És ha már a legutolsó értékelő poszt hamburgerezésről szólt, akkor folytassuk is ezzel a témakört. Sunny diner régen volt a westendben is, és ha jól rémlik akkor talán a Szentendrei úton, de ebben nem vagyok biztos. És talán nem is ez volt a neve? Régebben jó, de drága hely volt, így ritkán látogattuk, az elmúlt években viszont többször felkerestük a Hűvösvölgyi úti kajáldát ahol most már normálisabb árak mellett egy jót lehet kajálni. A normálisabb alatt azt értem, hogy nem Friday’s vagy más még drágább hamburgerekről beszélünk. A választék mondhatni Pazar, sok féle burgerből, húsból lehet választani és különböző tálak is vannak. Itt is van, ha meg bírod enni a legnagyobb mega tálunkat x időn belül akkor mi fizetjük. 10 db 20 dekás húsból készült hambi 9 ropiért. Talán megéri a kockázatot, és ha nem bírja megenni az ember, akkor a haverok besegítenek. Tényleg megéri, hogy 4-5 ember menjen el és tálakat egyen, mert akkor már 1000 HUF körül lesz egy burger ára, az pedig a mai világban nem tűnik annyira soknak.

(more…)

Hype! Ugrik be elsőre a név után, hogy mit fogunk érezni. Természetesen bögyös csajokat, hideg sört és jó hamburgert akarunk fogyasztani normális áron. Hamburgereshez mehetünk máshová is nagynevű import brandekbe, mint a TGI mondjuk. Ez mégis más, nem a családias gyorséttermet jelenti meg, hanem a fiatalos, sörözős, meccsnézős (bár nem tudom, hogy itthon az NFL mennyire népszerű?) csajokat bámuló helyet. Az már az elején rögtön feltűnt, hogy a lányok sokszor jönnek, mennek az asztalokhoz, sajnos sok nem volt belőlük, így néha tényleg várni kellett rájuk egy ital újratöltésért, de gyakorlatilag, ha ránk találtak akkor szívesen időztek az asztalnál.

(more…)

Nagy az izgalom, úgy néz ki, hogy idén is tovább bővül a csapat, ha így folytatjuk 5 év múlva már egy csuklós Ikarust kell kölcsönözni. A témakör a szokásos lesz, péntek délutáni indulás, prágai kajálás és utána korai érkezés. Idén megpróbáljuk végre logikusan összerakni a látogatni valót. Valszeg olyan helyen fogunk kezdeni ahol napközben nagy lesz a zsufi és megéri korán berohanni azokra a helyekre. A kiállítói lista már elérhető és már app is van a térképpel, gondos mérlegelés után össze kell rakni az ütemtervet és nem sokat időzni a lényegtelen helyeken. Azért persze egy 4 méteres 4k felbontású tv képernyőt meg fogunk bámulni, ha akad, de próbálunk a tényleg érdekesebb kütyükre, újdonságokra fókuszálni. A kiállítókat talán érdemes röptében végigfutni és megnézni, hogy kinek milyen terméke van, kézzel megtapizva azért tényleg más érzés, mint random találomra a több ezer kacat közül rendelgetni és reménykedni, hogy biztosan nem lesz rossz. A szerver-rendszer ügyosztály is valószínű, hogy érdekesebb megoldásokat fog kínálni, mint tavaly, remélhetőleg találunk olyasmit ami megindító lehet és alkalmazhatóságát is igazoltnak találjuk. De a terv még nincs készen, ezen dolgozni kell. Szóval 2200km, Saimonsais-zel, Johnnyval, Atillllaval és Flexszel. Belevágunk az életbe:)

Na ez egy érdekes történet. Októberben nyílt a hely, magyar weboldal nincs. Árak a weboldalon nincsenek. Külföldi blog bejegyzések alapján lehet tájékozódni, hogy miről van szó valójában, mi is ez a hely és mire szolgál. Steak house jelleg az biztos. Az étlap is egyszerű mint az egyszer egy. Melyik részét kéred, mennyire átsütve és mennyit? Ezekből a kombinációkból lehet enni 5 és 25 ezer forint közt egy húst, persze a köret és esetleg a bor még erre jön rá. Jellemzően inkább 10 ezer forint magasságában van a normális adagnak számító hús. Ez az a hely, amit 10-15 ezer alatt biztosan nem lehet megúszni, ha normálisan akarunk enni.

(more…)

És megint valami steak zabáló hely egy kis western utóérzéssel megfűszerezve. Sokadig látogatás után is azt tudom mondani, hogy van mit kipróbálni az étlapon. Árban a hely a külvárosi elhelyezkedés miatt teljesen rendben van. Erzsébet közepén nem a fancy 10 ezer forintos argentin bélszín lesz a slágertermék, de persze étteremről van szó, így 2-5 ezer forint közt fogunk ételt kapni az asztalra. Az ár igazából innentől kezdve már csak a mértéket határozza meg. Érkezés mindig kicsit problémás, buszmegálló, kapubeállók után kell leparkolni és visszasétálni, villamos is van a környéken, tehát a főúton megállni így nem lehet. Nincs ezzel gond, csak sötétben sövények közt ki-be szállni annyira már nem nyerő.

(more…)

Tudom, hogy már nem a bevásárló központban vannak, hanem a belvárosban, de egyelőre még csak a régi helyről tudok beszámolni. Megközelíthetőség miatt nincs baj és a parkoló jegyet is „lepecsételték” így ezzel kényelmessé teszik a megközelítést. Az már egy másik történet, hogy péntek délután a Széna térre átvergődni az kész katasztrófa. A hely elegáns, de a gyér kivilágítás miatt mégis bensőséges, meghitt légkört sugároz. Nem túl zsúfolt, de azért annyira nagy helyek sincsenek. Talán a bárpult környéke okoz zsúfoltságot, ahol bérszékek, kisebb asztalok vannak kihelyezve, valóságos bár hangulatot keltve, tvvel a pult fölött.

(more…)

Osztrákiában jártunk, boltot találtunk, szabad -e hüledezni? Igen. Szabad. Alapvetően sírunk, hogy minden milyen drága itthon és az áfa miatt is olcsóbb a szomszédban ez meg az, de arra nem jövünk rá, hogy igen, olcsóbb a kínai import gagyi fogyasztási cikk, olcsóbb a ruha, de pont az áfa miatt, vagy még azért is, mert nem 285-tel számol a bolt, hanem 310 forinttal mikor rendel, mert sosem lehet tudni, mert akkor is annyiért adja az IKEA a terméket mikor 320 a forint. Maradjunk olyan termékeknél ami nálunk is elérhető saját gyártásban, liszt, hús, etc. A boltban 170-200 ft közt lehet egy kiló lisztet kapni, szlovéniában 0.8 EUR vagyis 230 ft-nál kezdődik a liszt bolti ára, ausztriában most a csirkemell filén hüledeztünk, 14 EUR / kilós áron majdnem 4 ezer ft-ba kerül egy kiló csirkemell. Itthon ez cca 2 ezer ft ilyen jellegű kiszerelésben. De a benzin is 450 ftra jön ki literenként az autópálya mellett, a magyar oldalon 440 ftnál drágábban nem találtunk még az autópályán sem ma üzemanyagot. A zsömle, kenyér alapvetően másfélszer drágább mint itthon, az alapvető cuccok biztosan drágábbak. Hogy minőségre jobbak -e? Nem vagyok benne biztos, egy osztrák kenyér miért lenne jobb, mint egy magyar vagy az osztrák tej miért lenne jobb, mint a magyar, gyakorlatilag a hús és tejtermelésben résztvevő takarmányipar használ fel magyar alapanyagot, így maximum a receptúra más, de azt is minden cég a legolcsóbb alapanyagokkal tömi agyon, hogy maixmális profitot vigyen haza. Tehát az a fogyasztói kosár annyival mégsem olcsóbb kint, ha csak az alapvető élelmiszereket nézem, olcsósodni ott kezdünk igazán ami mindkét országnak valós import és az áfa különbség és a volatilis EUR/HUF miatt belekalkulálható rizikót kényszeríti ki az importőrből. Ami érdekes, hogy 1kg pick szalámi 17 EUR, azaz kb 5 ezer forint kint, annyi mint itthon, valszeg az áfa difiből a logisztikai költségeket lehet fedezni.

Ne csak a rongyrázós helyekről beszélgessünk, legyen szó az egyszerű hamburgeres helyről is. Szeretem a hamburgert, sokféleképen elkészítve, nincsenek különleges igényeim, ne legyen benne bbq szósz és majonéz. Néha jól esik, mikor meglepetésekkel kényeztetik az embert, de egy hamburger esetén jó beleválogatni, hogy mi van benne. Egy talponállóban is megkérdezik az embert, minden mehet bele? Ez a jó! Itt azért minden ne menjen bele, mert végkép nem tudjuk megenni. Az étlapot megnézve már zavarban van az ember, nagyon sokféle kaja van a hamburgeren kívül, de ide másért szerintem nem igazán érdemes menni, talán még sültkrumpli és hagymakarika ami jöhet. A hamburgert alapvetően a hús méretének kiválasztásával kezdjük, ez 100 grammtól mehet kiló fölé. Utána a buci méretét kell kiválasztani, nagy vagy kicsi. Gyakorlatilag felesleges időt pocsékolni a bucival, mert minél nagyobb a hús annál kevesebb bucit fogunk elfogyasztani.

A fél kilós hús szerintem bőven vállalható, zamatos, jó fűszerezésű burgerről tudunk beszélni, persze nem egy argentin steak kerül két zsömle közé, hanem darált hús, de nincs is ezzel baj. A feltétek választéka szuper, de szerintem ami a konyhában elérhető az kérhető rá feltétként, arra kell figyelni, ha privát állítjuk össze a burgert, akkor krumplit, egyebet ne felejtsünk el rendelni hozzá, mert az csak az előre összeállított cuccokhoz jár automatikusan. Én kétszer rábasztam, mert a pincér rendelés felvételkor erre nem kérdezett rá külön. Öröm viszont, hogy az ízek kavalkádja nem okoz csalódást, minden olyan amilyennek elképzeli az ember a burger összeállítása közben. Ha valamit nem szeretünk, azt ne kérjük bele és már nem is lehet baj.

Az étterem a klasszikus amerikai útszéli megfáradt vándort csábító vendéglő hangulatát adja. Klasszikus diner , ha úgy tetszik. Van dr Pepper és poénosan van berendezve, gyerekeseknek, családosoknak. Bár hangos és a tvk is mennek egyfolytában, de nyüzsis és mozgalmas helyet kell elképzelni, ide nem szabad romantikusan megérkezni és csendesen a sarokban szerelmet vallani. A kiszolgálás sebességével voltak problémák, eléggé foglaltak a pincér lányok, sok az asztal, sok a rendelés, voltak felcserélések és tévesztések, ez azért az élményt lehúzza, mikor nem azt kapja az ember amit kér. Fejben ne próbáljon már megjegyezni 20 dolgot, ott a papír le kell írni és akkor nincs ilyen tévedés. Nyilván kibírható tévedés, de ha nem azt rendeltem amit kértem, akkor szerintem jogosan mondhatnám, hogy vissza az egészet. És minden asztalnál egy-egy kaja visszaküldés gondolom azért a tulaj szemét kinyitná, ebből is látszik, hogy mennyire elfogadják a vendégek az ilyen hibákat.

Szóval nekem tetszett a hely, az összeválogathatóság végett és a nagy választék mindenképpen jó. Nagy meglepetés nincs, ha nagy mázlink van azt kapjuk amit kérünk, relatív gyorsan. Kajáljunk meg és menjünk a dolgunkra, itt nem tudunk sokáig pihikézve beszélgetni és elmélkedni. De az árak is ezt tükrözik, teljesen vállalható éttermi szinten 1500-2000 forintért egy burger, ami mondjuk azt, hogy a talponálló verziónál sokkal jobb és burgernek tényleg nagyon jó.

Benzinkút is van a helyszínen, így a parkolás, kocsival érkezés nem probléma, általában mindig van hely. Ha gyors hambira vágyunk normálisan leülve, akkor jó a hely. De nem a hétvégi kiválasztott fő étterem, azért ez is csak egy gyorskajálda tud lenni a zsúfolt, hangos terével. Nem kedvenc, de nem is gyűlölt hely, a pincéri hibák miatt tudok rá egy elfogadható színvonalat kapunk a pénzünkért kb jobb mint a közepes értékelést adni a helynek.

Már maga az odajutás is okozott némi meglepetést, Alpár utca? Hol merre? Valahogy senkinek sem rémlett, hogy azon a rövid szakaszon a Garay tér után már Alpár utcáról beszélünk. Az étterem weboldala is ennek fényében www.alparutca.hu. Megközelítés tekintetében nem volt gond, fél köpésre grund parkoló ami nem a kifejezetten drága kategóriát képviseli, lényeg, hogy kényelmesen lehet parkolni, ha esetleg az utcában, vagy pont az étterem előtt van hely az még külön szerencse. Ide az ember mindenképpen úgy készüljön, hogy egész estés program, fél órás gyors kajára beugrani nincs értelme. A vendéglő 6kor nyit, a szakács addig készülget. A felállás egyszerű, van egy szakács aki aznap reggel bevásárol a piacon és kedve szerint összeállítja a menüt. Mindig más és más ínyenc falat kerül az asztalra. Nehéz dolga lehet, mert nincs étlap, az aznapi „menü” a táblára kerül meghirdetésre, esetleg annyi variációs játék van, hogy valaki halat nem szeret, akkor ott más fog szerepelni. A fix 5-6-7 fogásban előétel, leves, főétel, desszert is van. Vannak meglepetés kis betét fogások, ezek nincsenek feltűntetve, de megeszi az ember.

Az összesen 8-9 fogás senkit ne rémítsen meg, bőven végig lehet enni az összest. Az ízek harmóniájára és a társaságra kell koncentrálni. 4-5 órát biztosan el lehet tölteni. A változatos menühöz hozzá tartozik, hogy azért vannak sláger ételek amik elég gyakran szerepelnek a napi menün. Egyszer voltunk, de más leírásokból rögtön feltűnt, hogy sok az egyezőség. Ide az ember nem rendszeres látogatóként érkezik, ha évente, két évente ellátogat akkor valószínű, hogy mást fog enni, de a gyors ismétléssel beleeshetünk egy egyezőségbe, ami nem fog új élményekkel gazdagítani minket. A hely kifejezetten családias, 4 asztal, egy pincér és egy szakács. Ital választék nagyon nagy, többféle bor, több árkategóriában, de el kell mondani, hogy a korrekt pincér nem a legdrágább italokkal próbálja kényeztetni az embert, hanem normális árszintekből ajánl. A szikvíz ingyen van, ez külön piros pont.

A menün nincs értelme végig menni, sok fogásból biztos akad ami nem az én íz világom és ez így van rendjén. Kb 80-90% volt az ami mindenkinek ízlett, persze ez más és más, mondjuk azt, hogy 90%-ban a kaják stimmeltek az emberek elképzeléséhez. Azért a meleg céklát még mindig nem tudom megérteni, de ha valaki tényleg így szereti, hát legyen, egészségéreJ A szakáccsal baráti beszélgetést ejtettünk a vacsora végeztével, örömmel, áradozva mondta az elkészítési módokat. Otthon úgyse fogunk ilyet csinálni, és tényleg, egy kajáért egyszer jön az ember, ha legközelebb megyünk, akkor nagyon reméljük, hogy mással leszünk meglepve, kényeztetve.

Nekem nagyon tetszett a hely, tényleg időt kell rá szakítani, mert 4-5 órát simán ott lehet tölteni, a fogások közti szünet jó a feltöltődésre és a helyképzésre, időpontot mindenképpen kell egyeztetni előre, mert csak 4 asztal van és fix ember mennyiségre főz a szakács fix mennyiségű ételt. A pincér előtt le a kalappal, minden alkalommal elmondani viccesen, érdekesen, hogy mit fogunk enni és milyen italt érdemes hozzá inni, végig kínálni, felszolgálni, hát biztosan nem egy kapkodós idegbeteg ember. Árban mit tud? Nem vészes. Tíz ezer forintot ki lehet bírni, aztán persze kérdés mit iszik az emberfia, mert ez is meghatározó, ahogy minden vendéglőnél az ital rész is szórhat vastagon. Ha nem alkoholizálunk, akkor szikvízzel a sima menü aktuális áron fogyasztható, meglepetések nélkül.

Nekem nagyon tetszett a hely, a minőség, háziasság és új élmények, meglepetések miatt biztosan megyünk újra, megközelíthetőségre sincs panasz és a kiszolgálás is jó volt. Ennyi kajáért az árazásra sem lehet panasz. Egyszer ki kell próbálni mindenképpen a helyet. Erre mondanám talán azt, hogy csillagos ötös.

A Pampas testvér vállalatát kipróbáltuk szintén. Nem voltam túl bizakodó a Pampasban utoljára átélt csalódások miatt. Lényegében a hely ugyanolyan, ugyanaz az étlap. A berendezés kicsit modernebbre sikerült, nekem annyira nem tetszik. Túl üzleties, ellentétben a Pampas hangulatos kis családiasabb kinézetével. Túl sok a fény és túl sok a fehér bútor. Aztán lehet másnak ez tetszik. Megérkezés kocsival? Felejtős. Parkoló helyet találni a környező utcákban szinte lehetetlen. Az Ó utcában van lehetőség parkolóházban találni helyet, óránként 600 Ft a tarifa. Ez sajnos nem a legjobb, de ez van. A keskeny járdán utána oda kell sétálni még 2 percig, kerülgetni kell az embereket, nem túl kényelmes.

A kiszolgálásra nem lehet panasz és a tisztaság is rendben volt. A pincérek teljesen kulturáltan szolgálják ki a népet és figyelik, ha valakinek valamire szüksége van, azonnal tudjanak cselekedni. Mivel az étlap ugyanaz mint a Pampas, ezért hatalmas változásra nem lehet számítani. Igazából a hely egyezőségével csak a helyszínen találkoztam, korábban nem gondoltam volna, hogy tényleg ugyanaz az egész csak pepitában. A korábbi csalódottság miatt úgy éreztem, hogy nem biztos, hogy ez jó lesz nekem, de adjunk egy esélyt és próbálják bebizonyítani, hogy mégiscsak forrón eszik a kását és nem hidegen.

Meglepetésre a tányér tapintása forró volt, már mosolyogtam magamban, mert tudtam, hogy ez meleg ételt fog jelenteni. A hús hőmérsékletére így panaszom nem lehetett. Nagyon jó volt, sokáig élvezettel lehetett enni és nem hűlt ki két perc alatt. A grillezett spárga is grillezve volt, roppanós volt és nem párolt puha passzírozható verzió. Ezek alapján a bizalmam visszatért és elképzelhető, hogy újra tiszteletünket tesszük a La Pampa vagy Pampas helyeken. Nekem a La Pampa kicsit túl modern, valahogy első ránézésre valami “csodaország” jut róla eszembe a fehérrel és feketével és a sok váligítással, de biztos van akinek ez a zsánere, ez tetszik.

Értékelés valahol a 70-80% közt lebeg, jó-jó, de a hangulat nem tudott megragadni.

Flancos étterembe azért jár az ember, mert finomat akar enni, ínyenc módjára és közben jól akarsz szórakozni a társasággal. Szervesen hozzákapcsolódik még minden egyéb más, megközelíthetőség, kiszolgálás, hely tisztasága, mellékhelyiség milyensége is a történethez, és persze az ár, de ha flancos, akkor ne számítson az ember talponálló árszintekre. Az elmúlt pár évben körbejártunk pár éttermet, most már van annyi tapasztalat, hogy rendes összehasonlítást tudjon az ember készíteni. A repertoárban leginkább steak house jellegű éttermekről beszélhetünk, valamiért ez áll közel a szívemhez, de szeretem persze a más jellegű kajákat. A listát előre nem akarom elárulni, mert menetközben bővülhet, vagy valamiről mégsem akarok írni, meg egyáltalán, ne legyen számon kérhető.

Az első ami nekem érdekes volt és amivel kezdenék is az a Pampas. Mielőtt elmegyek egy helyre mindig azon rágódok, hogy akarok -e én oda menni, hogy fogok oda jutni? Pampas a Vámház körúton van ami parkolás szempontjából nem túl szimpatikus, napközben. Este már jól lehet parkolni a vásárcsarnok oldalában, persze 8 óráig fizetni kell, ez is lehet egy kis kényelmetlenség. Két perces sétával kényelmesen be lehet érni az étterembe. Mondjuk szakadó esőben, vagy szakadó hóban máris nem ilyen rózsás a helyzet. Védett helyen nem tudunk ugyanis sétálni.

Az étterem két részre van szeparálva, egy első tágasabb tér fogad minket és egy hátsó elszeparált, de még szintén tágas, de csöndesebb hely. A berendezés jól néz ki, argentinosra veszik a figurát, mindenhol borok, finom hangulat világítás, kifejezetten tetszetős. Adja magából, hogy bizony itt sokáig fogunk úgy ülni, hogy nem történik semmi érdemleges, ezért megéri betárazni a beszédtémákból jó előre. Érkezést követően a pincér illedelmes, segítőkész és hozzák a szokásos fűszervaj kis-kifli kombinációt. Közben ital rendelést megejtik, mire az italt kihozzák kérik az ételt is. Mivel túl nagy variációk nincsenek, ezért itt tényleg nehéz ajánlani, mindenki a saját ízlése szerint kénytelen választani, hogy mit hogyan akar elfogyasztani. Esetleg a körítéssel lehet játszani.

Sokszor voltunk már, de 25 percnél korábban sosem kaptunk kaját, pedig gyakorlatilag egy szelet hús félig megsütve amit kér az ember. Talán a párolt, pardon, grillezett spárga készül ennyi ideig. Többszöri látogatás miatt már könnyen tudok véleményt alkotni. A hús többször volt kihűlt érzetű, a tányér nem volt, vagy nem megfelelően volt elő melegítve. Ez sajnos nem egyszer fordult elő. A hús minőségével nincs probléma. Alapvetően fontosnak tartom, hogy amit eszek az nagyjából végig meleg maradjon. Egy fél kilós steak elfogyasztása nem fél perc. Az ízeket szereti az ember élvezni, lassan enni. Ezzel nincs összhangban azzal, hogy a kajának 5-10 percig melegnek kéne maradnia egy hideg tányéron. Ettől a szarvas hibától eltekintve nem volt baj, a köretek jók voltak, nincs túl bonyolítva az sem. A kiszolgálás tényleg normális, de nem egetverő. Az utóbbi csalódások miatt nem tudom nyugodt szívvel ajánlani már. Árban drága, fejenként 10-15 ezer forint desszerttel, borral simán ott marad. Ennyi pénzért a hideg hús sajnos nem fér bele.

Pontozni nem akarok, nem lehet a szubjektív véleményt pontozni, vagy ez alapján összehasonlítani. Mondjuk azt, hogy a közepesnél kicsit jobb a nagy átlaga a Pampasnak, nálam.

Két hét pihi a balaton mellett. Mázli volt az idővel, kifogtuk a jó meleget, előtte és utána már hideg volt. A víz 26 fokos volt legalább, délutánra a térdig érő víz szerintem volt 28 fokos is ami már szinte kellemetlen volt. Jó ez a balaton, de csak a gyerek miatt nagyon jó a 40 centis víz, különben visszataszító az egész, hogy nincs benne víz és tiszta zöld trutyi a part mellett a hínárok miatt. Csónakázni is nehézkes, mert a part közelében lévő homokpadokon felül a csónak és utána lehet tili-tolizni. Bentebb már jó, de 500 métert kell sétálni, úszni gyakorlatilag esélytelen, mert az ember végighúzza a lábát az iszapban. A víz tisztaságára nincs panasz, kiváló a minőség, csak ugye klasszik balaton szaga van ami lehet pár embernek visszataszító. Nem is értem, hogy miért engedték le tavasszal a vizet, aztán nincs eső és 50 centi legalább hiányzik a vízből.

Turista sok volt. Nyílván a preferált helyeken nem lehetett megmozdulni, de legalább látszott, hogy ki hová jár. A lellei spar gyakorlatilag végig tele volt németekkel, beférni nem lehetett. A kintebb lévő cba-t nem néztük meg, de ott is lehettek páran, a még kintebb lévő lidl is szintén zsúfolt volt. A távolabb lévő aldi már kellemes volt, kevés emberrel, pedig kínálatban ugyanazt tudja mint a lidl, csak ugye még 100 métert kell odáig autókázni és talán sokan nem is vették észre, hogy van aldi is a lidl után. A spar, lidl és aldi árai ugyanolyanok voltak mint pesten, ez normális. Viszont a meki árai a balaton mellett hozták a szokásos balaton feelinget, 10% plusz legalább ott volt, a menü drágább talán 20%-kal is, igaz 0,75ös ücsit adnak hozzá. Kérdés, hogy a kis üvegesnek megfelelő upgrade megér –e 200-300 forintot? Nyílván nem, de meki máshol nincs a környéken, így az okos turista nem tud mást csinálni, kifizeti.

A déli parton lévő falvak a felújított siófoktól egészen boglárig teljesen rendben voltak, nincs szemét, gyep nyírva, jó volt átautózni rajtuk és látni, hogy közelítünk a nyugathoz és távolodik a balkán, bár nem vagyok benne biztos, hogy egy bolgár aranypart nincs e tisztábban, rendezettebben tartva. Siófok belvárosát szépen megcsinálták, utoljára két éve voltam, akkor még átépítés alatt volt. Nagyon herzig lett, de kb 5 perc alatt bejárható és utána a koszos vasútállomás mutogatja magát, oda nem jutott el a tiszta udvar rendes ház szlogen sajnos. Voltunk tihanyban is, meglátogattuk a szobrainkat, majd egy kicsit a fő téren sétálgattunk és kajáltunk. Klasszikus turista lehúzó helyek, árban pesti árak, de mennyiségben és minőségben valahol a III. osztályú talponállót hozták. De ez van, főzöl otthon vagy elfogadod, hogy lehúznak. Odafelé a kompra esélytelen volt a felférés, gyakorlatilag szántód közepéig álltak az autók (a shell kút után 100 méterre), legalább 6-7 kompnyi autó lehetett. Így gyarapítva a kilométereket körbe autóztunk ami szép volt a szemnek és nem volt idegeskedés a forgalom miatt. A déli parton a régi hetesen kevesen voltak. Inkább mindenki autópályázott, ami dugó nélküli haladást tett lehetővé. A 71-s elkerülőjét használták szintén az emberek, így az m7től fűzfőig kényelmesen lehetett autókázni. Az északi part sem volt necces, pár autóval több volt, nem volt igazán zsufi egy hétköznap szerdán. A komppal mázlink volt visszafelé, a második kompra felfértünk. Nem 40 percenként járt, hanem 20 percenként, 4 komp rotált folyamatosan, ez nagyon pozitív csalódás volt. A 10 perces utat élvezte a család, mégiscsak gyorsabban jutottunk haza a délutáni sziesztára.

Összességében jó ez a balaton, a szállás az tényleg gusztustalanul drága, de a kajálást normális árakból meg lehet oldani. Ennyi pénzért biztos lehet horvátországozni, de ott heringezik az ember a strandon és kavicsos. No és persze a kicsivel lehet nem autóznék 8 órát. Jó volt a kikapcsolódás, télen is lehet majd jönni, ha ennyire lent marad a víz, mert gyorsan fagyhat és akkor lehet korizni a kijelölt területeken. A gyerek még nem látott úgysem ilyet, bár a jéggel ismerkedett már, mert megtanulta kinyitni a mélyhűtőt és a fiókból kivenni a fagyit:)

[View with PicLens]

Hurrá nyaralunk:D (ez egy teszt igazából, mert szétqrtam a db-t…)

Ismét voltam görögben. Talán valamennyire mákunk volt, hogy érkezésünkkor már nem 42 fok, hanem csak 35 fok volt. Végig kellemes idő, szép meleg, esténként pedig kellemes hűsítő szél és elviselhető 25 fok körüli meleg. Talán nem véletlen, hogy este az emberek csak napnyugta után kezdenek el élni és addig csak a légkondicionált helyiségekben szeretnek tartózkodni. Persze az élet is csak reggel 9 után indul el, mert ki kell hogy pihenjén az éjféli vacsorázást. Az mekkora, mikor az étteremben megkérdezik, hogy honnan jöttünk, majd a válasz után mosolyognak és bólogatnak az economic és crisis szó összetétellel? Ha ők a fekete bárányok akkor mi már eléggé szürkék vagyunk, ugyan tisztában vannak vele, hogy mi egy kicsit jobb helyzetben vagyunk a várható hitel megállapodások miatt, de nem az együttérzés az amikor Magyarországra gondolnak, az is biztos. Athén továbbra is igénytelen, mocskos, koszos és büdös. Hát ez van, talán majd lesz egyszer szép és nyugodt újra.

Megtörtént. Bővebben, szerda reggel indultam hajnal fél négykor és négykor érkeztem meg. Kifelé kicsit átgondolatlan volt a tervezés, csak mentem toronyiránt, nem gondoltam bele, hogy már új lehetőségek is vannak, de legalább az út szép volt. Linztől Salzburg felé vettem az irányt és utána Rosenheimtől (adócsaló paradicsom:D) Innsbruck felé indultam vissza, km-ben ez az út a legrövidebb, de sajnos a leghosszabb is, egy idő után már nincs autópálya, még bőven a svájci határ előtt, az alagút labirintusban végigcsak 80km/h a megengedett és mindenki szögre betartja. Ez alatt az idő alatt bőven ki lehetett volna autózni azt az 50-100km többletet amit a müncheni megoldás jelentett volna. Délután 4kor érkeztem meg, mondanom sem kell, jó volt aludni délután, mert másnap már a munka várt.

Egy gyors bevásárlást is ejtettünk, mert enni valamit kell. A legközelebbi coopot látogattam meg, fel voltam készülve, hogy nem olcsó a történet, de szerintem erre nem lehet eléggé felkészülni. 1kg csirkemell filé 5000 HUF és szerintem ezzel el is mondtam az árakat. A kintlét alatt nem voltam rest ellátogatni helyi kifőzdékbe, klasszik főzelékfaló feeling ahol itthon 1500ért már tényleg rendesen bezabál az ember desszerttel és üdítővel. A gyros tál itthon menüben 1500ért elérhető. Kint igaz kebabnak volt a libanoninál keresztelve, de már menüben  25 CHFért elérhető volt. Bőven 5 ezer Ft felett. Egy kis kávézóban egy saláta szintén ennyi. És nem a városközpontban, mintt itthon a Vörösmarty téren a Gerbaudban ahol szintén 2-3 ezer Ft, hanem egy városszéli egyszerű kávézóban. Ó jajj. A svájci sajtok legalább 20%-kal olcsóbbak mint itthon. De mondjuk ez sem igazán vígasztalt.

Átrágva kicsit a lokális pénzügyi helyzetet, kiderült, hogy egy alap lakást bérelni havi 3-5  ezer CHFtől indul. Egy évi kinti lakbérből itthon már lakást tud kb venni az ember. Aha, jól van gyerekek. A CHF megerősödése a svájciakat nem izgatja, nekik nem lett semmi sem drágább, talán egy kicsit olcsóbb. De azért az autószalonban alkunak helye nincs. A kiírt lista áron lehet vásárolni bármit. Hozzáteszem, hogy még a magyar áfával és regadóval terhelt magas árakhoz képest is magasabb összeget kell leszurkolni bármilyen autóért. A nekünk jólét, nekik átlagszinvonalat képviselő átlagos ember normális autóval jár, legyen a egy vw, ford vagy toyota, a kompaktokért odavannak. Csak a nagy difi, hogy nem az 1.4 fapad kazettásrádiót veszik, hanem a legmagasabb felszerelést és a legnagyobb motort. Ugye alapvetően minden rohadt drága, de nekik az normális, kvázi minden ami import az rohadt olcsó a belső árakhoz képest. Az autópálya matrica még mindig a régi, csak egy éves van és az 40 CHF. Nóóóórmális? Nem, valami jelképes összeget befizettetnek, aztán ennyi és egy bambi.

Az időjárás sajnos nem kedvezett a kirándulási lehetőségeknek, így csak Montreuxba sikerült ellátogatni. A genfi tó nem genfi oldalán lévő kis városka kifejezetten mediterrán mikroklímával büszkélkedhet. Nincs nyüzsi, nincs izgalom. Nyugodt város, pálmafákkal és télen nem befagyós tóval és kevés hóval. Ami talán feltűnt, hogy az egy főre jutó porsche, lambó és ferrari szerintem magasabb, mint itthon a bicikli vagy ha már autónál  járunk, akkor suzuki. Kényelmesen és rohanás nélkül élik az életüket, mert minek rohanni, az üzletek mindenhol csak 7ig vannak nyitva maximum, szombaton kicsit korábban zárunk, de vasárnap már nem dolgozunk. Aztán mégis jól működik ez a dolog valahogy. És talán ez nem azért van mert lusták…

A hazafelé út már tervezést igényelt. Innsbruckot elkerülve Zürich után Winterthur felé vettem az irányt és Münchenig nyomtam a gázt. Münchenben a belső ringet még mindig építik, de, ha egy szer kész lesz, nagyon jó lesz, a városon tényleg gyorsan átérve nyomtam tovább neki. Egy idő után át kellett gondolni, hogy Salzburg vagy rögtön Passau legyen a cél még Németországon belül. Utólag talán hiábasan, de Salzburg mellett döntöttem, pedig Salzburgnál a hosszú százas korlátozás elég sokat lassít, továbbá a cca 200 további német km lehetővé teszi a nagyobb tempót, így hiába lett volna 10-15kmrel több Passau felé az út, valszeg gyorsabb is lett volna. Az alábbi képen jól látszik, hogy éjfélig meddig jutottam el, csöcs latitude nem tud összerakni napokat, csak egy napot tud mutatni. Hát így jöttem haza.

Hajnal kettőre itthon voltam, így az út 14 percnyi tankolással és 6 percnyi külön pisikével. 11 óra és 28 perc alatt teljesítve volt. Passau felé és a rövidebb tankolási idővel, szerintem ezt 11 óra alatt is végig lehet nyomni úgy, hogy a kreszt nem szegjük meg sehol sem. Azért ezt motorral lenyomni nagyon meredek lett volna. Nomeg svájcban oda és visszafelé is esett az eső, így serény anyázás mellett élvezhettem volna a pofámba ömlő vizet. Ehelyett üvöltött a talicska, csapda és a megadeth végig.

Másfél hetes genfi túra van előttem. Munka és munka. De nézzük a napos oldalát (persze most is szakad az eső), megannyi lehetőség egy undorító városban:) Kocsival fél nap alatt ott van az ember, közben legalább világot is látok, bal oldalt terelő korlát, jobb oldalt leálló sáv. De a hétvégi jó kis kirándulások majd kárpótolnak a hegyekben. Hát reméljük jó lesz és az idő is megfelelő lesz, nem pedig esőkabátban kell végigmászni a jégig. 3 évvel ezelőtti uticélunk ismét előtérbe kerül és a gleccser meglátogatása lesz a cél. De most a déli részét nézem meg az Inn eredetének, ami egy kellemesen hosszú egésznapos elfoglaltság lesz. Más látnivaló a kis svájcban szinte úgy sincs.

A 2010-s kirándulás sajnos nem jött össze, pedig szét terveztük magunkat, a 2011-s pedig a gyerkőc születése után kicsit agresszív lett volna a család felé. Így idén indultunk újra útnak, három évvel a 2009-s látogatás után. Hozzá teszem elég komoly matek és (b)log vizsgálat kellett, hogy kiszámoljuk, hogy hány éve voltunk, annyi már a napi rutin esemény, hogy csak túlélni lehet őket.

Idén Atilllla barátunk is csatlakozott, akit örömünkre elengedtek otthonról és végre együtt volt a csapat, utoljára talán 3 éve autókáztunk keresztbe kasul itthon az országban nyáron. Régen volt. Rutinosan kispárna és takaró, tálca bomba, chips, csoki és szesz-mentes ital került a gépjárműbe. Simonsais siránkozásának elegettéve rögtön meg kellett állni egy mekiben, a határig elcsámcsogták a kaját, némi böfögéssel, majd a tankolás után szlovákiában megnézték a szemhéjukat. Nagyon tanulmányozták, mert csak prága előtt sikerült teljesen felébredniük. A GPS szépen odavitt minket a svejk elé. Már örültem, hogy parkoló is van, de kiderült, hogy a kék vonalas részeken csak helyi lakos állhat, egyéb esetben elszállítás van. Így párszáz méterrel odéb kellett helyet keresnem, mák, pont kiállt valaki, beálltam, irány volt a svejk. Árban és ízben pont elfogadható volt, pár sör legurult, mentünk sétálni. Este 10 után, hidegben ennyi embert még nem láttam, mi lehet itt nyáron? Sok minden nem változott, még mindig szép város ez a prága. Lehet majd jönni kell családdal.

Hajnalban jó korán érkeztünk, kb 2-3 közt hannoverbe. Ugyanott álltunk meg, jót aludtunk, sikerült végig aludni, így fáradtságnak nyoma nem volt napközben. Ugya minden vicc új egy újszülöttnek, így nekünk már annyira nem volt érdekes a cebit, nem vertem az állam a földhöz, nagyon sok cucc már kint volt 3 éve is, az elrendezés ugyanaz, minden ugyanott volt, ahol vártunk valami látványosat (ms stand) ott alig volt valami hightech érdekesség. Semmi előremutatás, szolíd volt mindenki, nem volt csalódás, de egetverően kiemelkedő élményt sem nyújtott. A konzumer részen lévő elektronikai standok hatalmas meglepetést nem mutattak. Igazi előremutatás, vagy különleges megoldást nem mutatott senki.

Hazafelé egy jó közért, kb annyiért mint itthon, 300as eur hufnál, szendvicsezés után nyélgáz haza. Hajnal 2re itthon voltam. Aludtam mint a bunda. Mit lehet leszűrni az egészből? Nagyon jól éreztük magunkat összezárva 3 napig:)

Olvad a hó, süt a nap, tavasz illata a levegőben, a motorozás és a kerti grillezés! A belsőépítészeti téli munkák befejeztével (igen, kész a lépcső korlát alul és felül is, gyerek ajtóval) lassan jöhetnek a nyári lehetőségek. Már várom mikor a gyereket ki lehet rakni a kertbe és rohangászik a fűben. De egyelőre a cipő/papucs/szandál gondolatát kell megszoktatni a juniorral, ami nehézkesen halad előre.

Az előrehozott tavaszhoz kapcsolódik, hogy hamarosan cebit tour is lesz. Ezt is várjuk ezerrel, végre felfedezni a lehetőségeket egy új úton és nem az unalmas bécs – linz – passau útvonalat követni, hanem prága felé megnézni a cseh környéket és gyöngyörködni a tájban – környékben, jó kajákban és hideg sörökben, bár, ha vezetés lesz, akkor a sör elmarad. Azért előnye van ennek az útnak, szinte már végig autópálya és rövidebb több, mint egy százassal, tehát az órát amit megnyerünk azt prágában el lehet tölteni. Lehet este 10-11re érünk oda, de még akkor is van 1 óránk egy körbenézésre, egy könnyű vacsorára, mielőtt elhangzik Saimonsaisnek a bűvös ige: Sofőr, hajts! (no offense!) A prágai kitérő után folytatva az utat megcsodálhatjuk az ex keletnémet világot is, bár ők is kb akkor szabadultak a nagy vörös testvértől, mint mi, de úgy hiszem, hogy ott már kevésbé sem találni annyi élő örökséget, mint itthon. Remélhetőleg nem lesz fos idő és tényleg egy nyugis kényelmes utunk lesz végig. Már csak 2 hét és pár nap! CEBIT vigyázz! Megyünk!

Sok évvel ezelőtt voltam párszor erdélyben és bukarestben is, gyakorlatilag az összehasonlítási alapom adott. Most csak temesváron voltunk és aradon odafelé átnyargaltunk. Ami jó dolog, hogy az utakat tényleg rendben megépítették és folyamtosan mennek az út felújjítások. A komoly infrastruktúrális beruházások mellett ugyanúgy megindultak a város széli bevásárló negyedek kiépítése, gyakorlatilag mintha bármelyik magyar nagyobb városba mennék be, a város szélén ott van a bricostore, metro, cora és a városban pedig ott a nagy pláza. Valahogy debrecen feelingem lett temesvárra érkezéskor a külső bevásárló negyedet és a városban épült plázákat látva. Multiplex és a szokásos üzletek. Sajnos viszont a kép még mindig lehangoló itt az erdélyi oldalon is, mivel látszik a falvakban a szegénység és a város szélén is a szemét és a mocsok. Sajnos temesvár belvárosán kívül is szintén ez a látkép fogadja az embert, a sok széteső panel, a falugyilkolás és a városba telepítés öröksége amivel az ottlakóknak együtt kell élniük. Az igénytelenül megtervezett és megépített számomra elképzelhetetlenül élhetetlen részek visszataszítóak. A közlekedési kultúra messze jobb erdélyben, mint bukarestben, hasonlít már egy nyugatabbi országra, de azért még mindig látni érdekes megoldásokat a forgalomban résztvevő felhasználóktól. A kontraszt hatalmas, a régi rozzant dacia mellett ott parkol a luxus bently és nem messze a sufni tuningos német import régi A6 amin ott figyel a csirkeháló és a rohadó szélesítés. A hatalmas felvevő piac persze létezik és szoktatják az embereket a költésre, gyakorlatilag mindenhol új boltok nyílnak, a fő utcán/téren két kezemen nem tudtam megszámolni a mobil szolgáltatásokat és mobiltelefont áruló boltokat. Az egyéb szolgáltatás színvonala viszont még mindig az elmúlt 20-25 évet tükrözi, az elegánsnak hírdetett étteremben a füsttől átitatott beltér talán az előző század elején még vagány volt, most inkább förtelmes, a szálloda minősége sem egy 5 csillagos szállodáé volt. Az étteremben és a szállóban is a mosdó ótvarsága és elhasználtsága köszönőviszonyban nem volt egy normál magyar elvárásnak, egy toitoi wc is normálisabban néz ki sajnos. Van hová fejlődni, potenciál van bennük, de ott is a morálon kell első körben nagyon sokat csiszolni, hogy valamikor elérjék legalább azt a szintet ami belépő az érdekes és látogatandó országok névsorában. Ha az ember viszont az érintetlen természetet akarja keresni, akkor erdély hibátlan és kiváló kirándulási célpont. De sajnos a városokba érve az ember már a legalja szinten érzi magát.

Nem mai sztory, de most volt időm erre, voltam kb egy hónapja görögben. Üzleti utunk mellett szóba kerültek a helyi miértek is, ők hogy élik meg a válságot, mik a célok, szerintük mivel lehetne javítani a dolgokon. Athénban voltunk, ez fontos, mert a görögök nagyrésze itt él. Cca 3-4 millió ember bezsúfolva egy max egy milliós városba. Az egész görög mentalitást és hozzáállást egy szóval lehetne jól jellemezni, ez pedig a káosz. Görögország bennünk úgy él, hogy meleg van, jók a borok és az oliva, van gyros és vannak tengerpartok és sok a sziget és a történelme pedig egyedülálló. Igen, így él bennünk görögország a tankönyvek és a discoverys reklámok alapján. A helyzet sokkal összetettebb és katasztrofálisabb. A görög ember alapvetően lusta – ez betudható a mediterrán hozzáállásnak – de, ha már dolgozik, akkor sem szeret legaállisan dolgozni, jó neki feketén, kpben, mindegy, csak adózni ne kelljen utána, na kb ez jött le pár órányi beszélgetés után. El tudod képzelni, hogy a dolgozó emberek fele az állami szektorban van?

 A nyugdíj / minimálbér 1500 EUR / hó környékén van? Gyakorlatilag mindenből importra szorulnak, hogy ne haljanak éhen és tudjanak működni, ők pedig az emberek felét az állami szektorban alkalmazzák nagy lóvéért, ott ahol a taxis megsértődik, ha számlát kérek és bambán néznek rám, ha kártyával akarok fizetni bárhol. Gyakorlatilag mindenki azt mondja, hogy az állami szektorból harmadnyi embert ki kell rúgni azonnal és a cégadót a béka segge alá vinni. Innentől lehet várni a sült galambot, hogy jöjjön tőkésíteni és történjen valami ipari forradalom. Persze, ez szép álom vagy lehetőség, de nem megy egyik napról a másikra. Mindenesetre ezt senki nem meri megjátszani. Itt is a hatalom a lényeg, a kormány az EU és IMF felé bólogat mint Sandra Iron Rocco faszán ártatlan kerek szemekkel, az országon belül meg nem mernek semmit meglépni, mert abból lázadás, forradalom és elzavarás lesz, így a megszorításokat félig meddig hajtják csak végre, a pénzeszsák felé pedig fals adatokat adnak le. A gyengített megszorítások ellenére, az egész görög banda imád sztrájkolni. Az egyik napon a lokál BKV (AKV ) a taxisok, a metró és a vonat is sztrjákolt. Gyakorlatilag meghalt a város, mert mindenki autóval, vagy motorral próbált közlekedni – kötelező a bukósisak, de kb csak 30%-n volt – persze a privát taxisok meg nyomták tovább, közölte a sofőr, hogy a sárgából átült a saját autóba és zsebbe dupla áron boldogan elvisz minket bárhová. De ő hivatalosan nem dolgozik, mert a kollégái megvernék. Szép hozzáállás, de hát mit várunk egy olyan országban, ahol a megállni tilos táblánál már a második sorban hagyják ott az autót 4 rendőr szeme láttára akik a fáratságot sem veszik, hogy megbírságolják a parasztját.

Nehéz ügy. Valószínű, hogy a mentések itt már nem a görögökre irányulnak, hanem a hitelezőkre. Valahogy ki akarják hozni a pénzüket, utána pedig ott a programozott csőd. Az EUR zónából nem fognak kilépni, mert egyik pillanatról a másikra az összes belföldi követelésüket szarrá inflálnák, így marad a fizetésképtelenség és egy cold restart. Ja igen, az akropolisz egy átbaszás, mindig azt hittem, hogy tök magas és sokáig tart felsétálni, meg milyen szép. Inkább nem kommentálom.

Tegnapi családi napot tartva a kis trónörökössel ellátogattunk az állatkertbe. Régen voltam már személy szerint, érdekelt is, hogy mi a látványosság, mit lehet nézni, látni. Persze a cél az lett volna, hogy a gyerek nézelődik, de a nagy evés és a kevés alvás után fél órát lazán aludt, a másik felet végigcicizte a maradék órát pedig kis nézelődéssel töltötte. Az már az elején látszott, hogy babakocsival nincs előnyben az ember. Sok helyen az aszfaltozott fő “út”-ról le kell térni a kisebb térkövekkel kirakott hepehupás részekre, itt nem könnyű tolni a kocsi, ha pedig alszik a gyerek akkor remek lehetőség felébreszteni. Lánctalppal vagy légpárnással előnyben. A másik szívfájdalom volt a pad. Bármerre néztünk nem volt, egy-két helyen volt sok-sok pad kirakva, de az is csak az állatkert közepén, mint valami gyűjtő pont. Szét kéne szórni a padokat az utakra, legyen minden állat előtt pad, ahova le lehessen ülni azoknak akik 5-10 percet is elüldögélnek az állatok előtt.

Az állatok mennyiségére és tartására viszont nincs panasz, szépen fel volt újjítva az egész és sok állat volt, látni is lehetett őket. Talán a pingvin/rozmár helyen tisztább lehetne a víz, de ezt még elnézhetjük nekik. Összességében nem annyira rossz hely az állatkert, persze egy logikusabb elrendezés, egy körbe járós mutogatós rész jobb volna. Térkép nélkül sosem tudtam, hogy pontosan mi van balra vagy jobbra, több kiírás kellene.

Vegre meleg van! Jo ido eljott, enyhe szel, kellemes 35 fok az arnyekban:-) kifejezetten hianyzott mar a tuzo napsutes es gatyarohaszto meleg. Az elmult hetek botranyos, szinte hideg idojarasa utan megvaltas ez az ido. Persze sokat kell inni, pihenni es a kozvetlen napfenyt kerulni. A fak arnyekaban elsoosztalyu kellemes idot tolteni, kifejezetten jol esik a kikapcsolodas, babazas es a semmitteves. A kellemes esti teraszos vacsorat csak az este es a nap gyors elmullasanak tudata arnyekolja be, kozeledik a hetfo, a gonosz vagy inkabb a pihenes mumusa es a kerek forogni fog tovabb. Pedig most egy tengerpart 1 hetig igen jo tarsasag lenne, igazi kikapcsolassal es doglessel. A tengerpartra mar az uj xoom el is navigalhatna a sygickel, ami szerintem koserebb mint a tomtom es vegre szerintem megtalaltam az ultimate androidos offline utitarsat. Magyarorszag teljesen friss, mint a juniusi igo (erdekes hogy a gugli is juniusban frissitett sokat magyarorszagon). Az autos felhasznalasra kulonbozo konzolok adnak lehetoseget, ezen meg dolgozok, mrt tiz col eleg sokat kitakar a kilatasbol:-)  Valahogy a radio ele kene leengedni feligmeddig, egy hosszabb muszerfalon megpihentetett karral, hogy ne remegjen. Ha kesz akkor fotozok! A zeneresz is megoldott, focvagenben is van aux, haromesfelesdzsek faszanyosan rendelkezesre all, szoval csak eleg a hangero ( egyben bekapcs gomb) szabadon hagyni. A radiot ugyis leszarom:-)

Este mentünk egy jót motorozni, mondhatom, hogy végre, mert már régen volt erre példa. Az utunk Szentendréről egyenesen Pilisszentlászlón át Visegrádig, majd Esztergomig tartott és vissza a Duna parton végig. Nem volt meleg. Kifejezettem cidris volt, ami azért rossz, mert a párásodó plexit nem lehet 70 fölött felhajtani, mert lefagy az ember pofája. A testtel nem volt gond, mert a ruha melegen tartott, azért a combommal szorosra vettem a gépet és ahol lehetett magas fordulaton húztam, hogy fűtsön a rohadék, főleg visszafelé. A bakancs viszont mielőbb kelleni fog, nem mindig éreztem a bokámnál a hideget, de azért biztosra kell menni és kell a csizma, egy félmagas bakancs sajnos nem elég. Kell egy normális, amiben járni is lehet azért:)

Az út lenyűgöző volt, bár a minőség hagyott némi kívánni valót maga után. És ez éjszaka szar, a fejidom nem fordul és az éles kanyarok belső részét megvilágítatlanul hagyja, így kibaszott gáz arra koncentrálni, hogy hol lesz a kanyar kijárat és szinte vakon rámenni az ívre. Nem azzal van a baj, hogy jönnek szembe, vagy mi van az út szélén, hanem azzal, hogy nem látszik az út minőség, ami valjuk be, egy erdei úton nem életbiztosítás. Erre még rájátszott a párásodás ami külön szopás volt, plexifel, plexile játékkal. Azért jó volt és jól éreztük magunkat, de ilyen úton ajánlatosabb nappal menni, tempót is lehet motorozni és többet lát az ember. Visszafele a fő úton már nem volt ilyen probléma, lehetett normálisan közlekedni, persze a kreszt betartva, főleg most július 1 után ugye, zéró tolerancia, nem hiányzik egy 50 helyett 60 sem. Kéne már menni egy nagyobb túrára, mert a tegnapi cca 100kmtől sem fáradtam el, csak szar volt a sötét, jobban kell figyelni az út szélét, nehogy valami bambi kinézzen elénk és akkor bazdmeg van. Visszafele a kései óra miatt elvetettük a szlovákián keresztüli visszatérést és kettes úton való közlekedést, bár belegondolva, hogy visegrád után alig lehet menni és már végig 50 a szentendrei út elejéig, lehet, hogy ugyanennyi idő lett volna, +40 km kerülővel legalább persze.

Ugyan most nem családi vakáció céljából történt az utazás, de akkor is, Barcelona jó hely mindig. Bár nekem kicsit párás, de meleg van és van szép tenger is. A délutáni elindulás Münchenen keresztül azért valjuk be, hogy odabaszott. Már az átvizsgálásnál kötekedőbe nyomták a dolgokat, igaz én hagytam benne egy ezer éves bicska-öngyújtó kombót a táskámban, amit érdekes módon a budapesti reptéren kiszúrtak, de a JFK reptéren annó nem. Persze hozzá tartozik, hogy, ha elveszik a kést a vizsgálatnál és az étteremből elviszek egy kést akkor mit tudnak csinálni, nyilván semmit. Egy rendes 10 centis húsvágó késsel pedig komoly sérülést lehet okozni, roncsolásos elvérzést okozva. De ez legyen már az ő bajuk. Természetesen a nem dohányzó reptértől itt is agyfaszt kaptam, de túl lehet élni a várakozás pillanatait a frissen épített és átadott új váróval, mert azt azért terminálnak nem nevezném, mert külön gate rendszere nincs, csak összeköti a régi 2 A-t és B-t. Sok kajálda van, általában 10-15%-kal drágábbak, mint a városban megtalálható társaik, van börger és káefcé is, külön öröm:)

A müncheni reptér nem okozott csalódást, úgy néz ki, mint ahogy kinézett már sok éve is. A nemdohányzóságot tarkította, hogy dohányzó kabinok vannak, ahol 10-20 ember egymást agyonbagózhatja, konkrétan nincs értelme rágyújtani, elég bemenni és szívni a füstöt, micsoda spórolási lehetőség! Rohanás volt a gatehez, mert alig 40 perc volt az átszállásra, de kiderült, hogy ugyanazzal a géppel megyünk tovább Barcelonába, mint amivel Münchenbe érkeztünk Budapestről. A gépet elég gyorsan menetkész állapotba hozták és már indultunk is tovább. A tájékozódási képességeim alapján a dél francia riviérát is érintettük és utána az öblön keresztül közelítettük meg Barcelonát. Kellemes huszoniksz fokos levegő, magas páratartalommal, de elviselhető még. A szállás az 50 km-re van a várostól, de ezzel nincs gond, van itt minden. A szobából kinézve full sea view. Erről majd reggel tudok jó képet csinálni, egyelőre sötét van, bár telihold. Láttuk a hold fogyatkozásnak a dagadó részét, tényleg nagyon szép látvány volt, persze normális fényképezőgép nincs nálam, mobillal pedig értelmetlen lett volna bohóckodni.

Jól telt a hétvége, elég zsufi volt a program, de jól éreztük magunkat. Szombaton reggel modellbolt látogatáson a múlt héten eldurrant kerék helyére vettem egy pár kereket. Az eladó persze meg volt róla győződve, hogy a savagehez jó az a kerék, szépen odarakta mellé, méretre stimmelt, igen ám, de a felniben a hatszög nem stimmelt, így vihetem majd vissza, guta megütött, nem tudtam játszani. Érik már a mavrick vagy a baja (használtan), mert már a nitróstól a tököm kivan! Szombati nap után jött két születésnapozás vasárnap és hétfőn, volt kertészkedés, fűnyírás, locsolgatás és még sok apróság. Voltunk babafotózáson, képek másfél hét múlva, hát remélem, hogy jól sikerültek. A jövő hét utazgatással töltődik, irány Barcelona! Érkezés valamikor péntek éjszaka. Aztán jövő héten hétfő és kedd szabi, recovery. Autó-motor kötelező éves szerviz, takarítgatás, HQ kipucolása, mert szerintem a hónapos bigmac maradék még mindig ott figyel az asztalon. Ja és persze a szervert is össze kéne már tákolni fixre, az asus lapot ki kell cseréltetnem. Augusztusig garanciális, szal van idő, de azért jó volna letudni minél előbb.

Elég komoly napi rutint tud az ember felépíteni magának, korábban elég sokminden belefért ebbe a napi rutinba, de mostanában ez valahogy nem sikerül. A hétköznapok este fél héttől fél tízig tartanak, amikor is játék, fürdetés, vacsora készítés, evés, beszélgetés és egyéb apróságok jönnek elő. A hétvégén lehetőség van közös sétálásra és ide-oda menésre, persze időre programozottan még. Ezzel a betáblázással sokmindent persze nem lehet kezdeni, ez sajnos az aktivitáson is meglátszik. Hétvégén azért van idő este 9 után a haverokkal foglalkozni, esetleg megnézni egy filmet, vagy bármit amit az ember akár hobbinak tud nevezni. Arra sikerült rájönni, hogy hétvégén tudunk némi időt szakítani, hogy valahogy kikapcsolódjunk. A gyermek aktivitása egyre jobban növekszik, ami abban merül ki, hogy szívesen eljátszik (alvás helyett is akár) a játszószőnyegén, egy-egy új plüssfigurával, akár 2 órát is. Ez alatt lehetőség van 3 sorozatrész megtekintésére is. Hétvégén így a heti adag pótolható. De igazából nem vagyunk lemaradva nagyon semmiről. A máciusi uborka szezon után jönnek lassan az évadzárók és utána persze majd max filmeket lehet nézni. Az idő hiánya miatt persze szart nem akar néz az ember, jól meg kell válogatni, hogy mit akarunk megnézni. A trónok harca sorozatot viszont kötelezően kell nézni, nagyon jó az első három rész, reméljük a többi is ilyen faszányos lesz, bár HBO sorozatról van szó, tehát aggódni annyira nem kell.

Szóval egyelőre ennyi, várjuk okosan a jó időt, hogy lehessen megint sokat sétálni:)

No, tubusunk már van, szép nagy 150/750-s newton távcső és most sikerült már végre egy fasza állványt is beszerezni. Boltban 50től a csillagos égig lehet kapni a műszereket. Ami volt itthon bresser eq3 mechanikára hasonlító alu förmedvény az a gyári kis tubusát sem bírta el rendesen, remegett a kép ahogy kell. A 150/750es tubust viszont sosem bírta remegés nélkül tartani, így belevágtam az ismeretlenbe és körülnéztem, hogy mi az ami kapható. Amit mindenki ajánlott, hogy legalább acél lábas legyen a cucc, ne alu, mert az is nehéz és jól tartja magát. A mechanikára sok tipp nem volt, mindenre mondtak hideget, meleget. Ami fontos volt, hogy egyszerű kezelés, jó pólusra állítási lehetőség és könnyű követés. A könnyű követést persze a motoros mechanika adja. Ez örömteli, hogy már szinte 150 ezer fttól egy normális elérhető. De az apróhírdetések között egy HEQ5 mechanikához potom pénzért jutottam hozzá. Nem bántam meg. Először féltem, hogy öreg (4-5 éves is lehet), kopott, de szétkapva a mechanikát a motorok, fogaskerekek rendben voltak, egy pucolást azért megért. Bár előtte is teljesen zajmentes volt, de most tényleg csak az okkulárból lehet észrevenni, ha mozogatom a csövet. A pólusra állás is egyre jobban megy, szerencsére a pólus nem változik (legalábbis a mi életünkben várhatóan nem fog odébb mászni jelentősen) így a deklinációt beállítva (stellarium rulz) végig tudom pásztázni kézzel/géppel az égbolt adott részét és szinte bármit meg lehet találni könnyedén. Persze ha jó idő van és a városból is hajlandó lennék kivonulni 30km-re. Ez a jövő zenéje, mert sajnos a mostani időjárás az észlelést nem teszi lehetővé. A szaturnusz látványa csodaszép, viszont nem kontrasztos annyira amennyire elvárná az ember városon kívül. Az örömteli pillanat, mikor a népstadionban felnyomják a fényeket és a fél kibaszott kerület világít, mint las vegas. Öröm, hogy 12 voltról muzsikál a gépezet, és bár magas áramerősséget kívánnak a motorok, az akkutöltő tápja hibátlanul ki tudja szolgálni a gépezetet (követésnél 1 amper, hírtelen megindulásnál nagy sebességre akár 2-3 amper is lehet egy-egy pillanatra). Más nincs hátra, mint egy UPS/riasztó Pb akkut beszerezni pottom pénzért és máris mobilis az eszköz. Igen Flex, rád gondoltam:) Várom már jó nyári éjszakákat, mikor vidéken ezerszámra látszanak a csillagok és minden szép érdekességet meg lehet figyelni. Mivel egy-egy ködöt, galaxist, nebulát, csillagpárost percekig figyel az ember és kihívás minding megkeresni a következő áldozatot, így unalmas pillanatok nincsenek. Még kell egy fényképező tartó és akkor indulhat a lowcost astrofotózás. Augusztustól pedig Jupiter, Mars, Uránusz vár ránk

Azért valjuk be, kibaszás. Reggel tegnap nulla fok volt, ma alig 4 fok mikor elindultam. Azért ilyen időben nincs kedvem motorozni. Hányok tőle, mikor ráfagyok a gépre, taknyos is reggel az idő, fujj. Na, melegszünk fel, jön a hétvége, erre bazdmeg, szakadó eső és hétfőre hópihét is rajzolt a hátécé. Pedig már tényleg kéne normálisan gurulni egy kicsit és napi használatba is venni a gépet, mert ez így már nem állapot. A bukót persze a télen nem vettem meg, de majd talán valamikor idén megveszem, csak persze kérdés, hogy mipénzleszaz? De úgy érzem most még egy darabig biztosan kimarad. Szervizelni is kéne, olaj, szűrő, meg a kötelező dolgok, a jövőhétre, ha jó időt mondanak, be is jelentkezek a szervízbe, biztos ami biztos.

Régi álmom, hogy bővebben is betekintést nyerjek a fölöttünk játszódó eseményekbe. Ehhez nincs is másra szükség, mint non-stop nézni valamelyik discoveryt, de persze tv nélkül is megnézhetjük magunknak az égboltot. Persze, ha engedi és nem ilyen fos felhős idő van. Szükségünk van egy szép csillagos égboltra, egy kb párszáz méter magas dombtetőre némi tisztással távol a város fényeitől és némi segédeszközre. A korábbi harmadosztályba sem sorolható tükrös távcsővel az eget vizsgálva sok érdekesség tárult már fel elém, hold, szaturnusz, mars, jupiter. Persze az ember mindig többet akar, így beszereztem a korábbi 110/500 as reflektor helyett egy komolyabb skywatcher 150/750es tubust. Szép nagy, súly is van, de minőség is ezerrel. Tükrös távcső lévén egy nagy henger az egész, amit az ég felé kell fordítani és lehet bele nézni okosan. Persze ne a henger tetején nézzünk bele, mert akkor csak a bamba arcunkat fogjuk látni ahogy visszatükröződik a főtükrön. Szóval oldalról kell beleskubizni és közben az állvány mechanikát okosan tekergetni, hogy a látnivaló ne másszon el, mert a kis bolygónk igen gyorsan mozog és egy erős nagyításnál szinte esélytelen elfordulni pár másodpercre, mert bizony volt-nincs játékot fogunk az objektumokkal játszani. A műszer minőségételősegíti a nagyon jó optika ami van hozzá, külön köszönet Frankynek aki a supplyt végezte és az amúgy csilliárdokat érő holmit félpénzért atpasszolta nekem:)

Még egy jó mechanikára lesz szükségem és utána már tényleg csak a csillagos ég a határ. Fényképezni ezt nem egyszerű, az asztrofotózás műfaja sajnos nem az olcsóságról és a sikert-siker hátára halmozásról szól. Türelem kell és szerencse dögivel, hogy egy jó képet elkapjunk a kiszemeltről. Azért az döbbenetes, hogy egy ilyen távcsővel a normál látható csillagokon felül mennyi minden más jön elő. Galaxysokat lehet látni, ködfoszlányokat, halmazokat és persze a bolygókat. Eddig csak a szaturnusz volt a palettán, mert persze a többi bolygó most a Nappal mozog együtt. Várjuk a jó időt és a bolygók megjelenését, hogy ámulatba ejtsenek mindenkit:)