Hogy is kezdjem. Alakítjuk az életet. Mármint alakul az magától. Élni jó, élni szép. Múlt héten beteg voltam. Vasárnap reggel már nem voltam a toppon, de mivel fasza gyerek vagyok, erről tudomást sem veszek. Saimonsaisszel fél 8kor robogtunk műanyagot reggelizni, meg a bútorokat szemügyre venni. Reggeli után Bükinél kötöttünk ki, felvettük a srácot. A megbeszélt tíz óra helyett kilenckor vettük fel. Nem nehezményezte a helyzetet.

Kilenc és tíz közt 550 kg bútort cipeltünk fel. Büki ekkor mondta, hogy ő csak szerelni jött, nem pakolni. Benézte, mert tízről volt szó, és tízre végeztünk a pakolással, így tíztől tudott szerelni. A kilenc órás pakolós műszakot így tudta nélkül vállalta be:) (full respect!). Fél háromig szereltük a bútort, majd kaja. Kaja után Büki lelépett. Saimonsaisszel kb 8ra végeztünk, a hálószoba így teljesen készen van. De én is készen vagyok. Szarrá fagytam, fáj mindenem, köhögök, fáj a torkom… illetve fájt.

A hét további részében pakolás zajlott erőteljes pihenéssel, mert a lázam csak nem akart lemenni. Csütörtök délután már nem nagyon volt, péntek volt az első nap, hogy izzadás és láz nélkül ébredtem. A napok nagyon dúrván összemosódnak, ezért kell nap mint nap írni, mert lövésem nincs mi történt a hétvégén. Azt tudom, hogy biztosan pakoltunk, meg megint bútort szereltünk.

Már két napja az új kecóban alszunk. Tegnap reggel ugyan szívás volt, mert 16 fok volt hajnalban a kecóban. Hát a termosztát nem volt felprogramozva Van ez így. Ja igen, megjött a golf a kombi fóka helyett. Hát majd meglátjuk, én nem vagyok boldog, de ez van, majd “megszeretem”.

Egy jó darabig még nincs az új házban asztali gépem, mert még nincs kész a szobám. Ha meglesznek az asztalok körbe, megy át minden oda, utána már lesz komolyabb update.

Addig is, hallgassunk valami nem túl nyálas karácsonyi zenét, ha már esik a hó. Vagyis Cartman Merry Fuckin’ Xmas!