A 24fps mellett most a 48fps verziót is megnéztük (hfr, high frame rate). Nagyon sok a kontra és nagyon kevés a pro. Ami rögtön az elején feltűnt, hogy a szuper kontraszt kinyírja a mozi érzést, valahogy egy brazil szappanoperát tudtam magam elé képzelni a hülye megvilágítások miatt és a rossz mély élességek miatt. Normális, hogy kétszer annyi adat kerül az agyunkba, így a részletekre is figyelünk ilyenkor. Látszott a smink az embereken, a görényül elkészített díszletek és a hátterek más megvilágítása is ordító volt, nagyon sokszor az volt az érzésem, hogy ezt beltérben, 10 nm-n vették fel valami kis stúdióban, ahol nem volt lehetőség normális megvilágításra. Emellé még jött néha az érzés, hogy még a valós szereplőket is néha CGI-nak néztem, annyira éles volt a kép, kész számítógépes játék előtt éreztem magam. És ami nagyon nagy csalódás volt, hogy mindenhol látszott, hogy mi CGI és mi nem. A túl éles képhez jobb CGI kell, a fényerőt máshogy kell beállítani a közeli és távoli dolgokra. A 3D mélység a szokásosnál több volt. Fejem nem fájt, hányingerem nem volt. Gyorsnak talán csak az első két percben éreztem Gandalf hadonászását, de az is elmúlt utána. Alapvetően szerintem újfajta fényképezési eljárásokra, technikákra van szükség. A lehetőség hatalmas, tényleg tűéles a kép, de adjon mozi élményt, ne egy otthoni tv-n szétkontrasztolt brazil sorozat érzését keltse. Ez egy új műfaj, lehet inkább szokatlan, az is benne lehet a pakliban, moziban nem ezt szoktuk meg, az otthoni filmezésben ez elképzelhető, de nem 30 méteres vásznon, ahol ordít minden hiba azonnal.

A film jó volt, élveztem mint egy filmet, a 3 óra mindkétszer úgy elfutott, hogy észre sem vette az ember. Pörgős volt az elnyújtott bevezető ellenére. Annyi szereplővel találkozik az ember az elején, hogy csak kapkodja a fejét:) Várom a következő részeket szeretettel!