Tombol a retró mostanában mindenhol, a bakelit lemez új aranykorát éli és a kazetta és a VHS is olykor felüti a fejét. Persze a bakelit a CD-hez és a jobb minőségű loss és lossless zenékhez képest fényévekkel jobb minőséget képvisel, most persze a DSD128 és 192/32b flacról ne beszéljünk, mert pariban lehetnek kb, csak ám egy jó DAC árából már lehet lemezeket is venni szép számmal. A bakelit új eljövetelét teljes mértékben megértem a minőség miatt, ugyanakkor a kazetta és a VHS már más tészta, hiszen minőségben semmilyen ugrást nem mutat, sőt a bonyolult mechanikai szerkezetek miatt nem biztos, hogy az elmúlt 20-25 állást jól viselték. A VHS-nek van egy feelingje a részemről, a korszakot két felé osztanám, az egyik a narrátoros filmek és a másik a tékában eltöltött esték és éjszakák végigbeszélgetése és a filmek egymás közti értékelése. Mindkettő közösségi élményként definiálható, hiszen a korai narrátoros filmeket még együtt, közösen néztük a nyolcvanas évek közepén mikor egy lépcsőházban csak egy videó volt, ott gyűlt a nép és néztük az Alient, Terminatort, Commandót, Cobrát, Rockyt, Amerikai Nindzsát és aki nagyon bevállalós volt az Omen-t is megnézte. A repertoár hőskorához Stallone és Schwarzenegger mellett szinte kötelező eleme volt Lorenzo Lamas, Michael Dudikoff, Dolph Lundgren és persze JCVD.

Aztán a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején bejött a kábel TV és megjöttek az új csatornák, tv3, msat, szívtv, budapest tv és öntötték magukból a zs kategóriás akció filmeket amiket korábban VHS-n csodáltunk. Akkor kezdett formálódni bennem a gondolat, hogy ezek a filmek talán nem annyira jók és a kevésbé sugárzott A kategóriás sztárok filmjei tényleg komolyabbak megvalósításban, akcióban és akár zenei aláfestésben is. Előkotortam a kazettákat és találtam szép számmal még narrátoros filmeket, előhozzák az érzést a 25 x másolt és alámondásos darabok. Mondjuk egy darabig még türelmesen nézi az ember, mutatja a gyereknek, aztán rájön, hogy ennek így egyedül utólag nincs feelingje:) Talán még kicsit hülyén is érzem magam. Mindenesetre egy jó demonstráció volt, hogy mi volt 30-35 évvel ezelőtt és mi van most, mennyire mások a szokások.

Elterjedt mostanában, hogy dvd/bd ripekre hangsávként a klasszik VHS vagy narrátoros szinkront is ráteszik, ez egy fokkal emeli az élményt, mert a kép a tű éles és a szöveg a régi, az a szöveg amit 10 megnézés után már kívülről fújtunk. Ugye tényleg nem mindegy, hogy egy régi filmet milyen szinkronnal néz meg az ember, amikor még jó volt a magyar szinkron és nem kellett újra szinkronizálni mindent a kereskedelmi tvk miatt és persze a narrátoros szinkronizálás egy külön élvezeti faktor. De ez is csak rövid ideig köti le az embert. Persze társaságban jó lenne, ha menne a háttérben és közben kibeszélné az ember az akkori érzéseket és dolgokat, de jelenleg ez csak szép álom, mert a social distancing ott figyel minden percben és ki tudja, hogy mikor lehet már végre összeülni és offline egy jót pofázni csak úgy bármiről, akármiről…. Be is van tervezve megint, hogy játszunk egy retró játékot, majszoljuk a pizzát és a háttérben mehetne egy alámondásos film, de jó volna már….