Általában nem szeretem az életrajzi filmeket, mert mindig tudja az ember, hogy mi lesz a végén, nincs csavar, inkább az események érdekessége és láncolata ilyenkor az ami érdekessé teszi a filmet. A leggyorsabb indián, ki hinné, nem egy emberi indiánról szól, hanem egy motorbicikliről és egy új zélandi emberkéről. Az indián egy motorféle, egészen pontosan egy 1920ban gyártott motorocska. 1000ccm alatti és ezzel emberünk rekordot, 200 mphs sebességet ért el egy hivatalos sebességmérésen. Az öreget senki nem vette komolyan, talán azért, mert egy szál semmivel érkezett a sósföld közepére egy már akkor is elavultnak számító motorral.

A film az 1960as években játszódik. A főszereplő Antony Hopkins és szerintem ezzel mindent elmondtam. A film nem dráma, a film inkább egy életrajzi vígjáték. Erre az emberre tényleg rá lehetett mondani, hogy, ha lepörög előtte az élete filmje akkor nem tudta eldönteni, hogy pornó film vagy akció film volt. Nem a motorozásra vagy kihegyezve a film. Inkább emberi tulajdonságokra, érzésekre. A film nem a teljes valóságot vetíti elénk, itt-ott a rendező és a forgatókönyvíró szájíze szerint van szinesítve. A tárgyi tévedésekről a wikin lehet olvasni bővebben. A filmet megéri egyszer megnézni. Nem kavart maga után nagy port, de egy unalmas délutánon érdemes megkukkantani, ha nincs más a tvben.