Szóval az van, hogy az arcade gépen a vezérlés nem volt teljesen tiszta. Első körben veszünk rétegelt lemezt ami a könyöklést, ráncibálást és akár a püffölést is jól bírja. A gombok nagyon nagy részt 25-30mm magas menettel is rendelkeznek, így vastagságban 14-18mm is lehet a bútorlap, rétegelt lemez stb. Én rétegelt lemez fetisiszta vagyok, nem szeretem a bútorlapot, mdf lapot, nekem ez jön be, pont. Szélességben értelemszerűen a játékgépünk szélességét lőjük be. Két személy esetén ne legyen keskenyebb, mint 60 cm, mert akkor képtelenség elférni előtte. A billentyűzet kiosztást ahogy már korábban írtam a netről le lehet tölteni. A nyomtató egy pdf-t elég jól, arányosan fog kinyomtatni, de azért mérjük le a próba távolságot, hogy tényleg annyi -e, vagy a lyukak mérete és távolsága kényelmetlen lesz. Én tapétaragasztóval felragasztottam a papírokat és utána már lehetett is marrni.

A gombok nagyrésze 28 és 36 mm-s marrófejjel megoldható. Nem olcsó szerszám, kevés barkácsboltban is kapni és tényleg vigyázzunk rá, mert ha túl gyorsan nyomjuk és érezzük az égett szagot akkor gyilkoljuk az élét a szerszámnak és elég hamar tönkre fogjuk tenni. Az én kiosztásom 4 + 2 + 1 lesz. Start, select, “player” (ez a szemben lévő panelre került a coin gomb mellé) és 8 tűzgomb. Egy normál játék 4-6 gombot követel, de a dreamcast és PS játékok már 8 gombbal mennek és így is hiányunk lesz l3 és r3ból. A player gomb egy speciális gomb mely a Recalboxhoz kell, special és a select lenyomásával tudunk játékból kilépni vagy menüt előhívni, stb. Mindenképpen tegyünk a fa alá mégegy fát, nehogy betonba, csempébe marrjunk bele és tönkretegyük a szerszámot. Combunkon, ha egy mód van ne csináljuk, főleg, ha a vért nem bírjuk.

 Ha kész vagyunk a faragással akkor jöhetnek a gombok, az én vezérlőm USB-s és támogat világítást is. Igen, minden gomb mögött ott a világítás, de nem kell félni a Raspberry USB kapuja elbírja és persze a gyári tápnak nem kell, hogy ez gondot okozzon, persze két vezérlésről beszélünk, vannak arcade gépek, ahol akár 4 vezérlés is van, azért érdemes számolgatni. A világítást párhuzamosan végig kötjük és a gombokat amúgy egysével kötjük be. Egyelőre logikát különösebben nem érdemes keresni, a joystick fix helyre megy, a többit bárhová dughatjuk, a Recalbox első bekapcsolásánál úgyis rögtön a kiosztást állítjuk be, így tényleg ne tököljünk, hogy mi hová kerül, irreleváns lesz a fizikai hely. Alin több féle gomboka is lehet kapni, a vezérlő gombok nem a klasszikus nagy mikrokapcsolós gombok lettek, mert durván hangos lenne az egész. Ezek is kapcsolósak, de halkabban járnak és ugyanúgy kiszámítható a holtpontja ezeknek is. Kényelmes nyomkodni, jó a rugó, Mortal Kombatban az üllő, kő challengeknél nem okoznak problémát a gombok. Szóval alin komplett szettet lehet vásárolni 20-50 usd közt, tényleg mindenki döntse el, hogy milyet szeretne. Mindegyik vezérlésre oda van írva, hogy késleltetés nélküli, na ez tényleg így van, először azt hittem, hogy majd mindent GPIO-ra fogok kötni, de ezek a filléres USB vezérlők tényleg jól működnek. Ha nem is arcade géphez, de külön egy klasszik fight padhez össze tudunk rakni egy vezérlést amivel a klasszikusokat tudjuk játszani. PS kompatibilis és gondolom, hogy XBox is felismeri mint vezérlő.

A kész műre lehet grafikát és plexit rakni. Értelemszerűen a plexit is ugyanott kell kivágni. Egy tipp, plexit próbáljuk meg alacsony fordulaton erőlködés nélkül marrni, vagy repedni fog, ha már melegszik az anyag akkor kevésbé fog törni, a sorják és kis hibákat a gomboknak a perme jól elfedi.

Barkácsra fel! Évek óta mozgat a gondolat, hogy készítsek egy arcade gépet itthonra. Különösebb fétis nincs az arcade gépek felé viszont szerettem eljárni a Wizardsba és volt egy feelingje annak, hogy állva nagy monitor előtt püfföltük a gépet, barátunkat. Szerintem kb. egy kezemen meg tudom számolni, hogy mivel játszottam szívesen, persze több játékot is kipróbáltam, de sebesség, látvány és élvezet tekintetében nekem a klasszikus Mortal Kombat jött be a legjobban. Hiába nyüstöltem PC-n, SNES-n a Mortalt és játszottam a többi részével is, az arcade verzió nagyon megtetszett és bármikor játszottam más platformon a valahogy nem volt az igazi. Lényegében, hogy arcade gépet építek, vagy csak rákötök valamit a TV-re nagyjából ugyan az lesz az alapja csak a ház kinézete lesz más. Persze a kezelő felület is más lesz, de a lényeg, a mag az rendszerint mindig egy Raspberry Pi.

Jelenleg ami elfogadható ár érték arányban az a Rasperry Pi 3b. Itt overclock nélkül tudunk dreamcast és psx játékokat játszani. A PS2 és attól fölfele dolgokat el kell felejteni, egyszerűen képtelen a Pi ezt a teljesítményt kiverni magából. Ugyan PC-n is lehet emulálni, de a méret és egyszerűbb használhatóság miatt maradtam a Pinél. Vannak még más lehetőségek, erről majd később fogok még értekezni. Platfornak rendelkezésre áll a Recalbox és a RetroPie. Tudni kell, hogy a emulációs háttér mindkettőben az Emulstation, csak a köntös más. Screenscraper támogatás is van, így játékainkhoz le tudjuk tölteni a dobozról a képet, screenshot, sőt még videót is le tudunk szedni. A Recalboxnak és a RetroPienak elég rendes támogatása van, telepítésük pofon egyszerű. Lényeg, hogy vannak platformok ahol BIOS-t mindenképpen használni kell, BIOS file nélkül hibásan vagy el sem indulnak a játékok és így nem fogunk tudni játszani. Hivatalosan a saját gépet BIOS-t mentsd ki és használd fel, egyéb esetben pedig a google lesz a barátod. Romok elérhetősége esetén szintén a google lesz a barátod. Arcade romokhoz a MAME rendszert az achive.org-ról szerezhetjük be.

A ház kialakításához terveket dögivel lehet találni az interneten. Lényeg, hogy próbáljunk olyan céget találni aki az MDF, rétegelt lemezt laserrel vágja ki, így bármilyen formát kitalálhatunk magunknak. Az élvédelemhez marrni kell majd, így azt is megpróbálhatjuk az asztalossal megdumálni, vagy, ha van marrónk akkor azzal seperc alatt letudjuk a történetet. Pántok, csavarok, kábelek, elosztó, kötődoboz, csoki, kapcsoló, stb amire szükségünk van. Aki nem tudja elképzelni, hogy pontosan mi és hogyan is zajlana az neki se kezdjen, mert a hozzá nem értés akár áramütést is okozhat. A kijelzőre én 26 colos Samsung TV-monitort vásároltam a jófogáson 18 ezer forinért. Ami fontos, hogy HDMI bemenete lítsegyen és képes legyen bekapcsolni, ha jelet kap a HDMIről.

A hang, két autós hangszóró bőven megteszi, nekem volt itthon két darab ovális, de természetesen bármilyen hang eszköz megteszi, van aki mélynyomót rámol a gép aljába. Erősítőből én egy kínai D-class-t vásároltam az alin 15 dollárért, tápegységem 12 voltos volt itthon hozzá, nem azt mondom, hogy erről fogok klasszikus zenét hallgatni, de a Finish him elég jól szól rajta. Én raktam görgőket, persze stoppolhatók, nehogy elguruljon az egész játék közben, az összetákolt rendszer 50 kilót is elérheti, de lehet még többet is. Élmény volt a gyerek szobájába felcipelni lépcsőfokonként. Világítás gyanánt klasszik neoncső vagy most már ledes kiszerelés ezer forint magasságában elérhető. A vezérlő gombok és joy szintén ali és a hozzá való USB vezérlő is onnan. Aki szeretné még cifrázni aprópénzért az alin találunk érme elfogadót és hozzá való ajtót is. Szekrény él is aliról jön. Büdzsét nem csináltam, apránként megvásráoltam mindent. A vezérlés layoutjára találunk sok verziót a neten, nyomtatás után felragasztottam a rétegelt lemezre és kimarrtam a lyukakat. Szóval szerszámok terén nem árt, ha fel vagyunk készülve, mert kell ám minden.

Miután kivágattuk a szekrény elemeit (én Dunakeszin oldottam meg) elkezdődhet az összeszerelés, sok sarok elem, csavarok, és pontos illesztéssel eljutunk odáig, hogy áll a szekrényünk. Végülis az egészet össze tudjuk legózni. Ha minden megvan akkor egy hétvége alatt kényelmesen életre lehet kelteni az egészet és még játék is bőven belefér. Hint: a pénz számoló berendezés gombnak felel meg, tanítsuk fel, hogy milyen érmét fogadjon el és az érmére hány impulzust adjon. A közepes impulzus sebesség bőven elég. Nálam most 100 ft 1 impulzus, 200 ft 2 impulzus, ezek a típusú gépek 6 féle érmét tudnak feldolgozni. Az elején jópofa dobálni az érméket, aztán idegesítővé válik, így érdemes egy külön coin gombot kirakni ami párhuzamosan van kötve az érme számlálóra.

Szóval kb így áll össze a történet:) Ha van kérdés akkor szívesen segítek! Fight! A grafika majd egyszer elkészül, ott igazából én kérnék segítséget:D

Hát van már több, mint tíz éve mikor volt egy Csernobilos felfutásunk a fiúkkal, hogy milyen lenne kimenni megnézni. Már utána is jártunk a dolgoknak, vonat, repülő, autó, kijevi szállás, túravezetés és árban sem volt vészes. Sajna az egyéb elfoglaltságok közbe szóltak és ugye ahogy lenni szokott a család akkoriban nem támogatta, na nem mintha most támogatná. A témában olvastam már sokat, játszottam már sok játékkal, így mindig is érdekelt mindenféle megvilágítása a történetnek. Mikor beharangozták az HBO sorozatát akkor az orosz műsorszolgáltatók rögtön megkontrázták egy sokkal komolyabb és igazabb film készítésével. Hát kíváncsi leszek, hogy mi lesz azzal a filmmel, de szerintem majd szépen lassan a feledés homályába fog merülni. De most koncentráljunk erre a mini-sorozatra. Nehéz lenne, most minden momentumon végig menni, hogy az igazából nem is így, de nem is úgy volt, hanem így volt. Sosem fogjuk megtudni, hogy pontosan hogyan volt, aki érti a dolgok ok okozati összefüggését és tisztában van ezekkel, na ő, ki tudja következtetni, hogy valójában hogyan történhetett. Nyilván a bécsi jelentést követő “vallomásokból” sem derülhet ki minden, ahogy valójában tényleg évekig nem ismerték el, hogy ki és hogyan is hibázott.

Egyetlen egy tárgyi, személyi tévedés van a filmben, de erre a végén magyarázatot kapunk, Ulana Khomyuk szerepe kitalált, nem létező szereplő. Ő reprezentálja azokat a tudósokat akik dolgoztak a probléma megoldásán, csak ugye a sorozatba berakni 20 egyetem 400 professzorát egészen nehéz lett volna. A szereplőgárda zseniális, mindenkinek hiteles a szerepe. Következtetést a sorozat levon, de nagyon óvatosan, de persze mindenképpen az derül ki, hogy a nagy CCCP tudott már előre a hiba lehetőségről és mégis eltusolták az egésszet, nehogy bárki azt mondja, hogy ők töketetlenek a témában. Az ott dolgozók viselkedése és hozzáállása a témához így eggyel hátrébb sorolódik és már őket is áldozatnak látjuk. A sorozat nagyon jól épül fel, szépen megyünk végig a történetben. A helyek, járművek és minden ami oda tartozik tényleg nagyjából stimmel az akkori viszonyokhoz. Most mindenféle politikai és egyéb nyilatkozatoktól mentesen a sorozat megvalósítása remekül sikerült és tényleg bárki megértheti, hogy nagyjából mi is történhetett és van -e értelme félni a jövőben egy hasonló katasztrófától (nincs). Nekem nagyon tetszett, mondhatnám, hogy várom a folytatást, de ugye a történetnek vége van. (Szerencsére).