https://cubik.com.tw/vpn/
rulururu

post sosem akartam…

November 10th, 2008

Filed under: Sunk (in) thoughts — AndrewBoy @ 2:23 am

Csizmám csoszog a kiszáradt kemény homokon. A vörös nap hatalmas koronája vibrálva bukik le a hosszú út mögött. Egy rom az út szélén. Hűvösebb szél fúj. Gyengének érzem magam. Lábaim nezehednek. Elérem az ajtót, hatalmasnak tűnik, sokkal nagyobbnak, mint az útról láttam. A robosztus ajtónak nekifeszülök és testemmel benyomom. Beesek a terembe, a hideg kőre. Erőm nincs összegörnyedni a hidegtől, csak fekszem és nézem a boltozatot, egyre távolibbnak és távolibbnak tűnik. Hallom ahogy szívem egyre lassabban lüktet, viszhangzik a kihalt teremben. Mozdulni nincs erőm. Lecsukom a szemem.

Csukva van a szemem, de még látom a boltozatot, fényesen ragyog, mint mikor a felkelő nap egy kristály csillárt világít meg. Fényözönben úszik minden. Kezeim és lábaim melegednek, forróságot érzek a kőben, elönt a melegség és szivem zakatolni kezd. Légzésem felgyorsul. Hangokat hallok. Kezemet végighúzom a mellényemen és megszámolom a tárakat. Pisztolyom és karabélyom a helyén. A késem is meg van. Felülök. Kinyitom a szemem. Sötét van, a szél fúj kintről, a nagy ajtó nyikorog ahogy a huzat rángatja. Feltérdelek és felhúzom magam. Gépkarabélyomra támaszkodva nézem a kihalt utat ahogy a port fújja rajta a szél. Felállok. Elindulok kifelé.

Csoszogok a kiszáradt homokban. A csillagok mint milliónyi apró gyertyák világítják be a sivatagot. Úgy érzem minden csillaghoz kötődöm, mindegyikről tudnék mesélni. Nemrég még velem voltak, ma már nincsenek. Elmentek tőlem. Meghaltak olyanért amiben hittek. Vakon és bátran mentek előre. Én nem mentem velük. Pedig azt gondoltam ugyanazt hiszem mint ők. De ők valami másban hittek. Mások szemében hősök. Nekem csak hiányoznak. Meghaltak egy olyan ügyért melyet sosem láthatnak és élvezhetnek. Önfeláldozás.

Csoszogok a kiszáradt komokban. Egyre kevesebb csillagot látok. Árnyékom vége hosszan előttem a távolban. A csillagok halványodnak és már nem is látszanak. Egyik pillanatban még itt voltak, aztán eltűntek. Álltak mellettem és eltűntek. De a nap felkelt, ahogy a csillagok is újra látszani fognak és minden éjjel látni fogom őket és minden éjjel emlékezni fogok rá, hogy jön a halál. Félek a haláltól.

No Comments »

No comments yet.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Leave a comment

You must be logged in to post a comment.

ruldrurd
Dadaamazon bike seat
© AndrewBoy's Blog , Desinged by Stealth Settings
Entries (RSS) and Comments (RSS)