Vasárnap fogtuk magunkat és benéztünk a belvárosba, kicsit sétálni, körülnézni. Az is bennünk volt, hogy együnk valahol, valami normálisabbat. Megálltunk az acsj utcában onnan séta volt a vörösmartyra aztán végig a vácin át a szabadsajtón le a havas utcáig majd vissza. A havas és a váci sarkán van 3 étterem is, mi a jobboldali sarki galilei étterem és pub nevezetû helyre ültünk ki. Két menü darabja 1390 ami tartalmaz egy gulyás levest és egy csirkepörit. Persze nem brutál adagra és ízre számítottunk, de úgy gondoltuk, hogy ehetõ lesz a menü. Abstart a kihozott kenyérkosárnak a széle penészes volt. Lovely. Az evõeszköz koszos volt, az egyik villába konkrétan valami kajamaradék volt beszáradva. A kihozott gulyás leves jobban hasonlított ízre egy halászléhez. Az egy dolog, hogy csirkehúsból volt, de ne legyen már frankón halászlé íze. A második fogásban a húsnak kb zéró íze volt, mintha a fél csirkecombot külön vízben megfõzték volna fûszeres nélkül és utána valami paprikás szószt öntöttek volan rá. A galuska mint a ragasztó. A pincér hiába beszélt 7 nyelven és teljesen normális volt, nem tudott segíteni a szar kaján. A körben álló kis turista vadász lányok pedig jobban tették volna, ha nem bagóznak bele az ember pofájába és tartják a cigit kb 50 centire a fejünktõl mikor eszünk. Nem magamat sajnálom, mert én röhögtem egy jót az egészen, meg asszony is, aztán a subwayben vettünk két szenyát:) Én a turistát sajnálom, gulyás, pöri, híres magyar kaják, aztán eszik egy ilyen helyen ahol se íze se bûze az egésznek és koszos az egész pereputty ahogy van. Magunkat égetjük ezzel. A másik oldalon 1890 volt a menü, elképzelhetõ, hogy ezért az árért minõségibb kaját adtak volna, de így jártunk, késõn vettük észre. A szenyákat otthon kényelmesen fogyasztottuk egy kis TBBT felfrissítés mellett.