Csapatunk reggel 6kor autóba ült és elindult a megbeszélt találkozóra az M1/M7 kivezetőnél lévő Agip-Meki parkolóba. 7re kényelmesen egy tesco látogatás után odaértünk. A kötelező redbull vásárlások után már meglepetés nem érhetett minket. PMR rádiót bekapcsoltuk, majd egy finom kis mekis reggeli után útnak is indultunk. 5 autóval, szépen konvojban haladtunk egészen Nürnbergig. Innen a gyorshajtások miatt a konvoj szétszakadt, de még nagyjából rádió távolságon belül voltunk, egy idő után viszont lemaradozott a három utolsó autó. Lassan mi is elléptünk, majd tankolni akartunk, itt egy kis félreértés volt és elszakadtunk egymástól. A tankolás után pár km-rel voltunk lemaradva (egy másik kúthoz is bementünk ahol a másik 3 autó állt meg enni/inni/tankolni. Aztán jött a legrosszabb. Stau. Az akkor elől lévő autó tájékoztatott minket, hogy elég nagy a sor és ők már nem tudják kikerülni, pedig a TMC jelezte, hogy mi van, csak ugye szokatnal egy magyar autóban a működő TMC. Tomtomunk rögtön mutatta a kerülő utat és a sort szépen kikerülve kb pár kmmel megelőztük őket. Utána lassú szakasz következett és bevártuk a barátokat. Innen már együtt a két autó ment tovább és őrült tempót diktálva érkeztünk meg napnyugta előtt picivel Saarbrückenbe. Check-in majd felfrissülés után irány valami kajálda, a meki persze ott volt egy köpésre, de mégis valami normálisat akartunk enni. Átsétáltunk a francia oldalra, de ott sem volt semmi. A többiek megtaláltak egy pizzériát, ott eltöltöttünk pár kellemes órát, aztán egy mekis fagyival lezártuk a napot és távoztunk aludni.

Reggel kelés korán, 6 körül, negyed nyolckor már reggeli után kocsiban a banda és laza fél óra alatt Saarlouisban voltunk. A gyárat megtaláltuk, a helyi cimbora is előkerült, majd vártunk a sorunkra, mert ugye időre voltunk kiírva. A bejáratnál mindent elvettek, telefon, kamera, fényképező. Egy rövid kb fél órás filmet vetítettek egy előadóban ahol megismerhettük, hogy kik a főbb beszállítók és a gyár pontosan mit gyárt a helyszínen és, hogy minden 38. másodpercben elkészül egy autó. Saarlouisban jelenleg cmaxot, kugat, focust (3-5-kombi) gyártanak. A lemez préseléstől kezdve a teljes festés és összeszerelés ott történik. Persze ott már nagy lego van. A futómű, műszerfal, ajtókárpit, ablakok, kárpitok, tetőborítás mind beszállítós. Fél tíz környékén beültettek minket egy minivonatba, ezzel mentünk körbe. Első megálló volt a sajtoló üzem, ahol bemutatták, hogy a beérkező acéllemezeket hogy egyenesítik és darabolják, majd préselik ki végleges formára, a gyártás folyamatos, a gyár bármikor a présformát tudja cserélni. A présformák és a késztermékek minőség ellenőrzésére szerintem több ember volt, mint akik a gépeket üzemelték. Csend, rend fegyelem, mindenki dolgozott. Érdekes volt, hogy lehetett dohányozni a munkaállomásokon. 3 műszakban megy a préselés. Az összepréselt elemeket és a kivágott darabokat egy teljes robot hadsereg vette kézbe és kezdték az autókat összeheggeszteni. A kész karosszéria kb 2 perc alatt készült el, mókás volt látni, hogy a többszáz kilós szűz vasakat a robotok milyen egyszerűen mozgatják és rakják össze. A galvánfürdőt és a festést nem láthattuk. A kész kasztnik egy alsó vagy felső pályás sin rendszeren mennek tovább a következő állomásra. A festés után jöhet a további összeszerelés. Itt lép be a brutális just in time logisztika. Az ajtóknak egy órával a beszerelés előtt összerakva kell érkezniük az elosztóba. Mivel minden autó egyedi, ezért tudni kell a pontos gyártási sorrendet, hogy az adott autóba megfelelő beltér, motor, etc kerüljön, de még a felnik is csak úgy egymás után csúsztak le a futószalagról négyesével. És lám, pont az került az autóra amit rendel hozzá a tulaj. A kábelkorbácsok szintén nagyjából egyediek, ezeket is rögtön az autó érkezésekor már azonosíthatóan a munkás mellé a logisztikának el kell helyeznie. Amennyiben az általános alkatrészekből fogynak ki a csoportok, úgy jelzést kapnak és a piactérről a kis villás targonca már viszi is a “megrendelőnek” a szükséges alaktrészeket. Az utolsó állomás a kerekek felhelyezése, tankolás és két ember egésznap csak 7-8 métert megy a kocsival, hogy kipróbálja beindul -e és működnek -e a dolgok. Utána megy föl mégegy sínre és az udvarra megy ki az autó a többi közé. Relatív kevés ember dolgozik, szerintem a minőségbiztosításban többen vannak, mint a fizikai szerelők, 55 csoportra lehetett osztani az autó összeszerelésének fázisait, ez 4 emberrel számolva átlag 220 ember, 3 műszakban 660 ember. Kevésnek tűnik pedig állítólag 6 ezer ember dolgozik az üzemben. Mondjuk persze az 55 csomportban a sajtoló üzemi emberek nincsenek benne. A gyárlátogatás fantasztikus volt, a logiszta és a látvány lebilincselő. Brutális az egész. Hibázni nem lehet, mert csúszik a gyártás és az elveszett gyártási időt behozni nem lehet. Megérte kimenni, mert ilyet egyszer látni kell. A jó dolog még az volt, hogy láttunk kész 3. generációs focust. Persze csak távolról, a festetlen karosszériát többször láthattuk közelről, de a vonatból kiszállni nem lehetett, hogy megnézzük a kész autót közelről.

Hazafele benéztünk egy helyi globus szupermarketbe ahol szétvásároltuk magunkat helyi finomságokból. Hazafele az út jó volt, nem volt dugó. Magyarországon már szakadt az eső. Fél 11re hazaértem, nem volt gond az alvással:)