A nagy visszatérés előtt még persze a terveknek megfelelően megálltunk svácjban kicsit gleccsert nézni. Mint utólag kiderült egy gleccserrel odébb voltunk 20 éve, de az egy teljes napos túra lett volna, így jó, hogy a lájtosabb 8km verziót választottuk. Reggel kb 8kor sikerült elindulni nizzából, de szerintem volt az 9 is. De ez most nem lehet vita tárgya:) Szóval reggel felkeltünk és az alábbi látvány fogadott minket. A hővédő üvegezés miatt kicsit sötétebb a kép a kelleténél, de szerintem ezt mindenki el tudná viselni, ha itt kellene felkelnie minden reggel.

Tehát elindultunk. Az út már ismerős völt, végig tele alagútakkal és kis hidakkal. Egy idő után már idegesítő és unalmas. Genovánál viszont balra fel nagyívben, irány milánó. Relatív kis forgalom mellett normálisan lehetett autózni. Kényelmesen elértük milánót, majd egy pálya melletti bevásárlóban megálltunk nézelődni. Cipőmennyország volt a javából, asszony alig lehetett kirángatni, ákciós minden, az ithoni butik cipők 10-30 EUR összegekért mentek. Fullos bőrcsizma 40 EUR, a plázákban itthon ilyet 50ért adnak, ezresben és forintban. Mitán kirobbantottuk magunkat a boltokból indultunk tovább. Hamarosan elhagytuk a comoi tavat, a tóból sokat nem lehetett látni, mert megint alagút volt alagút hátán. Aztán hírtelen svájc. Szerpentín szerpentín hátán.

Annyit megjegyeznék, hogy ezek a svájciak betegek. A szerpentíneken és sok helyen lakott területen kívül végig van minden csatornázva. Az utak nagyrésze nagyon jó, first class. Egy-egy helyen azért repedezett és üt. Az út mentén végig nyírják a füvet, és nem csak lenyírják, össze is szedik! Bármerre néztünk minden rendben van, élére állítva, mint egy terepasztal, olyan tökéletes. Nem hiába nem látni ilyet máshol a világon, ez svájc.

Egy könnyű ebéd még st moritz előtt a hegyekben. Hát a hohdojcs tudást itt el lehet felejteni, konkrétan semmit nem értettem a svájci németből, de baj nincs, ezek beszélnek 8 nyelven és tökéletesen megértettük egymást a végére. Pontresinában nagy a turizmus, több gleccsert is lehet innen látogatni, gyors útbaigazítás után már el is indultunk a kiránduló helyre. Innen laza 2-3 órás séta fel a gleccserig majd másfél-2 órás séta vissza. Csodálatos a látvány, gyönyörű itt a természet. Érdekes volt látni, hogy 1900 óta a gleccser cca 1800 métert húzódott vissza. Kevésnek is tűnhet, hiszen ömlik a víz a gleccser aljából. A hatalmas és roppant jégtömeg csak úgy ránázésre tűnik picinek, mikor elindul rajta felfelé az ember már nem csak egy dombocskának tűnik.

Hazafelé egyszerű volt, 6-7 közt indultunk el, reggel 3 ra TERVnek megfelelően hazaértünk. Jó volt. Zsír volt. Ki kéne pakolni