Alapvetően emberiszonyom van, már vagy 12 éve. Nem szeretem a zsúfolt helyeket, plázákat, discokat vagy bármit ahol tolongani kell a tovább jutásért. Nincs bezártság érzetem, csak egyszerűen nem szeretem, ha sok ember vesz körül. Ennek a tudatnak hiányában vágtam neki ma délben a FAO önkéntes élelmiszergyűjtő akciójának. Tartós élelmiszereket gyűjtöttünk a rászorulók részére egész délután az újpesti tescoban. Osztottuk a szórólapot és marketingeltük az akciót. A profi megoldásunkat gyönyörűen tükrözi a kiemelkedő gyűjtött mennyiség. 16 doboz kaja, még a másik csapat a reggeli csúcsban csak 14 dobozt szedett össze a másik bejáratnál. A két másik csapat pedig 8-8 dobozt gyűjtött.

És ismét ilyenkor jövök rá, hogy mennyi féle ember van a világon. Mondhatni azt, hogy kifejezetten nagy az állatkert, néha már veszélyesen. Alapvetően akik adakoztak fiatal párok voltak, gyerekkel, vagy idősebbek akik szintén nem engedhették volna meg maguknak, hogy nagy mennyiséget adakozzanak, de párszáz forintnyi tésztával, konzervvel hozzájárultak. Volt aki fél zsugor lisztet adott, mert pont ott jutott eszébe, hogy van ilyen akció. Voltak módosabbak is, akik tényleg nem sajnálták és a kommersz helyett minőségi babaételt és egyéb kiegészítőket vettek több ezer forint értékben. Személyesen mi is hozzájárultunk, mi is bevásároltunk.

A szórólapozás és a dobozolás elvtársias hangulatban telt, köszönhető a két kollégának. A 8 óra állást némi ökörséggel lehetett csak elütni, persze alkoholt fogyasztani tilos volt. A folyamatos egyre színesedő párbeszédektől már néha fetrengett a másik, illetve a századszorra elmondott szövegekbe már csúsztak teljesen értelmetlen kifejezések is, szókapcsolatok. Mondtunk már élelmiszersegélyezésügyivilágnaptól kezdve világjegyet és élelmiszervilágbankot is. Aztán rájöttünk, hogy nem segélyt kell mondani, hanem adakozást. Ez kb félidőtől megint váltotta a szöveg környezetet. Míg egyikünk képtelen volt értelmesen elmondani a betanult mondatot, addig a többiek fetrengtek a röhögéstől.

De a lényeg, az atom-picsák, atom-ladyk és egyéb agyonszoláriumozott ragyás bőrű húszas, harmincas kikent hidrogénezett iq fighter picsákkal történt beszélgetés. A gyűjtség a kúrva anyádnak válaszok mellett megtalálható volt a én nem kérek most segélyten keresztül szinte minden. A hölgyeményünkön rajta lévő önkéntes csík miatt egyeseknek önkéntes magánnyugdíj pénztár is beugrott, mások az élelmiszer maffiát kezdték emlegetni. Hatalmas kikerülő szövegek közt a most sietek, nincs nálam pénz, csak kártya van nálam szövegek kerültek elő, mikor világosan azzal kezdtük, hogy amit vesz (kosárral ment a bejárat felé) abból adhat, vegyen nekünk is.

Összességében jól éreztük magunkat és örültünk, hogy tudtunk így másoknak segíteni.

[View with PicLens]