Nicolas Kim Coppola alias Nicolas Cage, ez nem elrettentő egy film esetén. Nem azt mondom, hogy kiemelkedő filmjei vannak, de nézhetőek és néha még értelmesek is. The Rock, Con Air, Face/Off, City of Angels, Gone in Sixty Seconds, és még sorolhatnánk jópár filmet. De a Lord of War az nagyon bejövős volt. Cagenek sok arca van, de ebben a filmben nem éreztem, hogy igazán neki kellene játszani. Persze a National Treasure után már fél Indiana Jonesként is bevonult a filmes történelembe. A knowingról konkrétan semmit nem tudtam azonkívül, hogy nem egy kőkemény akciófilmről lesz szó.

Az alap történet, hogy egy autistának tűnő kislány számokat ír egy papírra amit egy iskolai ünnepségen egy időkapszulában eltemetnek. Cage kisfia 50 év múlva kinyitja, majd a papír véletlenül Cagehez kerül aki rájön, hogy a számok mit jelentenek. A számok az ő jövőjét is meghatározzák, ezért megpróbál mindent elkövetni, hogy tegyen ellenük. A lényeg, hogy a fő momentum szinte elkerülhetetlennek tűnik, melyet hosszan ecsetel Cage asztrofizikus végzetsége segítségével. Egy elkerülhetetlen armageddont viszont hogyan lehet túlélni? Na itt baszta ki a film a biztosítékot. Az első egy óra még jó, még pörgős, aztán megáll a film és várjuk, hogy na bazdmeg, akkor ezt hogy oldod meg, és olyan megoldás jön amit kifejezetten nem akarsz látni.