Péntek este meló után sikerült összeszedni a sí cuccokat és a hóláncot. Más már nem is igazány hiányzott a túrához, csak pár ruha. Szombat reggel 5:30-kor indultunk. A határon már ott voltunk háromnegyed hétkor, azonban a másik autót rendőrök szekírozták gyorshajtás miatt. Hát ugye a késés… Hozzátartozik, hogy abban az autóban 2 nő nemű egyed is volt.

Sieltem én már életemben és a jól tudok korizni felkiáltással ez a sielős sztori jónak ígérkezett. Nagy reményekkel közelítettünk a cél felé. Martin már egyre közelebb  volt, mikor lekapcsoltak minket gyorshajtás végett. 54 km/h 40 helyett. Ok, rendben, gyorshajtottam, elismerem, de milyen elbánásban volt részünk? Lehet a rendőr nem igazán csipázta azt, hogy 6 nyelven kérdezzük, hogy beszél -e az adott nyelven Mint kiderült, a közeg nem beszél csak szlovákul. A közel tíz perces procedúra végén egy papírt akart velem aláíratni amit én megtagadtam, mert nem tudtam mit írok alá. Kézzel, lábbal elmagyarázta, hogy azon a papíron aláírásnak kell lennie, vagy nem megyünk innen sehova, mert inspekció fog következni.Továbbá csak szlovák postán lehet a bírságot befizetni. Hát majd meglátjuk, befizetm -e. Észtországi gyorshajtásom alkalmával a rendőrök beszéltek angolul és a nyomtatványon 8! nyelven is rajta volt az észt és az orosz mellett, hogy mit írok alá és mit követtem el. Aztán minden szükséges információt megadtak, hogy külföldről átutalással is ki tudjam fizetni a bírságot. Bár ezt ők sem vették még akkor komolyan és nevettek mikor mondták, hogy be kell fizetnem.

Az incidens után gyorsan felkaptuk a felszerelést, persze előbb a lányok divatbemutatóját kellett végignézni és smink igazításukat. Na irány az első kis dombocska és tanuljuk meg az alapokat. Kb fél óra után sikerült 2x lesiklani a junior dombon, aztán átmentünk egy nagyobb helyre. Szakaszosan apránként lassan ment a történet. Utána a sokszemélyes felvonóval vissza a legtetőre. Na ez volt a baj. Volt egy elég széles ám nagyon lejtős szakasz amit nem tudtam feldolgozni. Esés előtt pár másodperccel már verbálisan is kommentáltam a helyzetet és felkészültem a zakóra. A jobb térdem kicsit fájt, de 5 perc után már nem volt gond, mentem tovább. Aztán megint egy zakó, bár jóval kisebb, de jó darabig nem tudtam felállni. 20 perc sántikálás után átmentem a junior dombra ahol nyomtam még pár kört, aztán a kezelő bepipult és lezárta felvonót, hogy én nem vagyok “baby”.

Vezetni tudtam, csak a kocsiból alig tudtam kiesni. Fájt a jobb térdem mint az állat. Pár guggolás után már nem volt gond, de asszony unszolására a traumatológia ügyeletet meglátogattuk. Miután végignéztük 20 db kínai véres hörgését és összefoltozását következtünk mi. A doki rögtön közölte, hogy röntgen és majd meglátjuk. Kereszt szalag zúzódás, roncsolás, gipsz, trombózis ellen napi egy injekció. Aha… Pénteken kontroll, aztán meglátjuk a gipsz lejön -e. Szóval fekvés van most ezerrel, mozdulni sem szabad. Este meg döfhetem magam.. Öröm és bódottá. Azért jövőre majd újrajátszik a történet;)