Volt tíz film a következő két hétre, lássuk mit láttunk:

Fighting: Meg lehetett nézni, semmi extra, a csóró tehetséges utcai harcos felpörgése és bosszúja. Egynek jó volt. Többet igazából nem lehet mondani, nem az a film volt, ahol a színészek vagy a rendezés akkorát szólt volna. Klasszik B film.

Land of the Lost: Hát most mit mondjak? 15 perc után shiftdel.

I Love You Man: Aranyos vígjáték, egyszer nézhető, pár alap humorral és néhány szokásos klissével, kikapcsolódni és nem gondolni semmire tökéletes. Egy férfiról szól akinek nincsenek barátai és minden időt barátnőjével tölt + a munkahelyén is nők vannak. Aztán rájön, hogy tényleg nincsenek barátai, ezért elkezd körülnézni, aztán sikerül is túl mély barátságot kötnie, aholis már vélemény nyílvánításon velül bele is szólnak az életébe, ez egy kicsit felbosszantja, aztán persze lesz nagy öröm és boldogság a film végén. Ez is inkább klasszik B film.

State of Play: Végre egy normális film. Újságíró barátunk Russel Crow mint Mel Gibson az összeesküvés elméletből, nyomoz minden után és rakja össze a kép apró részleteit. Váratlan fordulatok és érzelmek kitörése a filmben végig. A kongresszusi képviselőt alakító Ben Affleck női segédje meghal. Az, hogy meg hal az egy dolog, de más bűnügy is szerepet játszik és a szálak összefonódnak véletlenül. Aztán kiderül ez és az, mindenki látszik aminek látszik, de kérdés ki volt valójában kettős ügynök? Ki volt az igazi beépített ember? Ki az akit a háttérben lévő óriás irányít? Izgalmas egész estés krimi. Rég láttunk ilyen jót. Ez most soksok pontot kapna tőlem.

Brüno: Nem tudom, de én nem tudtam nevetni az első 15 perc után, úgyhogy inkább abbahagytam, adok majd neki még egy esélyt. De ez volt valahogy nem ment.