Mostanság megint előkotortam az Aerosmith muzsikáit. Az egyik kedvencem tőlük az Armageddon film zenéje. Most a film története és usa hősiességét felejtsük el, mert a látványon kívül a film egy vontatott hősies küzdelem, aminek persze halál a vége. No azért ha Willis visszatér a végén, nem lepődtem volna meg rajta, hogy ennyire faszagyerek, meg beáldozza magát.

De a film zenéje nagyon el van találva, mikor a benga feka csávó menekül a harley-n a zsaruk elől és a come together (beatles) zenéje felcsendül némileg rockosítva. Ugye ezt már marilin manson is megénekelte, de azért az már túlzás volt. (Másik ilyen kedvenc a rolling stones paint it black c. száma, ami alapból kicsit pörgős, de a gob feldolgozásában baszott nagyot lehet rá zúzni).

Szóval, elég ferde a zenei izlésem, nincs kifejezett együttes, vagy stílus, adott számot szeretek meg, ami adott hangulathoz nagyon passzol és így maradnak meg bennem a dalok. Mindent fogyasztok, kivéve a tüctüc. Akkor most a három “besztof” az aerosmithtől, az első legyen a Dream On, a megnyerő szövegével és ütemes félzúzós dallamával.

Következő történet az I don’t want to miss a thing (avagy ádonvannamiszaszing). Itt is a szám szövege és ritmusa a mérvadó. Nekem nagyon bejön, talán csak azért mert hasonló élményekben volt részem. Én szeressem.

Az ucsó a mai háromból pedig legyen akkor a Come together, mert csak azért is, mert jó szám, hát igen, a szöveg is jó, meg úgy az egész feelingje.

Szal én ezeket szeressem. Ez már komoly műfaj, persze nem egy Overkill