Tegnap este a vacsi a parton olaszban jól sikerült. Azzal a tudattal dőltem be az ágyba, hogy már mindjárt ott vagyunk. Reggel persze ment a brainstorming, vázze, nyócszáz kilóméterov még hátra van!! Ottocsentó kilometer. A reggel 7 órás felkelést elhalasztottuk és lett belőle fél 9. Hát mire elindultunk már fél tíz volt. Öröm és bódottá. Irány monaco, lássunk már valami gizdát címen. Mentünk, mendegéltünk, elhagytuk olaszországot, aholis az utolsó cca 100km-re 13,5 EUR-t fizettem. Az előtte lévő 500ra pedig 35 EUR-t, most ez akkor hogy jön ki???

Monaco balra lent. Hegyekből brutális szerpentínen keresztül lehet lejutni az autópályáról. És akkor az a picike kis öböl az ember elé tárul. Pár toronyház, amúgy végig kisebb házak, rendezett part és olyan yacht kikötő, hogy beszarás. Most már értem miért az utcán rendezik a forma-1t. Az út minősége pazar. Nincs kosz, nincs falevél, tiszta minden. A buszmegálló lehetett vagy 40 éves a stílusa alapján, de mintha most hozták volna ki a gyárból. Fantasztikus hely, látni kell. Szerettük. Az egyfőre jutó ferrarik száma itt már kb 30szorosa volt a normálnak, de lehet tízezerszerese.

Fájdalommal a szívünkben, de elhagytuk monacot. Jött az agyalás, akkor hova? merre? Nizzaig eljutottunk kb délben, éhesek voltunk így betértünk. Na ez már riviéra. Brutálisan szép utcákkal a parton, szép rendezett környékek, aranyos és hívogató kajáldák. A yactkikötőig jutottunk, parkolás, majd evés. Jó volt, finom volt. Mondjuk azt, normális külföldi árban volt. Megyünk át a városon és csodálatos a tengerpart, végig homokos, a partmenti sétányon pálmafák, az út után csodálatos házak, szállodák, üzletek. Több kilométeren keresztül így van. Aztán az ember eléri a repülőteret és vége a partmenti bámészkodásnak. Innen már csak660 km Barcelona. Mehettünk volna végig a parton az országúton, saint tropez és társai mellett, de akkor a büdös életben nem érünk ide.

A sztráda mocskosul unalmas, de ez van, ezt kell szeretni. A spanyol határt elérve már változtak a dolgok, a hegyek egyre kopárabbak, a gaz/fű félék egyre szárazabbak. Egyre kevesebb szántóföld. A nagyobb erdők helyét átvették a bokrosabb / cserjésebb helyek. A spanyol autópályán nagy izgalom nem történt. Itt csak 120 a max, de kb mindenki 130-140 közt próbált haladni, így beálltunk mi is erre a sebességre. Aztán végre beértünk barcelonába, 5 águ autópálya lehajtók / felhajtók, de valahogy megoldottuk és sikerült a szállásra ideérni este fél 9re.

A hotel normális, bőven jó, egyszerű mint az egyszeregy, viszont tiszta, van parkolás, free wifi és pontokat is gyűjthetek Gugli a barátunk. Szállodacím és utána POI enable. Feljött egy jó pár hely és ezek után más dolgunk nem volt, mint elolvasni pár kritikát és memorizálni az odajutást. 15 perc könnyű séta és egy meglepően kellemesen eltöltött vacsora idő. A kis lokálban több féle halból, húsból és borból lehetett választani, de sörük is volt persze. Kellemes házias hely a Raco De La Vila. Árban is normális, nem túl vészes. A kaja tényleg jó volt és a kancsó házi sangria is iható volt.