Első nap, vagy lehetne a nulladik nap. Éjfélkor sikerült végre elindulni. Én összeraktam a telefont, gpst meg a laptopot egy rövid gatyával és persze a mastercardot és kész is voltam. Asszonynak némileg több hely kell, hogy jól érezze magát máshol is. Annyira azért nem lett dúrva, két repülőgépes kézitáskába patentul befért minden. A terv lényegében az volt, hogy Marseilleben szállunk meg és Monacón mindenképpen keresztül megyünk. Délután még feltankoltam és vettem karton cigit és fél rekesz bombát. Nem az m1-t, hanem az m7-8as út kombót választottam régi jó megszokásból, illetve azért is, mert rövidebb és nagyon sok helyen autóút így 110 a limit.

Várpalota előtt a négyesen viszont majdnem bambi slayert játszottam, bár csóri nem egy aranyos kis bambi, hanem valami mutáns geci nagy jávorszarvas volt kb 3 méter magas volt az agancsával (persze lehet én flesselem), lényeg az, hogy elugrott és kisebb riadalmon kívül nagyobb baj nem volt, csak a kocsit sajnáltam a szarvasteszt manőver miatt, (persze pulzus szám 200 fölött volt azonnal ahogy megláttam). Na ezután volt para, ahol láttam, hogy szarvas veszély ott konstans hetven-nyolcvan és figyelés ezerrel. Persze asszony már horkolt a jobb egyen ezerrel.

Szép lassan átértünk ausztriába, elhagytuk a kis falvakat és elértük az autópályát. Na itt ment el 3 bomba, alagút hegyek, klagenfurtnál kanyar hegyek, fáradtság. Többszöri megállás pár perces pihi után már jobb volt. A kegyelmet viszont a napfelkelte adta meg, így már szemüveg nélkül tudtam nedvesíteni szemeimet. Fáradtság eltünt. Ausztriát lenyomtuk mint vak a poharat, csak bifit és knauber nossit felejtettem el venni nagyobb kiszerelésben, de hajnal 4 kor sok billa nincs nyitva a falvakban. Kúton meg drága:P Jó volt látni a parkolóban a cseh, szlovák hobókat sátorban, hálózsákban nyomni az éjszakát, valakinek a lába még a kombi hátsó ajtón is félig kilógott. Boldog vidám élet. Az osztrák autópálya melletti klotyók tisztaságára nem lehet panasz, ragyognak és felmosó szag van hugyszag helyett.

Villach után nem sokkal már üdvözölt is a tábla és a telefon is smsben, hogy isten hozta olaszországban. Szerintem pedig én jöttem:P Udinéig katasztrofális volt az út, végig le volt zárva hol a mi, hol a szembe jövő sávja. Alagútban 60-70, normál esetben 80nal alig lehetett jönni. Utána persze jött az élvezeti rész, vicenza, velence, padova, verona. Kamion hegyek, két sávban, velencét reggel 7-8 körül kezdtük kerülni az új úton (tomtom ezt még nem tudhatta szegénykém) de akkor is katasztrofális volt. Max 80-100 km/h, gyorsítás, lassítás, kapkodás. Az olasz módi pedig a középen autózás és majd valamikor lehúzódok, ha úgy van kedvem. Német sprinteres barátunk viszont végigbüntette a digókat, baszott lehúzódni, igaz kényelmes 140-150 körüli tempót diktált vagy 150km-n keresztül bresciáig. Onnantól viszont jó volt. Zéró forgalom, végig egyenes utak, aztán elértük a pó síkság végét és jöttek a hegyek megint.

Asszony még brescia körül felébredt reggel 9-10 közt. Persze kávé, reggeli, valami ebéd kell. Hát jó, én nem aludtam, nézünk valamit. Autogrill ristoranti, önkiszolgáló. Bemegyünk, megnézzük ő mit enne, megvesszük, mire mennék el az én husos kajámért már két busz angol és három busz digó áll sorban. Rohadjatok meg. Vettem egy báget kenyeret 1,1 EUR-ért és valami olasz kolbászt 2,6 EUR-ért. A szenyákat 4 Fel-fel-fel-fel-fel, órán keresztül, alagút, híd, alagút végig. Már fájt. Aztán egyszercsak elindultunk lefelé.

A földközi tenger látványa viszont azonnal kárpótolja az embert és onnan pedig órán át csak le a tenger felé. Igen, itt buktuk el a tervet. Lejött a sztrádáról (az egész sztráda “csak” 35 eur volt idáig) az ember és a falvak végtelenjében a napközbeni robogós forgalommal próbált sodródni. Ezt bírtuk pár faluig, majd 1 órakor úgy döntöttünk, hogy itt megállunk (Savona), már rég Monacoban kéne lenni, de a romantikus olasz stílus meggyőző volt. Az utolsó 30km-t kb egy óra alatt tettük meg. Így a mai napot 13 óra vezetéssel és 1200km-rel sikerült zárni, megjegyzendő, hogy az SEP990i + TomTom megint jól bizonyított, most európát hódítjuk meg. Még van hátra 800 km, holnap reggel 7kor indulás. Kis pihi, vacsi és utána hatalmas alvás.