Túl vagyunk a svédországi kiruccanáson, sikeresen hazaértünk és, hogy minden jónak legyen valami elrontója, ma beáztunk. A net hiánya miatt nem készült sajnos napi összefoglaló a történtekről, így utólag most lesz olvasható az egész egyben. Egy már biztos, felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. A cca 20 órányi videóanyagot is hamarosan összevagdalom, addig csak kisebb darabkák lesznek elérhetőek.

Szombat este még csúszott a vodka palacsintával és esett a hó, ezért a vasárnapi indulást korábbra hoztuk, biztos ami biztos elven. A repülő úttal nem volt gond, délben már Oslóban voltunk, élveztük a napos, de hideg időt. Itt már feltűnt a skandináv hozzáállás, a csomagokat egy helyen lerakják, majd elmennek a büfébe enni-inni, senki nem lopja el. Vártunk kb egy órát és megbeszélt helyen megláttuk a bmw-s házigazdákat, egy helyi svéd erő, Tommy, amolyan bestgrip jelleggel és Claudiát a német autóversenyző instruktorunkat. Rövid bemutatkozás és a csapat összevárása, majd irány a busz és persze svédország. Az út csodálatos volt, ilyen tájakat az alpokban sem látni és persze masszív -12 fok kint. A svéd határt nem lehetett felismerni, csak a GPS jelezte, hogy határt léptünk. Még az sem volt kiírva, hogy svédország vagy EU, vagy üdvözlünk, vagy bármi. Utunkat egészen Anttiláig folytattuk, ahol már vártak ránk az autók. A szállásokat gyorsan átvettük, igazából senkit nem érdekelt, kis faházak, de rendesen felszerelve, rendesen befűtve, szóval a házak jók voltak, de kit érdekel?

Vasárnap este még egy órás eligazítás, elméleti oktatás az túl és alúl kormányozottságról, némi féktáv számítással egybekötve. A lényeg, hogy a sima téligumi tükörjégen szart sem ér, kell a szöges gumi. Általános használat fent a szöges gumi, az utcai kivitel 2mm-re lóg ki az abroncsból, a rallys verzió 5-7 mm-t is kilóghat és vastagsága elérheti a 3-4 mm-t. Az utcai tüskékkel persze lehet aszfalton is menni, a rallysokkal tilos. Nehéz volt választani az autók közül, a marketing azért ott volt, mindegyik más és más volt, persze csak a felszereltség. A lényeg mindegyikben ott volt, v8, 4 liter, 420 ló. Szóval a teljesítménnyel nem volt baj, inkább az volt a kérdés, hogy fogjuk mi ezeket tükör jégen vezetni. A vacsora az ismerkedés jegyében telt, volt egy ír páros, holland páros és egy német páros és egy indiai faszi aki persze egyesült királyságból jött. Kiderült, hogy mindenki autóbuzi, ó micsoda meglepetés. A sztereotípiák és a paradigmák persze már ott voltak, a németek egyenes precíz gondolkodása rögtön látszott az első kérdésükben is, rögtön a biztonság… vacsoránál a pörköltre rámondta Hans barátunk, hogy gulash, én mondtam, hogy nem, de persze ő jobban tudta… oh, miért is utálják ezeket a világon mindenhol… és a németek itt még csak próbálgatták szárnyaikat, aztán rájöttek a hét végére, hogy mi is az az igazi ungarische wirtschaft.

Hétfő reggel, irány az első befagyott tó. 50-60 cm a jég, nem kell izgulni, kocsikat 5 méterre parkoljuk egymástól, másra nem kell figyelni ezzel kapcsolatban. Kiszálltam a kocsiból és reccsent a jég, óóóó bázdmeg. Elmagyarázták, hogy ez normális és tényleg ne izguljak. Bármikor hallottam jég reccsenést én azért beszartam, nem szeretem az ilyen mókákat. A pálya szépen eltakarítva, 40 cm hóban meghúzva az ívek, letisztogatva szépen. Első feladatok a gyorsítás és az alapvető kanyarmozdulatok elsajátítása volt a jégen, először elektronikus menetstabilizálóval (DSC a bwmnél) és utána BMW Dynamic Mode-ban (ez kicsit engedi csúszni az autót, tehát lehet vele élvezkedni, de mielőbb baj lenne beavatkozik és elveszi a fun részt) és aztán minden elektronikát kikapcsolva. Most magáról az m3 BMWről nem kell beszélni, jó autó, szép autó, tudja a dolgát és a v8 reggel gyorsan befűtött. Szar érzés volt először kikapcsolt DSC-vel menni, rohadtul mászott mindenfelé a kocsi, így gyorsulni pláne kínszenvedés volt, persze pár kör után rájöttünk, hogy kell, kettesből, lassan felgyorsítani és 50-60 körül már lehet kicsit jobban odalépni. Az itteni contestet is csúnyán nyertem, szegény indiai haverunk nem tudott rendesen elindulni, mindig lepadlózta, fun-nak fun volt, de az első napokban a fun volt a lényeg, sok kicsúszással, ekkor jött Tommy és mentett minket az x3-mal. Délután kaptunk egy rendes pályát, sok kanyarral és kevés egyenessel, gondolom, hogy érezzük és ne legyen túl nagy a sebesség még az elején, hát mentek a bénázások, keresztbe állások. Estére volt elfáradás és a végén már csak pólóban vezetés, mert izzadtunk, mint kurva a templomban, ahogy kell. Fejenkét 20 perc vezetés és utána váltás, de bőven elég volt, klasszik disznó a jégen effekt. Este könnyű vacsi és alvás.

Kedden elindultunk északra fölfelé. Sälen felé. Ez volt a legészakibb pont ahol valaha is voltam:) Itt nyomtunk egy jég gokártozást, voltak előfutamok és abból alakult ki a döntő. Sajnos az utolsó előfutamban a 2. körben az élről kicsúsztam, így nem tudtam bejutni a döntőbe. Brühühü, ez van. A körülmények viszont nem voltak a legjobbak, normál bukósisak, persze párásodott és azonnal felfagyott a pára, félig nyitva viszont a hó és az előttem lévőről felcsapodó jeges-havas dara hűtötte a pofámat. Egynek jó volt. Az út viszont fantasztikus volt oda és vissza is, havas erdei úton 120km/h-val élvezet nyomni a gázt, főleg mikor az elektronikák ki vannak kapcsolva. Aztán persze az útszéli hó árok a vége a történetnek, kurva nagy érzés mikor az ember belecsapódik a hóba és az lassítja le a kocsit. Szerencsére Tommy kb 10 perc alatt kirángatott, így gond nem volt. Jobb oldali indiai kolléga csak visított a röhögéstől, tetszett neki, azért az út háralévő részén már bekapcsolt elektronikával mentem. Megnéztünk egy nagyobb tavat és ott is nyomattuk rendesen. Átlag 30-40 cm hó a tavon és abban csodálatosan kialakítva a pálya, szép nagy ívek, kellemes egyenesek, na itt még mindig nem ment rendesen, bénáztunk, rángattuk a kocsit. De élveztük, és egyre jobban ment, de legalább mi élveztük. Hatalmas vezetési élvezet lezárásaként egy Z4-s rendes szögesgumis géppel vittek minket. A rallys szögek rendesen “tapadnak”. A pilóta komplett idióta volt akkor még szerintünk. 160km/h kilincsel előre. Egyenesen nem ment a kocsi, csak mikor fékeztünk vagy gyorsítottunk az elején. Az összes kanyar szépen driftelve, kanyarok előtt már keresztbe bedobva az autó. Szintkülönbségeket oldalra csúszva oldotta meg. Hatalmas élmény volt. A kamera nem bírta végig a felvételt, mert az irányváltásoknál a winyó valszeg nem tudta írni, a buffer pedig túl csordult. Az estét ezzel zártuk. Hatalmas élmény volt egy profi mellett ezt végig nézni és élvezni. A faszi pedig folyamatosan beszélt és magyarázott, rutinból jött neki, 30 év után persze ez már biztos normális neki:)

Szerda reggel, a németeket megkérdeztük, hogy milyen volt a tegnapi pálya, mennyire élvezték. Azt mondták, hogy nagyon jó, de talán már kikapcsolják később a DSC-t. Ó bazdmeg. MDM-mel mentek, mert probably az a quicker és a hóba is azzal csúsztak be:) Persze látszik, ők már az első nap a legjobb időre hajtottak és nem a fun részt vették előtérbe. Reggel elkezdtük a bemelegítést a drift köröknél. Ugye megkaptuk a magarázatot, hogy azért driftel a rally versenyző, mert nem ismeri a kanyart és ezzel a technikával tudja a legnagyobb kanyarkijárati sebességet elérni. Tehát, körökre fel. Félreértések elkerülése végett a driftelés nem úgy kezdődik, hogy kormány elteker és nagygáz, ennek is van értelme és tényleg örömteli élményekhez vezeti az embert, de a sebességet és az irányíthatóságot az ember veszélyezteti. A technika úgy néz ki hivatalosan, hogy jobbra kanyar esetén a kanyar bejárat jobb oldalát közelítjük meg, majd balra kormányzunk, hírtelen fékezünk (keresztbe csúszik az autó) és utána átrántjuk a kormányt a másik irányba, a segge elkezd úszni és normális fordulatszámon kényelmesen kilinccsel előre ellenkormányzással kanyarodunk. A kanyar belső ívéhez minnél közelebb megyünk annál lassabb a technika, viszont sokkal kevesebb ideig időzünk a kanyarban és előbb rakhatjuk egyenesbe a kocsit és már adhatjuk is a gázt. A pánik elkerülése egyszerű, kuplung és fék (abs) esetén azonnal egyenesbe rakja magát az autó. Ezekre a technikákra nem is gondoltunk korábban és kellett idő, hogy begyakoroljuk és érezzük a természetellenes mozdulatokat. Az elsőnapi gázzal történő megcsúsztatást felváltotta a tudatos keresztberakás. A kanyarok nagyrészébe már oldalracsúszva lehet megérkezni így és az apextől kifelé már nyomhatjuk a gázt, meglepő, de elindul az autó előre, kifelé a kanyarból. Persze sok mindennek kellett jól együtt állnia, hogy ezek létrejöjjenek, sok esetben bénáztunk, de egyre jobban ment a feladatok megoldása. Az autó máshogy viselkedik rögtön egy kicsit havas részen, mint tükörjégen.

Később átmentünk és gyakoroltuk a vészfékezést, érezni, hogy a jégen milyen távolság kell a fékezéshez. Ezt egybekötöttük akadály kikerüléssel is. Délutánra már egy majdnem kész kanyarodós, fékezős, szlalomos pályát kaptunk magunk alá. Ezen élvezkedtünk, majd rendeztünk egy kis versenyt. Az első idők 1:21 körül alakultak, aztán egyre jobb lett a nép. 1:18 alá is mentek páran. Aztán én másodszor 1:14:09-t mentem, ez rekord volt. De korai volt az öröm. Az írek és a hollandok is faragtak az időmön, igaz 1:14 alá nem tudtak menni. A pálya lényege, indulástól megállásig, tehát nem volt elég az utolsó kapunk átmenni, hanem meg is kellett állni. Jeges pályán ez nyilván még komolyabb másodperceket jelent. A német srác nagyon érdeklődve hallgatta a rádióban az időket, állandóan fontoskodott, adminisztrálta magát. Aztán ment egy 1:14:90-s időt, valamit félreértett, mert nagyon mosolyogva nézett rám, pedig szarabb volt az ideje, mint az enyém. Aztán sógor tolt egy erős 1:15ös időt, ekkor az ablakon kopogtatott nagy mellénnyel, hogy mennyi is volt az ideje és végig sem hallgatva nevetve elment a kocsitól. Utolsó előttiként mentem az utolsó futamomat. Minden elektronikát kikapcsoltam. 1:12:90 lett a vége. Mindenki tapsolt meg mosolygott, a németek persze teljes kussban. Csak fent a parkolóban gratulált a fiatal srác, hogy good job, mintha elmismerte volna a vereséget, de szerintem ez kb senkit nem érdekelt, mert már mindenki a következő programra koncentrált, az apja viszont eltűnt az ebédidőben, lehet a tiszti lügerét tisztogatta és kinevezte magát a német hadsereg főtábornokának. A délutáni csapatás szintén jó volt, új pálya, új élvezetek, más hozzáállás. Itt már oldalra csúszva is vettük a kanyarokat a huppanókon, kevesebb volt a hóbamenés, de az autót párszor odabasztuk a hófalnak. A bal oldali kötény és a hátsó lökös némi karbantartást igényel majd. A hollandok letépték a kocsi alját védő másfél centi vastag alu lemezt, persze ezért már járt a csereautó.

Este megkaptuk a hómobilokat. Vazzeh. Motorozom, már nem is annyira szarul, de ez? Ez mi? Hát köze nincs a motorhoz. Nem gázkar van, csak egy kis bütyök a hüvelykujjnál, azt kell ráncigálni. Fék pedig bal oldalt, jobb oldalon semmi. Szóval az első három méter már a mély hóban végződött. Igen, megnéztem fog -e az első fék. És persze rárántottam a gázra. Aztán már kezdtem megszokni, de rohadt kényelmetlen volt egy idő után, átraktam a lábaimat rendes ülő pózba, úgy enyhült egy kicsit a keserűség. Nem az én sportom, jópofa dolog, de erdőben max 30 km / h, egy-két állat 40-50 körül ráncigálta az erdőben a gépeket. Az éjszakai tavon 70 körülire felhúzva már kellemetlenül dobál, nem is esik jól. Egynek elment. Több nem kell. Kifáradtunk, nem volt gond az alvással.

Csütörtök, utolsó vezetős nap. Mindenkit hajtottunk reggel, hogy már időben legyünk kint a tavon, reggel még pár driftes kör, némi gyakorlás, majd irány az egyik végső helyszín. Itt több órán keresztül autókázás és autókázás. Ebéd után szintén autókázás és autókázás. Aztán jött az esti vezetés. Hatalmas élményekkel. Nagy és hosszú pálya, jó ívekkel, volt olyan rész ahol 500 méteren keresztül lehetett drifetelni, akkora volt az ív, több bukkanó, szinteltérések, az autót rendesen meg lehetett kínozni. Alapszabály, hogy tarts távolságot. Az indiaival és a többiekkel már tudtunk bánni, az indiai mindig elengedett minket az elején, tudta, hogy ő lassabb, a többiek normál tempóban mentek, de még így is érzésemre mi voltunk a gyorsabbak. A német faszit többször megkergettem rendesen, apuka már nem bírta, ezért pár kör után elengedett. Utána jött a gyermeke, őt is megszorongattam elég rendesen, de akkor már pont vége volt az én időmnek. Itt ő visszaült az apja mellé aztán az egyik holland vezetett tovább előttem, elengedtem rendesen, fél óra alatt szerintem max 200 métert hoztam rajta, így zavartalan volt a vezetés. Utána volt még egy sofőr mix ahol megint felborultak a helyek és bekerültem az írek mögé, itt egy gyors elengedés volt rögtön még a pálya előtt:) Rendes volt a csóka, szegénykém csak DSC-vel akart menni, de legalább utána nem adminisztrálta magát, hogy ő azért meg ezért, röhögött magán, ennyi. A teljes sötétség eljövetelében a xenon lámpák fénye nagyon jól nézett ki a pályán, nem lehetett másra, csak a vezetésre koncentrálni. Német kisbarátunk elénk került. Tényleg lemaradtunk sokszor, szinte minden kör elején vártunk, de beértük, hibára kényszerítettük. Az utolsó körben már nem is nyomta, volt hátsó ködlámpa büntetés is a részéről, de mi meg rámásztunk rendesen. Apu ott ült mellette, biztos mondta neki, hogy Junge, Nebelscheinwerfer auf jetzt! A végén persze mondtam, hogy trükkös volt a ködlámpa, de miért kaptuk? Ő mondta, hogy túl közel mentünk, erre az volt a válaszom, hogy apukám, rohadt lassan mentél, na erre nem tudott mit mondani:) Jól eső érzés volt az utolsó nap a vezetés szempontjából, viszont tudtuk, hogy másnap megyünk haza.

Tommy dolgozik:)

Pénteken reggeli után indult a busz Oslóba vissza. A frankfurti gépeket törölték időjárás miatt. Ketté váltunk, én mentem Koppenhágába, sógor megpróbált Frankfurton keresztül jönni, egy hely volt a Frankfurt -Budapest későbbi gépén. Koppenhágában volt cca 4 órám. Kirohantam, buszra fel, belváros végignéz 20 perc alatt + burger king látogatás, vissza a reptérre és rögtön fel a gatehez. Aztán kb este fél 11kor haza érkezés. Végre pihenés és a kimaradt HIMYM és TBBT rész pótlások. A Smallvillen már elaludtam:) További videók hamarosan, a vágás után:)

[View with PicLens]

◄12345►