Otthon édes otthon. Ha már szakad az eső és betegség miatt a korai fekvést favorizálja a család nagy része itt az idő felcsapni a konzolt és rendet rakni a dzsuvában. A mostani tűzfal tizenéves configokkal fut és vasárnap reggelente jön a jelzés, hogy valami nincs rendben. Az egyik kihívó a fél az apache2, ez csak olyan 6-7 éves történet, a configolás félúton abbamaradt, a klasszikus jól van az úgy műsorral. Egy kettőspont hiba miatt ontotta magából a szerver minden vasárnap reggel a hibát, funkcionált gond nélkül, de most a hibát elsőre megtalálva lezárult ez a fejezet.

Mivel az mx elköltözött és csak kimenő levelezés van ezért a lokális userek leveleinek kezelésére is pontot kellett rakni. A mail név megváltozott, az új helyen viszont a userek nem voltak felvíve és az én cronból futtatott scriptjeim a /dev/null helyett e-mailben kívántak távozni, ezt a hibát is korrigáltuk, a root mailboxát 10 év után ürítettem és a scriptek kimenetét -amennyiben nincs hiba- átirányítottam a szemétbe.

A tisztítás persze itt nem ért véget, különböző funkciókat kívülről is el akar érni az ember, és mivel a dyndnst feladtam egy olcsóbb tárhelyszolgáltatás végett, így a dinamikus IP elérése manuálba kellett, hogy átmenjen, mivel minden alkalommal a DNS recordot a különböző aldomainekhez át kell írni. Node gondolkodik az ember és rájön, hogy a webes formok is csak egyszerű adatküldéssel működnek, script alapján is ki lehet biztosan tölteni őket. De bizony ám ki lehet! Ugye az összes spammelő robot is ezt csinálja, kacsa nélkül pedig szétszemetelnek mindent amit csak érnek, random módon.

A formok különböző elnevezéseit megismerve rájöhetünk, hogy mely változókhoz milyen fix tartalmat kívánunk eljuttatni a webszerver felé. Egy teljesen egyszerű bash scripttel szépen sorban meg lehet csinálni a szerver felé az autentikálást, a megfelelő linkre hivatkozva pedig a formok adatait szépen meg is lehet küldeni a szervernek aki utána ugyanúgy, mintha egy webböngészőn keresztül vernénk be az adatokat, elfogadja tőlünk. Curl és wget lesznek a barátaink akikkel ezt a scriptet meg lehet írni. A kész futtatható file-t pedig beverjük egy megfelelő interface-up könyvtárba és már csinálja is a dolgát.

Ezzel gyakorlatilag balanszolok, hogy mindent megoldottam -e, de még nem vagyok a dolgok végén. A kép galériát szeretném itthon tudni, így valahogy a képek hivatkozásait és helyét egy külső adatbázisból kellene meghívnia a wordpressnek, ami egyelőre nem tűnik annyira gyorsan megoldhatónak. Lehet ezzel megbékélek és a jólvanazúgy felkiáltással a következő 10 évet kibírom így. De most irány hentelni tovább az új COD-dal….