Tegnap, vagyis tegnap előtt, szerda este elhatároztuk, hogy a 40 db STP kábelt bevarjuk a patchpanelekbe. Az elképzelés teljesen normális, sőt várható volt. Ugye a falból kijön az a sok kábel, és kéne valami csatlakozó szerűség. A patchpanelek adottak voltak egy korábbi vásárlásból, így csak egy betűző, bicska és két szék kellett a hadművelethez. A betűzőt külön köszönöm KöBükinek, mert betűzéssel automata nyisszantja a fölös kábelt, így nem kellett kis ollóval a betűzés után ledarálni 40×8 db kábelt.

Az STP kábel bizony CAT-7 ami nekem van, (thx Percy), és azt kell róla tudni, hogy kisujj vastagsága van. Első körben vagy egy dráutkoszorú drótháló, majd alatta van a 4 érpár, páronként földelésbe csomagolva besodorva. Tehát a műanyag levágása után még a dróthálót is le kell cibálni, majd egyesével a párokat ki kell csomagolni. A vörösrézdrót annyival nem vastagabb, de a köpenynek cca. kétszer akkora átmérője van mint a CAT-5 kábeleknek. Szóval a kicsomagolás és a panel hátába való átráncibálás nem volt egyszerű, majd persze méretre vágni. Iszonyatosan merev a kábel, így nem a legjobb vele dolgozni. Súlya is van, 20 db kábel súlya a combomról állandóan le akarta rántani a patchpanelt.

A betűzést 20 kábelnél meg is csináltuk szerda éjjel és arra jutottunk, hogy másnap befejezzük. Kocsiig elmegyünk, majd beülök, gurulok hátra, garázslejáróban megakad a kocsi. Sikerült elakadni a saját kertemben. A friss földmunkák miatt hiányzott onnan cca. 15 centi föld, a puha földben pedig az első kerekek megkapartak. Kocsi emelése oldalanként és beton darab behelyezése az első kerekek alá rögtön segített a történeten. Röpke óra alatt a kalandtúrát meg is oldottuk. Aztán csütörtökön befejeztük a betűzést…