Nem régen volt egy égi jelenség itt Európában. Sokan mondanak sokfélét, ufó, üstökös, meteorit, zöld háromszög, kiskanál, etc. Végülis vétek lenne elpazarolni az egész univerzumot az emberiségre, illetve a matematikai esély meg van rá, hogy máshol is kialakult értelmes élet, így ezt tényleg nem szabad elvetni. A gyorsulva táguló világegyetemünkben az utazás viszont cseppet sem egyszerű, fénysebességgel nem lehet utazni, hiába lesznek realtíve fiatalok a megérkezendők, viszont lebontják őket a kósza hidrogén atomok a világűrben (2db / köbméter). Marad az Einstein – Rosen híd ami a féreglyukat létezését hivatott bizonyítani. És akkor már rögtön stargatelhetünk is, csak nehogy egy napon keresztül tegyük, mert annak tudjuk, hogy sosincs jó vége Szóval a napok.

Adott nekünk egy csillagbogár középkorú kis sárga csillagocska, a napunk. Távolságunk átlagosan 150 millió km. El tudjuk képzelni? A föld átlag sugara 6.371 km (lapos a “sarkoknál”). A napunk sugara 695.000 km, he? Az átmérő 1,39 millió km. Vagyis az átmérője 3,61szer nagyobb mint az átlagos Föld – Hold távolság. Kellemes mi? Képzeljünk el más csillagokat. Találunk a napunknál kisebb csillagokat. És persze nagyobbakat, a legnagyobb a VY Canis Majoris, melynek mérete 1.800 – 2.100 nap sugár, vagyis cca 2900 millió km. Varjá rá gombot ecsém. Ezt úgy képzeld el, hogy ha a Föld 1 centis akkor a nap egy 109 centis gömb (117 méterre a Földtől) és ez a batár állat pedig 2,3 km-s gömböt ad. Tehát az egy métert hasonlítod a 2,3 kmhez. Fincsi, mi? Ha a mi naprendszerünkben lenne, akkor kiérne egészen a Jupiteren Szaturnuszon túl. Tehát nem létezne a föld. Szóval vannak ilyenek is. Lentebb pedig egy összehasonlító ábra. Gondolkozom, hogy egy szép poszternek kinyomtatom.