Szétcsesz az ideg. Asszonynak rendeltünk két táskát még április közepén. Az első táska 5 nap alatt itt volt, a második táskára ma jött meg az ismételt értesítő, hogy a helyi postán van. 8 ember volt előttem, ez 25 percig tartott, mert a kedves postás hölgy azt sem tudta, hogy mi merre van, csak kapkodott. 25 perc sorrakerülés után közli a nő, hogy hát a hetes ablakhoz kéne menni, mondom én ezt miből kellett volna, hogy tudjam? Rá van írva az értesítő sarkára, nézem-nézem, mondom ez egy X-re hasonlít és valami másik azonosíthatatlan krikszkrakszra. Erre azt mondja, hát, hogy nekem akkor is tudnom kellett volna és hiába álltam sorban, ő nem fogja kiadni, ekkor finoman az édesanyja inzultálására kértem meg. Megyek át a másik sorba, hárman állnak előttem, de még ketten elém beállnak, mert, hogy ők csak kitöltötték a papíokat és már régen itt voltak. Az ablakban a néni: Ó, hát megkapta az értesítőm, közöltem vele, hogy ne vicceskedjen, mert rohadtul olvashatatlan, hogy a hetes ablakhoz kell jönni, ja, hát, hogy ő naponta több ilyet ír és nem tudja szépen írni. – mifaszért nem használnak előre kirakott pecsétet? – Majd mondom, hogy én 40 perce állok sorban és unalmas, nomeg ez volt az első kézbesítés, ezelőtt egy darab cetli nem jött. Mondta, hogy lehet panaszt tenni és ha nem tetszik küldjek meghatalmazottat. Itt majdnem leüvöltöttem a fejét, de kibírtam és mosolyogva távoztam. De itt jegyzem meg, hogy sikátorban ne találkozzunk. Szóval a tököm tele a postával, pedig nagyon sok csomagot szoktam rendelni és csak ritkán van ilyen probléma… Nem baj, az utcát végre felaszfaltozták, a héten már tudok autókázni kőkeményen Az alábbi video tökéletesen tükrözi a hangulatomat