David Mitchell best-seller regénye alapján a Wachowski testvérek álmodták meg a mozi vászonra a filmet (Matrix trilógia). A felhő atlasz bemutatja, hogy az egyén cselekményei milyen kihatással vannak mások életére a múlton, a jelenen és a jövőn keresztül, olvashatjuk általában minden leírás elején. A szerelemmel, rejtéllyel és akcióval tűzdelt film több lélek fejlődését mutatja be más és más helyzetekben és idősíkokban. Nehéz bármiféle kritikát megfogalmazni az elképzeléssel, az biztos, hogy nem a klasszikus Rambo film. Lehet gondolkodni, hogy ez lehetséges –e, de gyakorlatilag nincs értelme. Ez a film hitvallást nem fog megdönteni, egy lehetséges lélekvándorlás, lélek fejlődést mutat be nekünk. Nagyszerű szereposztással és pazar fényképezéssel, itt nincs bennünk olyan, hogy könnyen tudnánk azonosulni bármelyik hőssel. Minden idősíknak más és más stábja volt, így a különböző stílusok jól mutatnak a különböző idősíkokhoz. Nincs kézzelfogható kapcsolata a mondanivalónak, vagy a történetnek az életünkkel. Talán ezért is érzem azt, hogy nem tudom magamban hová rakni a filmet. Nem unatkoztam egyszer sem, a sok-sok jelenet és a párhuzamos történet kibontakozások miatt fel sem tűnt, hogy több mint két órás a film és csak megy és megy előre. De igazából se eleje se vége a történetnek, a kiragadott lelkek élete a múlttól a jövőig még sok szituációt hozhatott volna, ezen kívül. Talán a zenei rész az ami egy állandót próbál kovácsolni és aköré felépíteni a hitet, cselekményt és reményt az szereplőkben. Igazából többet nem is lehet írni. Én a mondanivalóját még mindig keresem, aztán lehet sosem találom meg.