Meggyüttünk. Mondhati beestünk. Hajnal 4kor indultunk Pestről. Igazából gond nem volt a magyar részen. Viszont ugye meglepett mindkettőnket, hogy a horvátok a határon ellenőriznek. Ami persze, természetes hiszen nem eu, de akkor is, szokatlan. Elszoktunk ettől a megalázó módszertől. Kb 15 perces várakozás után már az autópályán mentünk tovább. Hamarosan kisebb dugó alakult ki, a fizetős autópálya jegyadó kapui előtt kb 500 méteres sor alakult ki. Ezt még gond nélkül vettük.

A következő gusztustalan rész a Zágráb előtti szakasz volt. Az autópálya fizető kapuknál már 1-2 km-s sor alakult ki, majd utána a Zágráb – Split autópálya felhajtónál alakult ki további 3-4 km-s sor aholis szintén a a beléptető kapuk voltak a szűk keresztmetszet. Aztán volt még sok araszolgatás és állás az autópályán. A faszunk már tele volt. Ha a szembe sávban baleset volt, a mi oldalunk persze lassított, ami láncreakció szerűen végigfutot egy 3-5 km-s soron, ahogy persze kell és a sor vége már állt is, mert ugye a féklámpa egy ragájos fasz betegség.

ÍJ és SZVN. Többet nem tudtam hozzátenni az úthoz. Split előtt 250 km-rel már nem volt gond, a nép egy része Rijeka felé távozott. Egy idő után tényleg gyorsan lehetett haladni és a szállót is gond nélkül megtaláltuk. Ami érdekes, kibaszott sok lengyel, szlovák és szlovén van errefelé, magyar is akad bőven. Megpróbáljuk a dög meleget végig a tengerparton elviselni. Splitbe maximum 2 napra akarunk bemenni, megnézzük az érdekességeket, IV. Béla királyunk gyermekeinek sírját esetleg meglátogatjuk.

[View with PicLens]

12►