Tegnap pont ezen agyaltunk Saimonsaissel, hogy mennyire jók voltak a régi játékok. Persze szabadidő annyi volt amennyit nem szégyeltünk. A régi c64-s időszakban a 16 szín lenyűgözte az embert. Búgott a magnó, búgott a floppy és már vártuk mikor írhatjuk be végre, hogy RUN. No persze miután a turbo (tömörítő) már betöltésre került és a tömörített programokat már tudtuk így futtatni. Vagy ugye a királyoknak pillanat turbojuk volt amin még egy reset gomb is helyet foglalt. Emlékszem, órákat töltöttünk a gép előtt és gyűrtük a piaci 800 Ft-s quickshot joystickokat. Persze szigorúan mikrokapcsolós darabokat, akkoriban még nagyon drágák voltak az analóg darabok. Többszáz játékot lehetne említeni amelyik igazán jó volt. Most így pár darab a teljesség igénye nélkül.

Boulder Dash Elite Delta Ghosts & Goblins, Bounder Commando Green Beret Spy Hunter Loadrunner Bruce Lee Night Mission Paintball The Hobbit Forbidden Forest Impossible Mission 1-2 Pitstop 2 Stunt Car Racer Aztec Challange Donkey Kong Bubble Bobble Drop Zone International Karate Trailblazer Rambo Turrican 2 Encounter Flip & Flop Last Ninja Katakis Beach Head Creatures 2 Powerdrift Rock ‘n’ Bolt IO Elektraglide Starcontrol Ballblazer War of Wizards Double Dragon

A grafika és a hang elmarad a maiaktól, de a játékélmény szenzációs volt. Napokra, hetekre odaragasztotta az ember a gép elé. Valszeg azért, mert minden játék teljesen egyedi volt, más stílus, más típus. Ma már a 35. fps játék nem hoz lázba annyira, hiába olyan a grafikája, hogy már elhiszem, hogy a játékban benne vagyok. A pár pixelből összerakott grafika mégis megfogta az embert, valami művészi volt benne, beleéltük magunkat, elképzeltük, hogy milyen is lenne a játék igazából, a grafika és a hang az agyunkban született meg, mint mikor könyvet olvasunk. Ezért voltak ezek maradandó játékok, 20-22 év távlatából még mindig emlékszek rájuk.

Szerencsére ezeket a játékokat le lehet tölteni és emulátorokkal ismét lehet játszani. Még meg lehet próbálni, hogy igazi c64 előtt játszunk, de a floppyk visszaolvasására már egyre kevesebb a siker. Tapasztalatok alapján a 80-s évek 5.25″-s DD-s lemezei nem bírják ki 20 évig. A HD-s későbbi lemezekkel van esélyünk még pár évig a 90-s évek közepéről egy darabig (Persze PC esetén). A magnókazetta, ha nem volt fénynek, melegnek kitéve akkor nagy valószínűséggel kibirta az idő kegyetlenségét és újra használhatóvá válik. Szóval lehet kéne venni egy C64-t, magnóval, floppyval és átélni újra, hogy 6-10 évesen minek is örült igazán az ember

A következő lépés egy ZX vagy Amiga jelentette volna, de nekem ez kimaradt és rögtön PC-vel kezdett dübörögni az élet. Innen még több játékot is lehetne mondani, konkrétan vagy 100 darabot amit biztosan végigjátszottam még a középiskola végéig. Ezekből majd legközelebb lehetne szemezgetni Azt hiszem előszedem a régi 576kbyte, Guru és CoV újságaimat és nézelődöm mivel is lenne érdemes játszani.