunk odáig, hogy áll a szekrényünk. Végülis az egészet össze tudjuk legózni. Ha minden megvan akkor egy hétvége alatt kényelmesen életre lehet kelteni az egészet és még játék is bőven belefér. Hint: a pénz számoló berendezés gombnak felel meg, tanítsuk fel, hogy milyen érmét fogadjon el és az érmére hány impulzust adjon. A közepes impulzus sebesség bőven elég. Nálam most 100 ft 1 impulzus, 200 ft 2 impulzus, ezek a típusú gépek 6 féle érmét tudnak feldolgozni. Az elején jópofa dobálni az érméket, aztán idegesítővé válik, így érdemes egy külön coin gombot kirakni ami párhuzamosan van kötve az érme számlálóra.

Szóval kb így áll össze a történet:) Ha van kérdés akkor szívesen segítek! Fight! A grafika majd egyszer elkészül, ott igazából én kérnék segítséget:D

Épül és szépül a lego városkánk, élettel telnek me az utak és egyre mozgalmasabb a játék. Természetesen a vonat elmaradhatatlan kelléke egy ilyen városnak. Az új vonatok bluetooth távirányítóval mennek, pcről vagy appról lego boost vagy lego train programmal vezérelhetőek, de van külön távirányító is ami 8 db vonatot képes megjegyezni, de irányítani egyszerre csak kettőt tud. Sajnos nincs elektromos sorompó, szemafor, kuplungoló és váltó már a repertoárban, pedig régen ez nagyon show volt. Elektromos váltó egy álom volt, a trafó mellől lehetett irányítani a váltókat és a szemaforral a vonatokat meg lehetett állítani egy megszakítással. A sínek sem egyben voltak mint most, hanem külön volt talpfa és a sín elemek, régen még kékben, aztán a nyolcvanas években már szürkében. Ez még a 12 voltos korszak, de jó is volt. Ennek örömére elkezdtük összerakni a régi vonatjaimat amiből az express 12 voltos volt és a többi az 4,5 voltos elemtartós darab. Annyiszor raktam össze és szedtem szét őket, hogy leírásra nagyon nem volt szükség, szinte mindenre emlékeztem. Ezen kívül a régi “holiday season” speciális holland kiadását is elkezdtük összerakni, bár ott eléggé hiányos a készlet sajnos, azért haladunk, szépen lassan, de haladunk. A vonatokhoz új mágnest és új kerekeket fogok felhasználni, mert a régiek már nagyon kopottak és nyüstöltek, a vékonyabb lego “kockáknak” az állás nem tesz annyra jót sajnos.

Nem hiszek a sorsban és a hasonló dolgokban, de, hogy pont ma, pont ez. Befosás. Jó régi lehet a database amiből dolgoznak TomToméknál:) Gugli és waze jól tudja. Persze nem ez az egyetlen egy, csak ha már a dátum akkor emlékezzünk meg róla, sok településre hoz még Lenin és hasonló nevű utcákat.

Hollandia, 2017… Azért ezeket a gépeket otthonra is elfogadnám. Fiatalok csak nézik és kikerülik, sajnos nincs nálam apró így nem tudtam velük játszani, ha lenne rajta kártya olvasó azért 1-1 kört lenyomtam volna mindegyikkel. Rossz nézni, hogy itt állnak kihasználatlanul. Sosem voltam egy igazi pinball fan és inkább csak a gépen játszottam az epickel és a fantasyval no és a win95 plus pinballjával, de azért el lehet tölteni velük némi időt, ha rájövünk, hogy pontosan mikor és hová kell lőni a golyókat, mert itt nem az idő, hanem pont gyűjtés számít.

Az XT-t nem mondom, mert az ugye alap. A 286 az meg nem egy was ist das, bár 3 éve dobtam ki egy 286 alaplapot fpuval, teljesen halott volt, így nem tartottam értelmét megtartani. Viszont az alábbi gyöngyszem hibátlanul funkcionál. Maruda márka, német kiosztás, a gugli sem tudta megmondani, hogy ki ő és mi ő. 386 sx 25mhz ként azonosítja magát a bootoláskor. 60 mb mobil winyó, összeszarod magad, nem elég? 8 mega ram! Befosol. Landmark szépen hozza a 286 AT összehasonlítást, mobilwinyó 13 mseccel a vseekben. Az megvan, hogy a WD540-s winyóm tudott 12-3 msecet? Másfélszer gyorsabban indult a doom2, mint az IBM 170 megás winyójáról. Lehet nyálazni és licitálni:)

Az akku teljesen halott, de bébi elem méretűből kell bele 6 darab amit akkupakknak összerak az ember. Képernyő hibátlan, még olvasható is, de egy kisablakos wolf is iszonyatosan mázolódik. Win 3.1 természetesen fut rajta. Hátul a csatik közt szerintem dokkoló nyoma fedezhető fel, az a gond, hogy semmit nem találok róla, aki felismeri, pls help:)

Nem olyan régen az archive.org elérhetővé tett több ezer klasszikus PC játékot, még a DOS hőskorából. Jó volt nézni a klasszikusokat, órányi böngészés után sem találkoztam teljesen ismeretlen címekkel. Felvetődik a kérdés, hogy tényleg fiatalon az ember lassabban érzi az idő múlását és jobbak így a reakciói, vagy pedig egyszerűen annyira egyszerűek és nagyszerűek voltak korábban a játékok, hogy szinte mindegyikkel lehetett játszani? Nem kell a kérdésre válaszolni, nyilvánvaló a válasz az időtöltésről. No, lényeg, hogy előkotortam a 20 évnél idősebb adathordozóimat és kipróbáltam mi az ami működik és mi az ami nem.

Elsőnek a CD jutott eszembe, hiszen az asztali gépemben még mindig van korongolvasó berendezés. Kis/Nagy floppy meghajtóm van, ugyanakkor a kérdés az volt, hogy van -e a mostani alaplapokon csati, amivel ezt meg lehet játszani. Jelentem nincs. A témán felbuzdulva gyorsan összeraktam egy ktx-333 configot, csak annyi elég volt, hogy valamiről tudjak bootolni, szerencsére találtam bootlemezt cd-n, kis és nagy floppyn is. Az asztali gépen a CD tartalmakat tudtam ellenőrizni, második de még meglévő legidősebb CD-m ami megmaradt ’95-ben készült. Kodak InfoGuard, hirdeti a felület, azt hiszem 3500 ft környékén járt egy ilyen akkoriban.

Emlékeimben dereng mikor a CD írás lehetőségéről először olvastam a PC worldben, aztán a barátokkal vitattuk meg ennek a lehetőségét, Atilllla szentül megvolt győződve arról, hogy a CD készítéséhez (nem írás!) csíramentes környezetre van szükség és az otthon teljesen kivitelezhetetlen, még akkor is hajthatatlan volt, mikor a Ready Computer árlistáján láttuk, hogy alig 240 ezer forintért (persze SCSI kártya nélkül) már 2x HP írót lehetett kapni. A dolog pikantériája volt, hogy a 32 Mb ram javasolt volt a rendszerhez, bár SCSI mivoltaként okosan egyéb erőforrások terhelése nélkül végezte a dolgát, ha jól rémlik ekkoriban 16 Mb ram ára valahol 20-30 ezer forint körül járhatott.

Magán a CD-n persze nagyon sok karcolás van, mert volt szegénykém használva nem keveset, viszont 100%-ban sikerült beolvasni. Egy fél évvel későbbi Philips CD-t is sikerült visszaolvasnom teljesen. A 10-15 éves verbatimokkal szintén nem volt problémám. Fénytől és párától védve tartva úgy látszik 20 évet kibírnak a CD-k gond nélkül. Én még gombás CD-vel nem találkoztam, azok valószínű, hogy teljesen tönkremennek, ahogy a lencsék felületéről is a gomba lezabálja a rétegeket.

Floppy tekintetében már nem volt ennyi sikerem, pedig úgy gondoltam, hogy por/fény/hő mentes helyen azok száz évet is kibírnak. 20 ból 4 kis floppyn badsector jelentkezett, hogy ez már korábban ott volt -e, azt nem tudom, mindenesetre a 3M lemezek jobban vizsgáztak, mint a Sony lemezek. Nagyfloppy terén a gyári PC World mellékletek fele halott volt, a Parrot, Sony lemezek viszont úgy néz ki elnyűhetetlenek ebben a kategóriában.

Még a 40 Mb-s Maxtor és 171 Mb-s IBM (made in Hungary!:) HDD-ket is kipróbáltam. Az IBM teljesen halott, bár lehet már korábban sem lehetett vele mit kezdeni, felpörög, de se particionálni, se formázni nem lehet. A Maxtor winyónak brutál hangja van, viszont legalább visszaolvasható maradt. A DVD írás varázsából én már kimaradtam, a DVD hőskorszaka után elég olcsó lett a HDD amivel úgy volt az ember, hogy megéri venni a HDD-ket DVD-vel való szenvedés helyett. Most pedig, mikor pár ezer forint egy 32 Gb-s stick, nem is kérdés, hogy mire másol az ember, kérdés ezek a memóriák meddig bírják tárolni az információt.

Nem elég, hogy nagyon nem akarták megmutatni, de aztán persze már a csapból is ez folyt. Én kényelmesen szombaton néztem meg, nem elég, hogy gány idő volt, de ez a teaser nem izgatott fel nagyon. Még a múlt század végén, ha emlékszel rá, valahogy úgy gezdődött, hogy every saga has a begining, meg fear leads to anger, anger leads to hate. Szóval volt faszántos melegentartó mondandója ami nem hagyta nyugodni az embert, mert frankón arra hajazott, hogy itt bizony komoly starwars lelkizések lesznek és az univerzumot is fenekestűl felforgatja majd Anakin Skywalker. Jó, persze itt mindenki tudta, hogy mi lesz a történetek legvége, de sokkal irodalmibb volt a megközelítés. Az már más kérdés, hogy maga az első rész egy gyermeteg mesére sikeredett, ám legalább szar kezdés után lehetett hová tovább fejlődni. De ez…ezez mi volt? Zéró gondolat, pár user-t mutogatnak aztán a végén wazze a kereszteslovag ott van az erdőben. Ha nem is mutatnak semmit, csak pár jól hangzó szlogent elnyomnak a történettel kapcsolatban, már milliók sikítanak, 3 kép az öregekről, félhomályban egy zöld fénykarddal és aláírva, hogy luke öröksége vagy ilyesmi és már pörög az ember. Nem tudom, hogy ki lesz a célcsoport. A mai fiataloknak esetleg látták a 3 új részt, de a régieket nem és lövésük nincs a konzol játékokon kívül, hogy miről van szó. Expendables szagot érzek a levegőben, a célközönséget be lehet lőni 10-20 év közé, de az igazán érdekeltek szerintem 30 fölött vannak már bőven és őket nem egy klasszik akciófilm érdekli, hanem egy starwars univerzumot feltáró eseménydús, kicsit startrek szagú (na nem az utolsó pár rész) érzelmes valami. Persze minden vicc új az ifjoncoknak, de lehet, hogy egy mélyrehatóbb szlogen jobban segítene az ifjoncokat rávenni arra, hogy egy év alatt készüljenek fel a 6 részből és rohanják meg a boltokat, minthogy nulla tudással üljenek be egy primkó akciófilmet megnézni…

Mikor egy konzol eléri ciklusának a végét, nagyrészt csak legyintenek az emberek és a megszállottak veszik az új konzolt rögtön és kezdődik előröl a hercehurca a játékok beszerzésével és a régi cuccok eladásával. Azonban a régi cuccok eladása mellett még számos bontatlan csomagolásban elérhető régi játék elérhető a boltokban, melyek ára rohamosan csökkenni kezd. Ezt az átmeneti időszakot tudja a türelmes ember meglovagolni és töredék árakon hosszú időre bevásárolni a szórakozásból olcsón. Most egyelőre a PS3ról legyen szó, nekem az van és ide szoktam játékokat keresgetni. A legfontosabb, hogy a megjelenéskor nem szabad játékot venni, türelmesnek kell lenni…

Mennyire? Én a Lego játék sorozatokra 1 évet vártam, mire ebayen megjelentek a kritikus feleslegek és a kezdeti 50-60 dolláros ár szépen apadni kezdett 30-40, majd később már csak 10-20 dollárra. 5000 Ft is nagyon sok pénz még, alkalmanként, ha az ember türelmes licitál, akkor olcsón beszerezheti a játékokat. Azonban vannak kult címek, amiket csak elég rövid ideig lehet megvenni olcsón, utána már a gyűjtőknél landoló volumeneknek meglesz a maga piaca és általában így borsosabb ára.

Elég a super nintendomból kiindulni, majdnem tíz évvel ezelőtt vásároltunk egyet használtan a vaterán és egy font körül sikerült hozzá játékokat venni. Nagyon sok régi kedvencet, nem feltétlenül befektetési céllal, de egy supermario kart az akkori postával együtt 2 font helyett ma már 30-40 font körül kérnek darabjáért. Egy wolfenstein 3d vagy doom szintén filléres pár dolláros ára ma már állapottól függően 20-30 ezer forintot is érhet, mindez 9-10 év alatt. A japán belpiacos kult játékok pedig sokszor abnormálisan drágák.

És képzeljük el, hogy valamink eredeti és bontatlan csomagolásban van, helyszínen összeszarod magad, fél éven belül biztos jön valami megszállott aki képes minden pénzét beleölni a történetbe és megveszi a cuccot. Persze lehet nem fog vele játszani, csak nézni és további befektetésnek vásárolja meg. A PC-s játékok, ha bontatlanok, szintén giga pénzt képesek érni. De ugyanígy jó befektetés lehet a lego is. Millenium falcon, UCS kiadás, 10 évvel ezelőtt cca 100e Ft-ba került, ma egy bontatlan doboz 1 millió forint fölött képes gazdára találni, de egy bontott is több száz ezer forintért megtalálja új gazdáját. Egy 5000 db-s legónál az utánrendelés nem egyszerű móka, kb 50 ft / kocka lehet számolni az átlagárat, ha valaki képes egyesével mindent megrendelni, akkor 250 ezer forintból össze is rakhatja és megpróbálhatja kisebb haszonnal eladni. Az összeszerelési útmutató pdfben elérhető a lego oldalán. Raktam már össze félig hiányzó b-winget szép summáért.

Szóval aki esetleg most akar játékokba befektetni pár 10 ezer forintért, bízva abba, hogy 5-10 éven belül ezek a játékok keresettek lesznek és darabja több tíz ezer forint is lehet, ne fogja vissza magát, elég szép dömping van a különböző boltokban a ps3 és a régi xbox játékokból. Egy Uncharted 2 special editionért már most fél milliót kérnek. Jó gyűjtögetést, jó bidelgetést!

Idén a prágai turné kimaradt a cebitből és brnoi turné lett helyette. Nade úgy néz ki, nincs év mikor prágát nem úszom meg, már hosszú ideje. Ismételten a svejkben ettünk, de már számolni nem tudom, hogy ez hányadik volt már, a mostani kiszemelt a Husova utcában volt, első kerület. Íz, ár, mint mindig, minden rendben volt. Jövőre már akarni akarom, hogy mehessek ismételten Prágába:)

Mindig is szerettem volna egy slotcar pályát magamnak mikor gyerek voltam. A vursliban nagy ámulattal néztük, ahogy a bakeliten futkorásznak a kocsik vég nélkül és a hatalmas meccseket sokszor a bénák lelkes próbálkozásai szakították félbe. A másik nagy favorit pedig a mario kart, igen, még az Snes verzió, azóta persze már jött n64től kezdve mindenre ami él és mozog, az utolsó Wii verziót mi is nyomtuk nem keveset. A két játék ötvözetéből a Carrera gondozásában jelent meg a super mario wii nevű slotcar játék. Ami érdekes, hogy digitális, tehát két sínen három autó is mehet, sávváltás lehetséges, egy irányú viszont a forgalom. Az analóghoz képest azért jó, mert 3 ember is tud vele játszani. Méretében 1:43 hoz, vagyis a kezdő, igazán gyerek méret, de ez bőven elég, mert egy technikás pálya a fél emeletet elfoglalná és az alkatrész utánpótlás is inkább már az igazi autók költségére hajazna.

A digitális ellen szól, hogy nagyon drága, viszont akciósan 60 lepedő helyett a szett végkiárusításban csak 18 ezerbe került, ami olcsóbb, mint a két autós analóg barátja. Még persze legalább ennyit érdemes rákölteni kiegészítőknek, híd elemek, további kanyarok más és más szögekben, hogy minél technikásabb és komolyabb pályát tudjunk összerakni, a digitális rész csak az autót és a vezérlést érinti, a normál kiegészítő Carrera GO analóg cuccok működnek itt is természetesen. Aztán persze a díszítés a végén, korlátok, zászlók, kész vagyon, de nem éri meg igénytelenkedni:) Amúgy a német ebay boltok a barátaink, ha sokat rendelünk, akkor a DHL-s 7-10 EUR postaköltség már nem annyira vészes egy egész nagy doboznyi motyóért.

Öröm vala youtube. Régen a szövegét felraktam, de akkor még nem volt tecső. Ezt nem lehet megunni, nagyon szép nóta. A felejthetetlen ’90-s évek.

Eljött a pihenés ideje, gatyarohasztó 35 fok mindenhol, eső, szél nincs. A szmog viszont nagyon szépen látszik, csodálatosan szürke az ég alja. Talán ideje keresni valami tóparti menedéket ahol át lehet vészelni a dög meleget. Egyelőre lekopogom, hogy nincs semmi gond és minden bírja a meleget. Komolyabb hűtés nélkül egy szerverpark ilyenkor látványosan tud elfüstölni. Csak a vicc az egészből, hogy több áramot használnak el a hűtésre pár helyen, mint amennyit fogyasztanak a gépek maguk. A 3db splitklíma lerakva egy szobába és hozzá 10 db szerver elég böszme megoldás. Ha inverteres a klíma akkor még lehet azt mondani, hogy lehet takarékosan bánni a hűtéssel, de a nagymennyiségű levegő és a falak lehűtését szerintem teljesen felesleges így megoldani. Mondhatjuk, hogy a gépek egyik ellensége a víz, nyílván senki nem örülne neki, ha ázna a szerverparkja.

Több mint tíz éve azt hittük, hogy a modern computerhűtések terén a víz, gáz hűtés ilyenkorra már nagyon elterjedt lesz. Ez nem valósult meg, gyári vízhűtéseket horror áron mérik, a víz hűtését is meg kell oldani valahogy, de nagyrészt csak a szobai levegőhel megy a hűtés, kvázi annyit érünk el, hogy lassabban fog a gép felforrósodni és elég nagy hőszívó pufferral rendelkezik a vízhűtés a sima léghűtéshez képest. A vapochil jellegű rendszerek hordozhatósága nagyon limitált, egy kompresszoros fix hűtő egységhez készített lecsapató hő pufferjének a szintje nagyon alacsony, bármilyen leállás után a CPU azonnal felforr, rendszer leáll, adatvesztés bekövetkezhet. Továbbá a stabilan fagypont alatti üzemeltetés hátránya, hogy párakicsapódás keletkezhet a gépen belül ami pedig rövidzárlatot okozhat, így komoly szigetelés nélkül ilyen rendszereknek neki se ugorjunk, ugye nincs arra lehetőségünk, hogy csak akkor hűtünk mikor szükgség van rá, mert a hűtés leállásával a melegedés azonnal elindul és mire a hűtő visszakapcsol már lehet, hogy kritikus szinten van a maghőmérséklet.

A nagyon erős hűtés és jó hőpufferolási képesség ötvözete a kétkörös gáz-víz hűtés. Egy nagyobbacska (vödör) tározó már képes akkora puffert adni a rendszernek (persze leszigetelve), hogy a víz ne fagyjon meg és a hőmérséklet is csak lassan változzon 1-2 fokot. A kompresszoros hűtés hiszterézisét így 2-3 fokra be lehet állítani, tehát nem állandóan megy, csak amikor a víz 2-3 fokot melegszik, lehűtés után pedig lekapcsol és vár újra. Minél nagyobb ez a tározó, annál nagyobb a hőpuffer, így a rendszer akár több gépet is ki tud szolgálni. Egy 200-300 wattos kompresszorral ami csak 50%-ban megy már nagyon szép megtakaríást lehet elérni vs 2kw klíma ami egésznap duruzsol. Az ilyen jellegű kétkörös hűtésnél persze a víz/folyadék még mindig ott lebeg felettünk, így célszerű a leginkább vezetőképtelen, de jó hőközvetítő folyadékot keresni. Bizonyos ásványi olajok erre alkalmasak lehetnek.

Egy fenti ilyen rendszer persze macerás és elég egyedi, de valamennyire modulárissá lehetne tenni. Pénzeszközökkel rendelkező befektetni vágyó embereket várok, jelige, jéghideget a CPU-nak! Mindenesetre a pincében a rackszekrényben a gépek még bírják. Nincs különösebb nyűgjük. Kopp-kopp.

ezen befosol.. http://bash.hu/35525

Öcsém. Azért nem sámli. Mennyire elvakult pénzimádó hívő gyűjtő degeneráltnak kell már ahhoz lenni, hogy googleadsban próbálsz híveket szerezni és népszerűsíteni az egyházat? Le sem merem írni a nevüket, nehogy belistázzon valamelyik weboldaluk. De a kép mindent elárul. Gyakorlatilag késtek párszáz évet, mert a politikába nem tudtak olyan erősen belefolyni, mint a korábbi egyházak, így nincs gyakorlatilag sok orszában állami támogatás, nem elismertek, etc. Mondtam is 10 éve a haveroknak, hogy basszátok meg egyházat kell alapítani, jó alaptörténet kell hozzá és a dől a lé. Ügyes vállalkozási forma az egyház, főleg, ha még adót is tudnak szedni/kötelező beszolgáltatást írnak elő. Akinek megér minden pénze a hitét, ám legyen. Csak utána ne legyen véres szemű a bárány, hogy bizony a pásztor elment nyaralni a pénzből, őket meg itthon hagyta. Ja igen, a kép lentebb.

Hihetetlen. Ket ilyen jatek egyszerre. Nekem nincs vallasom ezen a teren, mindket jatek osszes reszevel jatszottam es mindegyik tetszett. A cod inkabb rusholos megyek elore es daralok, a bf pedig az atgondolom es kihasznalom az eszkozparkot es a szabadsagot jelenti nekem. Grafikailag ma mar mindketto nagyon komoly, az elso reszek rajzolt cuccaihoz kepest a digitalizalt kinezet nagyon utos. Az uj codoc mar szinte akciofilm szeruek, de sajnos egyszeru forgatokonyvvel. A bft vartam nagyon, a bcket vegignyomtam jol. A bo utan a cod kicsit feledesbe merult, el is felejtettem, hogy az mw2 csak a harcok elejet jelentik es fog tovabb porogni az elet. Hangulatban egy-egy ora jatek utan mindketto nagyon ott van. Az mw gepigenye patent, kozel 4 eves gepen 1980*1200 ban megy gond nelkul, a bf mar huzos falat, itt vissza kellett venni az arcbol. Regen mindig hc gamer voltam, de sosem ertettem, hogy jatek kozben miert fasza mindent felkapcsolni egy szaz rongyos kartyan, nem a pixeleket vadaszom konyorgom, ha jatszom, majd odakepzelem a szepet, mint a wolfban, milyen jo is volt, persze mihez kepest. Kivancsi leszek a jatekidore, mostanaban ez rovid az spkben, hardon remelem lesz 4-5 ora jatek, hogy azert ne unatkozzunk, regen volt mar tiz ora feletti jatek, de ma ez nem divat, ott a multi, jatszal okosan a tobbiekkel, azonban nekem az uncsi, ua palyak egyfolytaban, kuzdesz, es tolod, ebbol kinottem, pedig a mohaat es codot orverzesig nyomtuk, no meg az et-t, modemmel baszod:-)

Kene a hosszu single. Lanpartyn jo okorkodni, vagy akkor egy jo coop mod, ahol egymasert lehet kuzdeni, a bfben ez adott, 64 foig:-)  Mar akarom is szervezni a lanpartyrt:-)

1973-ban készült egy zseniális mű, kiváló színészekkel, nagyon jó forgatókönyvvel, tele izgalmakkal, humorral és kő kemény akcióval. Ez az 1939-s filmtől teljesen eltér, a forgatókönyv sokkal komolyabb, jobban adja vissza a könyvet. 1993-ban egy újabb bőrt lenyúztak a témában, charlie sheennel és keifer sutherlanddel, ez egy pörgősebb akció volt, de a színészi teljesítmény még mindig alacsonyabb volt, mint a 73-as mű. És most jött, látott és győzőtt, az új három testőr, 3d-ben, mert ma így trendi. Valami botrány volt, biztos azt hitték, hogy az 1973-s filmet senki sem látta. Nagyon sok poén, dialógus ugyanaz volt, szinte várni lehetett, mikor mi bukkan fel. Önmagában még ezzel nem volt baj, de a bemátrixolt (lassított) jelenetek mellett a csúcsot a teljeséggel feleslegesen berakott 40 embert lemészárlunk hihetetlen erővel és ügyességgel jelenetek állították be. Nagyon erősen egy inkább vígjáték-akció kategória, mint akció-vígjáték. Komolyan venni ezt a filmet nem lehet, aki úgy szeretné most megnézni fiatalként, hogy hú, ez egy híres valami, ott egy hibás ismeretszerzés lesz a vége a dolognak. A történet nem ilyen egyszerű, az angolok hőlégballonos hajókat építenek és úgy támadnak. Na amikor ezt megláttam, akkor elsírtam magam. Persze, nem arról szól a film, mint a könyv és örülni kéne az egyedi dolgoknak, de akkor legalább, ne az legyen a címe, hogy a 3 testőr, hanem a királyné védelmében vagy nem is tudom mi. Kb a wild wild west kategória a film, de az teljesen kitalált valami és akkor nem várunk semmit sem. Volt sok muskétás film, amik nem erre az alap történetre koncentrálnak és élvezhetőek voltak, bármi is volt bennük, na ezt is más címmel kellett volna csinálni, mert ez így nagyon nagy képzavar. Maga a 3D élmény sem nyújtott semmi extrát.

Valaki emlékszik még rájuk? Csak egy évadnyi újság jelent meg, fekete fehér belsővel és színes külső borítóval. Sajnos a nyomtatott sajtó akkori etalonjai mellé már nem fértek be, (576, PC Guru, PC-X), pedig színes kis üde folt volt a nagy “öregek” mellett. 1994-t írunk, akkor kezdett el tombolni a doom2 őrület. Szeptemberben jelent meg az első szám, képregény résszel, fekete-fehérben, kevés oldalon, kis méretben. Árban persze olcsóbb volt, 98 Ft, a PC-X is akkor indult, 177 Ft-s áron, viszont nagyobb volt, félig színes és fényes papírra volt nyomva, nem újságpapírra. Ez az időszak volt a nyomtatott számtech világ fellegvára.

A pc penetráció már hatalmas volt a korábbi évekhez képest, 386os gépeket már tényleg nagyon olcsón lehetett 94-ben venni, az átlagos gép talán a dx vagy dx2 486 volt. Ekkor még nem volt 3D őrület, minden játék futott, maximum a memóriát kellett alakítgatni EMS és XMS, régi szép idők. Nézegetve az újságokat, igényes leírások, jó meglátások, szinte úgy néz ki minden leírás, mintha nem eredeti játékhoz készültek volna, ami egy gyári dobozos swnél le van írva, azok ide is bekerültek, nyílván a helyet is kellett tölteni, de a keymap kiosztás minden userguideban ott volt, no de az akkori embereknek akiknek ez írodott, ilyen nem volt, mert eredeti cuccot alig vett valaki. Teljesen természetes volt, hogy tört programokkal rohangált a nép egymáshoz. Akkoriban még annyi jó játék jött ki, akár havonta 1-2 játék is, sőt időnk is volt, hogy megérte az újságokat elolvasni, a tippek, trükkök miatt és ha még nem volt alkalmunk kipróbálni és megtetszett a cucc akkor a havertól már kérhettük is el.

Tényleg jó volt forgatni ezeket az újságokat, a cool bugyuta volt ugyan, de olcsó és kicsit más volt mint a többi, akkoriban PC-X, cool és PC-World ment, az IDG-s cuccokra éveken keresztül ingyen előfizetésem volt, mert az ifabón vagy compfairon mindig nyertem. Már én éreztem magam kellemetlenül egy idő után. De nem baj, járt az újság és én örültem. Guruból és 576ból is szép gyűjteményem volt, de költözésnél szerintem ki lett dobva sajnos:( A halál 96 után jött el, jött az internet és onnantól kezdve egy offline újság nem tudott versenyezni, a híreket minden nap elolvastuk, nem havonta egyszer, ami hírnek számított a hó elején, a hó végén már senkit nem érdekelt… Az 576 DVD-t viszont kötelező egy ezresért megvenni. Bár kézben az újság sokkal jobb, mint egy PDF filet lapozgatni, de nagyon jó érzések fogják el az embert, ezt kéne tenni a pc-xszel és a gurukkal is.

Vége a sorozatoknak, lementek az évadok, tényleg itt a nyár. Persze lehet ennek örülni is és nem is. Augusztusra mondtak sok jó filmet és van pár nézhető sorozat is, illetve lehet ismételni. Mozi terén mostanában túl nagy esemény nem történt, nemrég megnéztük a karibtengerkalózos filmet és a harry potter befejező részét. A karibtenger kalózos nekem már sok volt, igazán székvakaró, szép volt, jó volt, pár humor, de hosszútávon nem tudott lekötni és pár hét távlatából már a sztorira sem tudok visszaemlékezni.

Ennél inkább sokkal érdekesebb volt a harry potter befejező része. Hasonlítanám ezt a film sorozatot valamilyen szinten egy smallvillehez. Mindkét filmben megtalálható a generáció felnövése, a HP végig iskolában játszódik, a smallvillenek csak az eleje. Mindkét esetben ott van a szuperhős aki tudását lassan fedezi fel, a jó fiú, aki a légynek sem tudna ártani és csak a világ megmentésére koncentrál és tudja, hogy valami nagy feladata van a világon, lehet még önmagát is fel kell áldoznia (a HPben és a smallvilleben is csak a legvégén van ezzel szembesülés). Nekem a HP a filmsorozat legelején nem tűnt egy pörgős akció dús műnek, tényleg kisiskolások köré írt történet, az ő korosztályuknak is szól és most az a korosztály felnőtt annyira, hogy már egy ilyen HP-t is tudjon ugyanúgy értékelni. A smallville eleje – vége végigkíséri nagyjából az én korosztályomat, pár évvel fiatalabb csak a smallville csapata a képernyőn (valójában idősebb a banda 4-5 évvel, mint amit eljátszottak) és így a smallvilleben azok a hétköznapi dolgok jöttek elő ami nekem érdekes, a HP problémái már nem az én korosztályommal foglalkozott, így az első részek nem tudtak lekötni, számomra tényleg gyermeteg mese. Viszont az utolsó 2 rész gondolatvilága már közelebb állt hozzám és számomra érthetőbb problémákat mutatott be. Tény, hogy a színészi gárda is nagyon sokat fejlődött, de maga a történet már több embert, a felnőtteket is normálisabban meg tudja szólítani. Nagyobb durranás lett volna a részemről, ha az egész sztori mondjuk 17-18 éves korban kezdődik, akkor biztosan végig izgultam volna az összes részt.

Megtekintést érdemelt még amerika kapitány is. Aki nem olvasta a képregényt annak sokat nem mond. De aki imádta a Wolfeinstein 3D-t, a Speart, az RTCW-t és az új Wolfeinsteint, annak ez kötelező darab. Ugyanaz a feeling, kibaszott jó mozi. Kicsit több humort nyomtam volna bele, de itt minden olyan aminek lennie kell. Szóval lehet, hogy a hétvégén egy új Wolfeinstein végigjátszás lesz, persze brutál módba. A folytatás viszont már feledteti velünk ezt a világot, mert a százados úr a jelenben ébred fel sajnos. De így is rejt hatalmas lehetőségeket és ötleteket, tényleg várom.