2010. november 2. Az ítélet napja. Komikus, de Arnold Schwarzenegger fölött ítélkezhet a nép. Persze nem a leváltásáról, hanem a marijuana legalizálásáról. California Proposition 19 (2010) címen lesz a szavazás. Hát várjuk az ítéletet.

Emlékszel még az MFM winyóra? 85k-s olvasási sebességével és 80ms seekelésével? Régen volt bazdmeg. Aztán jöttek az első IDE driveok és már mindenki úgy érezte, hogy pörög a világ a kemény 4-5mb/seccel és 20ms körüli seek idővel, aztán ’96 tájékán a seek time már 12-14ms is volt bizonyos winyóknál. De jött az UDMA korszak, de előtte még az SCSI és persze hónapról honapra jöttek ki a nagyobb és gyorsabb winyók. Egy operációs rendszer sebességét nagyban meghatározta a winyó sebessége. Nem volt mindegy bizony, hogy egy régi 40 megás maxtor volt a windows alá berakva vagy egy modernebb 170 megás ibm. A lényeg, hogy ma a sata winyók és az uwscsi vagy sas winyók határa valahol 150-200 mega / sec körül van ténylegesen folyamatos olvasásnál, írásnál. RAIDben persze más a helyzet, de otthonra ki a faszom vesz RAID rendszert 12 winyónak? (Jó.. én, de ez költői volt…)

Meguntam az asztali gépen, hogy sokáig tölt, és már a tököm tele volt vele, hogy 5 os volt 3 winyón szétrakva és sosem találtam már meg semmit. Lustaság fél egészség, a törlés helyett a vásárlás mellett döntöttem. Hagyunk egy fél terrát a játékoknak és egyébnek, a rendszer winyón meg csak a rendszer lesz. De az legyen baszott gyors winyó. Így lett SSD. Sok tesztet elolvasva ár-érték arányban a OCZSSD2-2AGTE60G 60GB volt a nyerő, vagy más nevén OCZ Agility II. 60gb. 35 ezer Ft környékén beszerezhető szállítással együtt a netről akár itthonról is vagy akár külföldről is. 60 giga rendszernek bőven elég, a teljes telepítésem 30 gigát alig emésztett fel, tehát megint elkezdhetem majd a további OS-k felpakolását.

A telepítések kibaszott gyorsak voltak. 6-7 sec alatt “butuló” win, meg kattintásra induló ps és egyéb ilyen nyalánkságok. Némi teszt: a winyón önmagán másolva 150-180 megát tudtam elérni / sec. A winyóra másolva hagyományos sata winyóról 100mb/sec. Kevés a tányérosban a kraft, értem én. A random olvasási sebesség 200mb/sec fölött van, írni is 200 fölött tud. Kérdezem én, elég ez? Egyelőre bőven. Persze egy RevoDrive még többet tud és most már alig drágább (+50%) és ott közel fél giga / sec a műveleti sebesség. A 240 gigás ssd ára 120-130 ezer ft, RevoDrive 140 ezer körül már innen onnan befigyelhet a gépbe. És ezek a Revok tényleg ászok. Ha ekkora méretben és pénzbőségben gondolkodtam volna, akkor Revot veszek, de ugye még bukóra is kell majd gondolni a jövőben. No meg gyarapszunk is lassan:P

Más nem kell, mint egy elhagyatott földutas rész ahol van száraz homok, kis sár és sokszínű terep. Kell még hozzá két működő RC monster, és lehet játszani. Hát igen, legközelebb remélem wizard gépe is működő képes lesz:P

Jövőhéten remélem nagyobb sikerünk lesz és egyszerre legalább két autóval nyomulunk!

Csapatunk reggel 6kor autóba ült és elindult a megbeszélt találkozóra az M1/M7 kivezetőnél lévő Agip-Meki parkolóba. 7re kényelmesen egy tesco látogatás után odaértünk. A kötelező redbull vásárlások után már meglepetés nem érhetett minket. PMR rádiót bekapcsoltuk, majd egy finom kis mekis reggeli után útnak is indultunk. 5 autóval, szépen konvojban haladtunk egészen Nürnbergig. Innen a gyorshajtások miatt a konvoj szétszakadt, de még nagyjából rádió távolságon belül voltunk, egy idő után viszont lemaradozott a három utolsó autó. Lassan mi is elléptünk, majd tankolni akartunk, itt egy kis félreértés volt és elszakadtunk egymástól. A tankolás után pár km-rel voltunk lemaradva (egy másik kúthoz is bementünk ahol a másik 3 autó állt meg enni/inni/tankolni. Aztán jött a legrosszabb. Stau. Az akkor elől lévő autó tájékoztatott minket, hogy elég nagy a sor és ők már nem tudják kikerülni, pedig a TMC jelezte, hogy mi van, csak ugye szokatnal egy magyar autóban a működő TMC. Tomtomunk rögtön mutatta a kerülő utat és a sort szépen kikerülve kb pár kmmel megelőztük őket. Utána lassú szakasz következett és bevártuk a barátokat. Innen már együtt a két autó ment tovább és őrült tempót diktálva érkeztünk meg napnyugta előtt picivel Saarbrückenbe. Check-in majd felfrissülés után irány valami kajálda, a meki persze ott volt egy köpésre, de mégis valami normálisat akartunk enni. Átsétáltunk a francia oldalra, de ott sem volt semmi. A többiek megtaláltak egy pizzériát, ott eltöltöttünk pár kellemes órát, aztán egy mekis fagyival lezártuk a napot és távoztunk aludni.

Reggel kelés korán, 6 körül, negyed nyolckor már reggeli után kocsiban a banda és laza fél óra alatt Saarlouisban voltunk. A gyárat megtaláltuk, a helyi cimbora is előkerült, majd vártunk a sorunkra, mert ugye időre voltunk kiírva. A bejáratnál mindent elvettek, telefon, kamera, fényképező. Egy rövid kb fél órás filmet vetítettek egy előadóban ahol megismerhettük, hogy kik a főbb beszállítók és a gyár pontosan mit gyárt a helyszínen és, hogy minden 38. másodpercben elkészül egy autó. Saarlouisban jelenleg cmaxot, kugat, focust (3-5-kombi) gyártanak. A lemez préseléstől kezdve a teljes festés és összeszerelés ott történik. Persze ott már nagy lego van. A futómű, műszerfal, ajtókárpit, ablakok, kárpitok, tetőborítás mind beszállítós. Fél tíz környékén beültettek minket egy minivonatba, ezzel mentünk körbe. Első megálló volt a sajtoló üzem, ahol bemutatták, hogy a beérkező acéllemezeket hogy egyenesítik és darabolják, majd préselik ki végleges formára, a gyártás folyamatos, a gyár bármikor a présformát tudja cserélni. A présformák és a késztermékek minőség ellenőrzésére szerintem több ember volt, mint akik a gépeket üzemelték. Csend, rend fegyelem, mindenki dolgozott. Érdekes volt, hogy lehetett dohányozni a munkaállomásokon. 3 műszakban megy a préselés. Az összepréselt elemeket és a kivágott darabokat egy teljes robot hadsereg vette kézbe és kezdték az autókat összeheggeszteni. A kész karosszéria kb 2 perc alatt készült el, mókás volt látni, hogy a többszáz kilós szűz vasakat a robotok milyen egyszerűen mozgatják és rakják össze. A galvánfürdőt és a festést nem láthattuk. A kész kasztnik egy alsó vagy felső pályás sin rendszeren mennek tovább a következő állomásra. A festés után jöhet a további összeszerelés. Itt lép be a brutális just in time logisztika. Az ajtóknak egy órával a beszerelés előtt összerakva kell érkezniük az elosztóba. Mivel minden autó egyedi, ezért tudni kell a pontos gyártási sorrendet, hogy az adott autóba megfelelő beltér, motor, etc kerüljön, de még a felnik is csak úgy egymás után csúsztak le a futószalagról négyesével. És lám, pont az került az autóra amit rendel hozzá a tulaj. A kábelkorbácsok szintén nagyjából egyediek, ezeket is rögtön az autó érkezésekor már azonosíthatóan a munkás mellé a logisztikának el kell helyeznie. Amennyiben az általános alkatrészekből fogynak ki a csoportok, úgy jelzést kapnak és a piactérről a kis villás targonca már viszi is a “megrendelőnek” a szükséges alaktrészeket. Az utolsó állomás a kerekek felhelyezése, tankolás és két ember egésznap csak 7-8 métert megy a kocsival, hogy kipróbálja beindul -e és működnek -e a dolgok. Utána megy föl mégegy sínre és az udvarra megy ki az autó a többi közé. Relatív kevés ember dolgozik, szerintem a minőségbiztosításban többen vannak, mint a fizikai szerelők, 55 csoportra lehetett osztani az autó összeszerelésének fázisait, ez 4 emberrel számolva átlag 220 ember, 3 műszakban 660 ember. Kevésnek tűnik pedig állítólag 6 ezer ember dolgozik az üzemben. Mondjuk persze az 55 csomportban a sajtoló üzemi emberek nincsenek benne. A gyárlátogatás fantasztikus volt, a logiszta és a látvány lebilincselő. Brutális az egész. Hibázni nem lehet, mert csúszik a gyártás és az elveszett gyártási időt behozni nem lehet. Megérte kimenni, mert ilyet egyszer látni kell. A jó dolog még az volt, hogy láttunk kész 3. generációs focust. Persze csak távolról, a festetlen karosszériát többször láthattuk közelről, de a vonatból kiszállni nem lehetett, hogy megnézzük a kész autót közelről.

Hazafele benéztünk egy helyi globus szupermarketbe ahol szétvásároltuk magunkat helyi finomságokból. Hazafele az út jó volt, nem volt dugó. Magyarországon már szakadt az eső. Fél 11re hazaértem, nem volt gond az alvással:)

Holnap ismételten külföld lesz a cél. Németország, Saarlouis. Ford gyárat megyünk látogatni, jippijé. Röpke 1150 km az egész. Csoportosan, sokan megyünk, több autóval. Autó gyárban még nem voltam és elméletileg már látni fogjuk az új generációs focus összeszerelő sorát is. Odabent sajnos képeket nem lehet készíteni, de remélem valami fasza promó anyaggal megjutalmazzák a csapatunkat, ha már ilyen messzire elmentünk. Konvojban utazni élvezet lesz. Az igazi geek viszi a laptopot, a telefont, a gpst, a fényképezőt és persze PMR rádiót, hogy a társaság folyamatosan kapcsolatban legyen. A poén az, hogy ha nem lenne ilyen hideg akkor motorral próbálnám lenyomni a távot, hiába, lusta és kényelmes geci vagyok:)

Hangzott el a fenti állítás Gordon Gekko szájából még 1987-ben. 23 évvel ezelőtt a wall street c. film egy elég ütős film volt, bemutatva a wall streeti pénz mágusok világát extrém példában. Douglas alakítása fantasztikus volt, Sheen hozzáképest valami iskolai kisszínházas szereplõnek tûnt, azóta õ is sokat fejlõdött és õ is tud alakítani, de akkor ez nem is volt baj, tényleg a vidékrõl jött törtetõ a nagy dolgokat átlátni nem képes optimista kisfiút kellett eljátszania, nagyjából sikerült is. Az új részt már nagyon vártam, kiváncsi voltam, hogy mit sikerül Gordon Gekkonak alakítania a visszatérés után. A bennfentes információk birtokában megjátszott milliói még több milliót fialtak. Jött a börtön, aztán kint is van az utcán. Mihez kezd? Mit fog csinálni? A család fogja õt motiválni? Na innen indul a film és találkozunk Gekko lányával Carey Mulligannal és võlegényével Shia LaBeouffel (Jake Moore a filmben). Bármilyen meglepetés a Gekko võ szintén bróker egy jónevû banknál. Innentõl spoiler lesz egy kicsit. 2008at írunk, az ingatlan árak elindulnak lefelé, de még nem látszik, hogy válság lesz. Moore mentora egy reggel átad 1,5 millió USDrõl egy csekket Moorenak, hogy éljen boldogan és költse el. Itt még zavaros egy picit minden, de két perccel késõbb már látszik, hogy a cég az igazi lehman brotherst mintázza. Moore nem tudja miért kapta a pénzt és nem is sejt semmit. A “fõellenség” Josh Brolin (Bretton James) kezdi a cég bedöntését, shortolja rendesen a papírokat, majd elegánsan a végén bagóért veszi meg a céget. Moore mentora öngyilkos lesz. Itt lép Gekko a képbe aki könyvet ír, elõadásokat tart és Moore tiszteletét élvezi. A téma teljesen családias, Gekko a lányával akar találkozni és kibékülni. Aztán Gekko szépen dolgozik a háttérben ahogy kell. Nagyon jók a fordulatok, élvezetes, de valamennyire kiszámíthatóvá válik már a közepétõl, ugyan Gekko miért változott volna meg kérdés már ekkor megfogalmazódik az emberben. Nem volt akkora hit mint az elsõ rész, de ezt is meg lehetett nézni. Már vártam, kb azt nyújtotta amit vártam, csalódott nem vagyok. Egy jó nyolcast megérdemel.

Már régóta szerettem volnam elmenni a Vámház krtn lévő Pampas étterembe. Étlapjukat elnézegetve, igaz nem olcsón, különböző marhák különböző részeiből lehet válogatni. Lehetőség nyílik kis, közepes és nagy adagot is kérni bizonyos husokból, de van amelyikből csak 550 grammos kiszerelés létezik. Valljuk be, 550 gramm hús finoman átsütve nem is annyira sok:) Köretnek valami egyszerű zöldségfélét vagy különböző módon elkészített krumplikat választhatunk. A húst kérhetjük ahogy akarjuk, akár nyersen vagy teljesen átsütve, ki ahogy szereti. Korábban külföldön már voltam komolyabb steak houseban és ott mindig az nyűgözött le, hogy a hús fűszermentes és brutálisan jó íze van. Egy normál étteremben itthon még nem tudtam úgy enni fűszernélküli húst, hogy arra tényleg azt mondjam, hogy patent.

Megérte -e az étterem? Klasszikus magas belmagasság, kicsit zsúfoltnak tűnik elsőre, de aztán mégis levegős és kényelmessé válik az egész. A kiszolgálás kifogástalan, udvarias pincérek. Étvágygerjesztőnek fűszervajas kiskifli és utána már az ember alig várja, hogy elkezdje enni a husit. A hús és a köret természetesen külön tányérban érkezik. Én egy steakhez a zöldspárgát tudom csak elképzelni köretnek, sok helyen nincs, persze itt van, bután rákérdeztem, hogy van -e, de az étlapon szerepel a köretek között. A hús íze kegyetlenül finom, annyira lassan akarja enni az ember, hogy ne menjen el az íz, hogy a végére már majdnem hideg lesz a hús. Deszertnek is sok féle ma máshol is már elterjedtebb desszertek vannak, egy vanília fagyis brownieval sikerült lefolytani a husimat. Nagyon jó a hely és nagyon jó a kaja is. Bár egy minőségi marhahúson fűszerezés nélkül nehéz bármit is elrontani. Javallott a hely és nem kötelező rögtön a Kobe marhával nyitni. Legközelebb szerintem két különböző hús lesz kis adagban, hogy tudjam tesztelni, mi a legjobb:) Asztalt a www.steak.hu oldalon tudsz foglalni!