Régóta akartuk megnézni. Meg is van videokazin. Csak ugye egy kurva nagy gond van, nincs videonk ami működne. Van pár video kazi, de inkább akkor már letöltöm és divxben nézem minthogy videoval szenvedjek. 20 ropi egy normális video, szóval ezt most csak ezért kihagynánk. Nővértől ekértük az origi dvdt aztán indult a nézés. Mindenki tudja miről szól a film. De itt nem is ez a lényeg, hogy miről szól. A színészi játékok, a mimika, arckifejezések, az alakítás, ezek teszik ezt a filmet hatalmassá. Ma nem igazán látok olyan filmet, ahol ilyen tehetséges és jó színészek alakítanának a filmben. Az amerikai gengszterben azt mondhatnánk, hogy arc nélküli robotok játszottak egy keresztapa megnézés után.

A film zenéjéről pedig felesleges bármit is mondani. Érdemes inkább hallgatni. Egyik legjobb és legkedvencebb filmzene.

Idézhetnénk Döglégytől, ezerkilencszázkilencven kibaszott hét, a legjobb buksz…. Szóval még annó a hőskorban 1996-7ben volt a yahoo, az altavista és a magyar altavizsla aztán origo. A yahoo már akkor adott mail szolgáltatást, híreket, időjárás jelentést, reklámozást. Az altavista rendelkezett egy félig működő weboldal fordítóval. A magyar keresőknek meg örültünk, hogy vannak. Bevallom őszintén, 96ban még altavistáztam (aztán astalavistáztam :P), aztán valamiért a yahoora átszoktam és nagyon sokáig yahooztam.

Aztán jött egy időszak. Igen, a google egyik pillanatról a másikra elterjedt. Miért? Mert egyszerű és nagyszerű volt. Próbált már valaki keresgélni lynxből? Na ugye. Nincs semmi felesleges giccs, csak tisztán a szöveg és a guglival aztán már kódra is lehetett keresni. Gyorsan bejön, nincsenek felesleges humbugok. Ha extra funkció kell, akkor azt a subdomainek alatt megtaláljuk, csak pár erre mutató link van kint a weboldalon. Fehér alapon semmi. Pszichológia, gyors, tiszta. És az összes szolgáltatás amit a yahoo és az altavista tudott, egyesült a googleben és még számos extra dolog is jött.

Most itt van a microsoft üdvöskéje, bing, erről mindig Chandler fog eszembe jutni a jóbarátokból, neki volt a vezetékneve Bing. És még Janis visítását is hozzá képzelem, mikor mondja, hogy Chandler Bing, szóval nekem a Bingről ez jut eszembe. Jó-jó, azért nem írom le azonnal, de akkor is. Valami keret, fa, háttérben tenger. Persze most egy kis menekülő szigetet akarnak megjeleníteni az internet nagy tengerében. Már megint a csicsa ami bármilyen meglepő alig meg a funkcionaliás javára. Tesztelték odavissza a két keresőt, nagyjából ugyanazokat hozzák ki. Most pár napig megpróbálom párhuzamosan használni a kettőt, aztán majd meglátjuk. Szerintem marad a google. De sosem lehet tudni. Kell még pár nap, hogy legyen tiszta feedback. Tehát http://www.bing.com.

Hazafelé azt terveztük, hogy svájcon keresztül megyünk, lyon, genf, zürich, innsbruck, a többi meg adja magát. A programot átszerveztük, hazafelé milano, pontresina és úgy ausztria. Pontresina svájcban van, a Morteratsch gleccser mellett ahonnan az inn ered. Egy egyszerű egynapos teljesítmény túra kb 10km gyaloglással 1800-2000 méter magasan. 19 éve már voltam ott és érdekes lesz újra látni a vidéket. A nagy kérdés pedig az, hogy a gleccser mennyit is húzódott vissza az elmúlt 20 évben. Szóval királyságos lesz, valami szállást kell még keresni és kedden délelőtt boldogan fogunk elindulni. Az alábbi kép szerintem önmagáért beszél.

Emlékszel még a nyárra? Azokra a jó nyarakra? Igen, 9-10 éve. Akkor még pepsi szigetként futott a show. Valahogy mindig sikerült VIP/Press jegyet szerezni akár még parkolóval is. Emlékszem kerestük a BIC tollakat, mert azoknak a betét tartójával lehetett roncsolás nélkül nyitni/zárni a csuklószalagokat. Csak pár koncert érdekelt minket minden este, de jó volt a hangulat, végigbuliztuk az éjszakákat, hajnalban másnaposan mentünk a hév felé. Szegény Norbi és az arcpakolás ugye. Hatalmas tombolás és éneklés Cooliora. Most már úgy néz ki a dolog, hogy idő nincs rá és napi tízezerért van jobb program is. Persze a német punk csajok első nap támadhatók szabály gondolom még működik. Nézegettem a programot és igazán a prodigyn, sex-actionön, pufon kívül mást nagyon nem találtam. Persze ezek is más-más napokon. Erre egy hét szabadságot ki sem vennék, hogy végig partyzzuk. Aztán lehet egy napra kinéznénk. Meglátjuk. Kérdés a társaság mennyire mutat érdeklődést.

Régen láttam. Meg kéne nézni újra. Nekem ez a fajta bunyó nagyon bejön. A verekedések stílusa is pofásan van “koreográfolva”. A kung fu egy faja, a modern wing tsun népszerűsítője.

Sokan biztosan emlékszünk a klasszikus game of life táblás társasjátékra. Na ez most nem arról szól. Létezik egy nagyon nagy matematikus kit úgy hívnak John Conway. Ez az ő játéka. Egyszerű játék, 4 egyszerű szabállyal. A játékban “sejtek” születnek és halnak meg, attól függ, hogy a szomszédjukkal milyen a viszonyuk. A 4 alapvető szabály az ami meghatározza a szomszédi viszonyt. A cél az, hogy minnél több generáción keresztül növelni a sejtek számát, illetve egy stabil populációt létrehozni.

A négy alapvető szabály:

• Minden sejt szomszéd nélkül vagy csak egy szomszéddal meghal
• Minden sejt 4 vagy több szomszéddal meghal
• Minden sejt 2 vagy 3 szomszéddal túlél
• Minden sejt 3 szomszéddal túlél és gyarapodik

Képzeljünk el egy négyzetrácsos táblát, szomszéd mindenki aki átlósan vagy jobbra, balra, fent, lent van, tehát egy sejtnek 8 szomszéd helye van. Létre lehet hozni a generációkban álló sejt csoportokat, mászó sejt csoportokat és pulzáló sejt csoportokat. Persze, hogy az ezredik generációig eljussunk kell pár spirálfüzet amit telerajzolhaunk. Ezen segítenek különböző programok. Most már on-line is elérhető egy-két program.

Talán az egyik legegyszerűbb verzió, ahol mi rajzolhatjuk be a kezdéseket itt található: http://www.bitstorm.org/gameoflife/ . Figyelem! A játék erősen addiktív! Nekem gecire bejön mikor már szép pulzárokat tud az ember csinálni

Tudom régi. De nekem akkor is bejön, már tíz éve is derültünk rajta és most is megnevetteti az embert gond nélkül. Ilyenkor előjönnek a régi emlékek és akaratlanul is a baktarider jut eszembe

E3 LA-ben. (De jó volna ott lenni) Holnap estétől láthatjuk az új játékokat, cuccokat. Egyelőre csak a wolf fogott meg és a monkey island. A wolf elég ígéretes, mondjuk, ha van hangulata már a grafika sem érdekel. Az rtcw hangulata kegyetlen volt, hozta a régi hangulatot. Azt hiszem a speart végig kell vinnem a héten valamelyik este. Megy még fejből?

Előkotrom a régi deckem, találok hozzá kábelt is. Line inre kötöm az rca-t, a 3,5 jacket pedig a gép outjára. Már ott tartok, hogy nyomnám a rec gombot, valami hiányzik!!! Ó bazdmeg, kéne kazetta is. Végignézek az asztalomon, usbstick, sd, flash, md, cd, dvd, nade kazetta már nincs. Kénytelen voltam elrobogni a media marktba, komoly 295 Ft leszurkolása után már vihettem is haza a 2002-ben gyártott sony kazettát. Nem is gondoltam, hog akkor még gyártottak kazit. Ez van.

Berakom a deckbe, és a fejhallgatót finoman a fejemre veszem, a recording levelen finoman tekergetek, hogy ne legyen torz a felvétel. És ekkor meghallom azt amit nem hallottam már vagy majdnem 20 éve. Bitek zümmögése, duruzsolása, hírtelen egy dialup betárcsázáshoz kezdett hasonlítani, aztán rájöttem, az még jóval odébb volt Igen, felénekeltettem pár játékot kazira. Hogy tudjak játszani c64-n. Tudom, állat vagyok, de teteszik és jó.

Játékokat dögivel itt lehet találni: http://tapes.c64.no/main_tapelist.php

Feléneklő és converter cuccokat itt: http://www.luigidifraia.com/c64/index.htm

Gyönyörű hangja van. Janis Joplin még ma is egy ikon.

Mercedes Benz

Oh Lord, won’t you buy me a Mercedes Benz ?
My friends all drive Porsches, I must make amends.
Worked hard all my lifetime, no help from my friends,
So Lord, won’t you buy me a Mercedes Benz ?

Oh Lord, won’t you buy me a color TV ?
Dialing For Dollars is trying to find me.
I wait for delivery each day until three,
So oh Lord, won’t you buy me a color TV ?

Oh Lord, won’t you buy me a night on the town ?
I’m counting on you, Lord, please don’t let me down.
Prove that you love me and buy the next round,
Oh Lord, won’t you buy me a night on the town ?

Everybody!
Oh Lord, won’t you buy me a Mercedes Benz ?
My friends all drive Porsches, I must make amends,
Worked hard all my lifetime, no help from my friends,
So oh Lord, won’t you buy me a Mercedes Benz ?

That’s it!

Hát igen, sajnos csak ennyi…

A Rózsadomb és a Várhegy közötti völgyben, a Margit körút, a Krisztina körút és a Szilágyi Erzsébet fasor találkozásánál fekszik, az I., a II. és a XII. kerület határán; a tér maga a II. kerülethez tartozik. Dél-Buda, illetve egyes budai zöldövezetek – Rózsadomb, Pasarét, Pesthidegkút, Zugliget, Hűvösvölgy –, továbbá néhány környező település – Nagykovácsi, Budakeszi – és a kedvelt budai kirándulóhelyek felé közlekedő villamos- és autóbuszjáratok átszállóhelye, végállomása. Itt van a 2-es metróvonal egyik forgalmas állomása, melyet 1972-ben adtak át a forgalomnak és 2006 nyarán teljesen felújítottak. A téren van a 4-es, a 6-os, a 41-es, és az 59A villamosok végállomása, de a téren áthalad a 18-as, az 59-es és a 61-es villamos is. 1990-ig megkerülték hurokvágányokon a villamosok a teret. Akkor alakult ki a jelenlegi elrendezés. Forrás: Wikipédia.

Régen láttam, de megint megnéztem. És tényleg, nekem tetszik, jó hangulatos film. Aki még nem látta sűrgősen pótolja! A történet egyszerű. Vannak a negyedikes gimnazisták, akik ballagás előtt állnak, a történet innen indul el. Egy hétvégi este, ahol mindenki vadászni indul. Buli címekért. Két csalamádés hamburger közt indulnak a suhancok bulizni, ingyen piára és kajára, no meg a csajokra hajtani. Főhősünk Petya egy átlagos felhasználó aki nagymamájával él együtt. Közeledik a rendszerváltás, már nincs akkora szigor, alakulnak a pártok és ő meg a hülye haverjai szarnak bele az életbe, a pillanatnyi örömöt kergetik. (Ez valahogy ismerős) Házról házra járnak bulizni, aztán hírtelen ballagás, érettségi, első autó, szerelem, ami ilyenkor lenni szokott, indul a nagybetűs élet. Egy kellemes visszaemlékezés egy olyan időszakára az embernek amit szerintem sokan újra és újra élnének, változtatások nélkül.

A film nekem nagyon bejött. Hozta rendesen a régi érzést. A színészi tehetség persze nem nyer rögtön academy awardot, de a hangulat király. Ajánlom mindenkinek, fiatalnak és kevésbé fiatalnak. Bár mindenki annyi amennyi érzi magát. Lehet megint az óra alatt kéne találkozni a haverokkal. Mondjuk akkor viszont bmv.

Elkezdtem keresgélni a tíz évvel ezelőtti undernetes #magyar tagokat. Kérem jelentkezzetek. Szervezek szépen lassan egy irc bulit, minden arcot látni szeretnék! Terjesszétek az igét!

Dallamos és szomorú. De valahogy ma ezt dúdolgattam egész délelőt.

Soul Asylum – Runaway Train

Call you up in the middle of the night
Like a firefly without a light
You were there like a slow torch burning
I was a key that could use a little turning

So tired that I couldn’t even sleep
So many secrets I couldn’t keep
Promised myself I wouldn’t weep
One more promise I couldn’t keep

It seems no one can help me now
I’m in too deep
There’s no way out
This time I have really led myself astray

Runaway train never going back
Wrong way on a one way track
Seems like I should be getting somewhere
Somehow I’m neither here no there

Can you help me remember how to smile
Make it somehow all seem worthwhile
How on earth did I get so jaded
Life’s mystery seems so faded

I can go where no one else can go
I know what no one else knows
Here I am just drownin’ in the rain
With a ticket for a runaway train

Everything is cut and dry
Day and night, earth and sky
Somehow I just don’t believe it

Bought a ticket for a runaway train
Like a madman laughin’ at the rain
Little out of touch, little insane
Just easier than dealing with the pain

Runaway train never comin’ back
Runaway train tearin’ up the track
Runaway train burnin’ in my veins
Runaway but it always seems the same 

Első dolgunk, hogy letöltünk egy Commodore 64 emulátort. Ebből nagyon sok kering a neten. Sokkal az a baj, hogy a default joystic funkciót nem lehet átírni és klaviról nem mennek a játékok. Azonban a VICE emulátor ezt is megoldja. Töltsük le gyorsan a legutolsó 2.1-s verziót. Kicsomagolás után indítsuk is el az x64.exe-t.

A látvány önmagáért beszél. Options menü alatt rakjuk fel rögtön dupla méretűre. Ezután állítsuk be a vezérlést. A settings, joystick settings alatt válasszuk be az első és második játékosnak a keymap A-t és a második játékosnak a keymap B-t. Alul bal és jobb oldalt konfiguráljuk fel az A és B beállításokat. Csak az irányt kell beállítani és a tűzgombot. Ideje letölteni játékokat, googlebe írjuk bele, hogy c64 games és dőlnek a találatok. Amit letöltünk általában 180k méretű lesz kicsomagolás után (5″25-s floppy egy oldala). A file menüben az autostart disk/tape image pedig a letöltött játékot azonnal letölti. Mókás újra játszani a gémekkel. Nekem most pár óra nosztalgia bőven elég volt. De tudom, hogy 3-4 hónap múlva megint el fogok pazarolni az életemből pár órát, hogy újra játszam a 20 évvel ezelőtti klasszikus játékokat. De lehet még egy C64-re is benevezek, de amennyiért árulják őket a vaterán az azért elég vicces.

Na de most nézzünk is akkor valami játékot. Pár perc töprengés után úgy döntöttem, hogy az Aztec Challenget választom. 20 év után még néha eszembe jutott a játék zenéje és dúdoltam magamban, szerintem sokszor nem is tudtam, hogy mit dúdolok. De most magától kezdtem el dúdolni. Töltsük be a játékot és induljunk el. A játék semmi mást nem igényel, mint némi csendet, ügyességet és koncentrációt. Egyedül lehet játszani, vagy felváltva, persze, ha barátunk be tudja fogni a pofáját még rajtam a sor. A játékot sosem tudtam végigjátszani. A 4. nehézségi fok első pályáján mindig meghaltam. 7 level van.

Az első levelben csak fel-le kell mozogni, ugrani vagy hajolni, a karakterünk fut magától. Bal és jobb oldalt végig lándzsás aztékok állnak és doblálják felénk jobbról vagy balról a lándzsát. A lándzsa jöhet fent vagy lent. Le kell hajolni, vagy át kell ugrani a lándzsát. Nincs rá módszer, hogy mi alapján jönnek a lándzsák, teljesen random. Jó ütemben kell átugrani őket és akkor nincs baj. A piramis a háttérben egyre jobban közeledik, mikor már elég nagy, a levelnek vége.

Level 2 a lépcső, a játékos magától rohan fel a lépcsőn és a legördülő sziklák elől kell elmenekülni, balra és jobbra lehet mozogni, ez általában nem okoz problémát. Azonban pár alkalommal előfordul, hogy a pálya széléhez beragadunk és akkor jön a vég, összezúznak minket a kövek. Itt sincs semmi logika, simán jó időben kell észrevenni, hogy mikor jönnek a kövek és elmenni előlük.

A harmadik szint mókás. Itt szobáról szobára kell futni, meg is tudunk állni. Tudunk még ugrani is. 3 veszély forrás van, megnyílik a lábunk alatt a föld vagy köveket dobálnak ránk és a személyes kedvencem a lenyilazás, amit az ember alig vesz észre. Persze unalmas lenne ezen csapdák váltogatása, így a koncentrációt még inkább zavarja az, hogy a szobák színe, a keret menet közben változik, néha élénk, néha sötétebb színű lesz, na ez már zavaró tud lenni, egy világosabb szobában a kijáratnál ledobott fehér nyilat észrevenni. Ez a leghosszabb szint. Amúgy bárhol halunk meg, csak az adott szintet kell újra kezdeni.

A negyedik szint lehetne egy pince is akár. Pókok, kígyók és krokodilok találhatóak a földön, vagy éppen esnek le a levegőből, itt is lényegében csak ugrani kell. Át kell ugrani a pont leérkező csúnyaságot vagy már a földön ránk váró egyedeket. Semmi extra, csak ugrani és ugrani és ugrani. Persze az sem mindegy, hogy mekkorát ugrik az ember, 3 egységnyit tudunk ugrani, így ha sűrűn vannak egymás mellett az egyedek valamelyikre pont rá tudunk ugrani, ki kell mindig találni, hogy hol mennyit tudunk átugrani kényelmesen.

Az ötös csak egy szoba, aholis, ha rossz kőre lépünk kapjuk fejünkbe a nyilat kétoldalról, olyan indiana johnes stílusban. Pár próbálkozás után kitalálható, hogy merre tudunk kijutni a kijárat felé. Nem egy idegesítő, inkább nyugis, relaxálós pálya, persze csak annak, aki mostanra még nem zúzta szét a gépet.

Level 6 csak jobbra-balra úszásról szól, a piranjákat kell kikerülni, semmi más. A hetedik pedig át kell ugrani a lyukakat amiket alánk letesznek, jó ritmus érzékkel mindkét pálya seperc alatt végigvihető. Ha vége a játéknak, akkor kezdődik előről. Miért? Csak bazdmeg, méghozzá 4szer játszhatjuk végig. Minden szint egyre gyorsabb és gyorsabb. Állítólag a legvégén nincs semmi gratuláció, csak annyi, hogy vége a játéknak. A 4. nehézségen én már az első pályán elakadtam. Több óra játék után némi pihenés helyett kikapcsoltam mérgemben a gépet, ezt nem kellett volna, hiszen itt nincs load lehetőség. Szóval így jártam. Lehet nem bántam meg és a békésebb utat választottam

Tegnap pont ezen agyaltunk Saimonsaissel, hogy mennyire jók voltak a régi játékok. Persze szabadidő annyi volt amennyit nem szégyeltünk. A régi c64-s időszakban a 16 szín lenyűgözte az embert. Búgott a magnó, búgott a floppy és már vártuk mikor írhatjuk be végre, hogy RUN. No persze miután a turbo (tömörítő) már betöltésre került és a tömörített programokat már tudtuk így futtatni. Vagy ugye a királyoknak pillanat turbojuk volt amin még egy reset gomb is helyet foglalt. Emlékszem, órákat töltöttünk a gép előtt és gyűrtük a piaci 800 Ft-s quickshot joystickokat. Persze szigorúan mikrokapcsolós darabokat, akkoriban még nagyon drágák voltak az analóg darabok. Többszáz játékot lehetne említeni amelyik igazán jó volt. Most így pár darab a teljesség igénye nélkül.

Boulder Dash Elite Delta Ghosts & Goblins, Bounder Commando Green Beret Spy Hunter Loadrunner Bruce Lee Night Mission Paintball The Hobbit Forbidden Forest Impossible Mission 1-2 Pitstop 2 Stunt Car Racer Aztec Challange Donkey Kong Bubble Bobble Drop Zone International Karate Trailblazer Rambo Turrican 2 Encounter Flip & Flop Last Ninja Katakis Beach Head Creatures 2 Powerdrift Rock ‘n’ Bolt IO Elektraglide Starcontrol Ballblazer War of Wizards Double Dragon

A grafika és a hang elmarad a maiaktól, de a játékélmény szenzációs volt. Napokra, hetekre odaragasztotta az ember a gép elé. Valszeg azért, mert minden játék teljesen egyedi volt, más stílus, más típus. Ma már a 35. fps játék nem hoz lázba annyira, hiába olyan a grafikája, hogy már elhiszem, hogy a játékban benne vagyok. A pár pixelből összerakott grafika mégis megfogta az embert, valami művészi volt benne, beleéltük magunkat, elképzeltük, hogy milyen is lenne a játék igazából, a grafika és a hang az agyunkban született meg, mint mikor könyvet olvasunk. Ezért voltak ezek maradandó játékok, 20-22 év távlatából még mindig emlékszek rájuk.

Szerencsére ezeket a játékokat le lehet tölteni és emulátorokkal ismét lehet játszani. Még meg lehet próbálni, hogy igazi c64 előtt játszunk, de a floppyk visszaolvasására már egyre kevesebb a siker. Tapasztalatok alapján a 80-s évek 5.25″-s DD-s lemezei nem bírják ki 20 évig. A HD-s későbbi lemezekkel van esélyünk még pár évig a 90-s évek közepéről egy darabig (Persze PC esetén). A magnókazetta, ha nem volt fénynek, melegnek kitéve akkor nagy valószínűséggel kibirta az idő kegyetlenségét és újra használhatóvá válik. Szóval lehet kéne venni egy C64-t, magnóval, floppyval és átélni újra, hogy 6-10 évesen minek is örült igazán az ember

A következő lépés egy ZX vagy Amiga jelentette volna, de nekem ez kimaradt és rögtön PC-vel kezdett dübörögni az élet. Innen még több játékot is lehetne mondani, konkrétan vagy 100 darabot amit biztosan végigjátszottam még a középiskola végéig. Ezekből majd legközelebb lehetne szemezgetni Azt hiszem előszedem a régi 576kbyte, Guru és CoV újságaimat és nézelődöm mivel is lenne érdemes játszani.

Igen. Big Lebowski. A film hatalmas, egy igazi szabadságot bemutató film. Rávilágítás arra, hogy miként lehet egyszerűen de rohadtul boldogan (persze tudatlanul) leélni az életünket. Lazán besétálni egy boltba papucsban és köntösben, majd csekkel kifizetni párszáz forintot. Nem néznének hülyének minket, mi? Á, csak egy picit. De ez van itthon, ahol bárhova bemegyek, kinéznek a stílusom miatt, kinézik a 12 éves Nike pólomat, kinézik a converse cipőmet, és kinézik az alkoholista másnapos fejemet. De volt hogy az egyszerű papucsom miatt is csúnyán néztek, aztán kiderült, hogy a bolt tulaj a haverom és onnantól kezdve ment a pacsi meg az arc vagyok stílus. Igen, ez az ország az uram-bátyám stílusra épül, és amíg valakit nem ismerünk meg, addig le vagyunk szarva.

Naszal, ezzel teljesen ellentétes pl Los Angeles, ezt a helyet ismerem, és a múlt nyarán történt (nekem ismételt) vizit után már asszony pajtás is érezte, hogy miről van szó. Mindenki leszar mindenkit. Abban megyünk amiben akarunk. Mindenhol, már csak az üzlet miatt is boldogan mosolyognak ránk. Ha 10 cipőből egysem tetszik, akkor sem küldenek el az anyánkba, hanem normálisan megmondják mikor várható új kollekció, de ha csak a méret volt a gond, akkor postán is szívesen elküldik a jó méretet. És ez alkalmazott, nem a tulajdonos. Pedig ott is és itt is nagy a munkanélküliség, mégis kint valahogy a szolgáltatási szektor százszor minőségibb mint itthon. A szolgáltatásnak ára van, de inkább fizetek (most jó gyenge) dollárban, mint forintban egy taplónak.

Szóval pont ma, hogy végre van net átfutottam a szokásos YouTube zenei listámat és kiszurtam, hogy régen hallgattam meg a Hotel Californiát. Igen, mindenki tudja, kedvenc számomat, plugged, unplugged, odavissza. De ez most más. Ez a Gypsy Kings féle 1990-s előadás, spanyolul. Ritmusában fantasztikus, amúgyis jó szokott lenni a Gypsy Kings, de teljesen más ritmust kínál mint az eredeti Eagles féle. Azon most lehet vitatkozni, hogy a szám a drogról való nem leszokásról szól, vagy valami másról, de az tény, California magába zár és sosem engedi el az embert. Legalábbis lelkileg:)

Tehát a mai nap kedvenc száma:

A Big Lebowskira visszatérve, ugye milyen jó a filmet angolul megnézni? Már csak azért is, mert a Gypsy Kings féle Hotel California szöveggel van:) Az a tutin eltalált spanyolos angol, a beszólások, a szövegek benne. Mindenkinek javasolt aki tud angolul eredetiben megnézni, a szöveg egyszerűsége miatt szinte a magyar tükörfordítás, tehát semmiről nem maradunk le, ez nem egy Ford Fairlane, tehát nem a szinkrontól lesz egy kurva jó film.

Mostanság megint előkotortam az Aerosmith muzsikáit. Az egyik kedvencem tőlük az Armageddon film zenéje. Most a film története és usa hősiességét felejtsük el, mert a látványon kívül a film egy vontatott hősies küzdelem, aminek persze halál a vége. No azért ha Willis visszatér a végén, nem lepődtem volna meg rajta, hogy ennyire faszagyerek, meg beáldozza magát.

De a film zenéje nagyon el van találva, mikor a benga feka csávó menekül a harley-n a zsaruk elől és a come together (beatles) zenéje felcsendül némileg rockosítva. Ugye ezt már marilin manson is megénekelte, de azért az már túlzás volt. (Másik ilyen kedvenc a rolling stones paint it black c. száma, ami alapból kicsit pörgős, de a gob feldolgozásában baszott nagyot lehet rá zúzni).

Szóval, elég ferde a zenei izlésem, nincs kifejezett együttes, vagy stílus, adott számot szeretek meg, ami adott hangulathoz nagyon passzol és így maradnak meg bennem a dalok. Mindent fogyasztok, kivéve a tüctüc. Akkor most a három “besztof” az aerosmithtől, az első legyen a Dream On, a megnyerő szövegével és ütemes félzúzós dallamával.

Következő történet az I don’t want to miss a thing (avagy ádonvannamiszaszing). Itt is a szám szövege és ritmusa a mérvadó. Nekem nagyon bejön, talán csak azért mert hasonló élményekben volt részem. Én szeressem.

Az ucsó a mai háromból pedig legyen akkor a Come together, mert csak azért is, mert jó szám, hát igen, a szöveg is jó, meg úgy az egész feelingje.

Szal én ezeket szeressem. Ez már komoly műfaj, persze nem egy Overkill

Az élet nem egyszerű. Az elmút két hét kapkodás és rohanás volt. Aludni is alig volt idő, múlt hét hétvégén sem sikerült normálisat aludni. Hát gondoltam, hogy most ezen a hétvégén. Tippelj. Nem nyert! A hét közepén kitaláltuk Saimonsaissal, hogy a Tiszánál lévő telkükre lenézünk és kipihenjük a fáradalmakat mobil és laptop nélkül. Bevettük a buliba Atillllát is, merthogy ő is szív egésznap címszóval kapcsolódjon ki, legalább egy kicsit. Persze 3 napig kérette magát mint egy rossz ribanc, de aztán a lanparty szó hallatára már elkötelezte magát a közös időtöltésre. Persze aztán rájöttünk, hogy 30 fokban lanoljon akinek hét kedves anyukája van és inkább tisza.

Pénteken egésznap pörgés volt az irodában, tudtam hogy legkésőbb fél 3kor le kell lépnem, mert konyhát kell rendelni, egyeztetni, stb. Ebből az lett, hogy kb 3-ra oda is értem, majd a hatalmas megbeszélés kellős közepén még vagy hatan hívtak melóból kifolyólag. Ekkor akartam kikapcsolni a mobilom, de még azért sógornőm még pont elkapott. Ott van nálunk, vigyem majd haza, mert asszony lelép a lett testvérekkel anyósomékhoz. Persze sógornőm azt mondta 5re otthon kell lennie. Mondom szuper. Konyhás után padlóval döngettem haza, majd még gyorsan lenyírtam a gyepet és a leányzót elvittem haza, persze előtte még gyógyszertárba is menjünk el, ha már kocsival vagyunk, mert az nekem úgysem nagy durranás. Kb 6ra értem haza, majd anyáméktól vettem érzékeny búcsút. Közben hívom Saimonsaist, aki nem veszi fel, majd végül visszahívott és tudatta, hogy 8 után lesz csak otthon, miközben egész héten arról volt szó, hogy korán megyünk én meg kapkodtam egész nap. A telefonhívás részleteiről talán majd maga Saimonsais beszámol;P

Elindultam 7:45 kor itthonról, mert már tényleg nem bírtam mit csinálni, blogot viszont nem lehet írni ilyen rövid idő alatt;P. A hungárián baszott nagy dugó volt, így a kerepesin jöttem végig, zöldhullámban átértem kelenföldre, na ilyen sem volt még péntek du/este felé. Felvettem az arcot, majd irány Atilllláért. Atilllla barátunk persze megérkezés előtti értesítés ellenére sem volt képes időben elkészülni, addig is mulattuk magunkat az utcasarkon részegen esedező, fetrengő részeg spinén, nagyon kész volt, sajnos sötét volt, hogy a fényképelővel le tudtuk volna csendben kapni. Atilllla megjött, majd rögtön közöltük, hogy irány a tesco és a benzinkút. Tescoban vettünk virslit, szalonnát, pulyahúst, sört, hagyományos burgonyaszirmot, de persze kenyeret nem. Pácnak egy kis mustár, zöldségfűszer keverék és olaj. Leérkezve a barombanda a sütőt készítette elő én pedig a konyhában előkészíettem a húst. Úgy gondoltam, hogy a hűtőbe már vissza se kell rakni, mert már tűz lesz. A nagy lófaszt. Színes reklámújságból akarták a tűz alapot megcsinálni, vékonyabb ágak segítségével. Némi zippo benzin és hasított fa megtette a hatását, majd toltuk is rá a faszenet. A kaja jó volt, bár a krumpli kicsit kemény volt legbelül.

Kaja után már pár sör után Atilllla magyarázott végig. A témakör a szokásos. Megtudtuk mi a latex búslakodó. Beszarsz bazdmeg, van ilyen. Keress rá. Kb 3ig voltunk fent aztán elaludtunk, reggel 11kor keltünk. Megnyírtuk az orgona bokrot, összepakoltunk és lementünk a tiszatóra. Atilllla viszont nem volt a legjobb formájában, mert (ex)hölgyeménye kicsit felzaklatta, hogy hol is járunk már, mert délelőttre ígérte magát. Némi összetűzés után gödöllőn megvártuk Atilllát és átjöttünk hozzánk. Felmarkoltam újabb ruhaadagot, majd irány a balaton.

Kb este 8ra már a balcsin is voltunk, akarattyán csináltunk rahedli fényképet a balcsiról. Valami festmény látvány volt, utánozhatatlanul csodálatos. A kilátó meg van még mindig, de most nem másztam fel rá, pedig tíz éve sok-sok órát töltöttünk ott el. A nosztalgiázás után átmentünk siófokra Vírusékhoz akik már délután 4től alapoztak. Kiderült, hogy Vírus is szingli, így hát Atilllla és Vírus nőfaló pályán érkezett siófokra. Sikerült egészen időben, kb 11kor elindulni a sétányra, de azonkívül, hogy a strand előtti szökőkútnál a 16 éves picsák tivornyáját hallgattuk, semmi nem történt. Sétálgattunk ide-oda egy másfél órát, dobtunk egy közös gyrost, aztán Vírus haverjai után mi Saimonsaissal nyomtunk egy kávét és beszélgettünk. Rájöttünk, hogy ide már mi nem vagyunk elég liberálisak és egy húspiachoz hasonlítottuk a sétányt. Egyedül talán a szegény öreg cigányprímás aki fáradtan botorkált hazafele volt az egyetlen igaz ember a tömegből. Miután a többiek elmentek a “renegét”-be dizsizni, mi a kocsihoz visszaballagtunk és fél órát szusszantunk. Atilllla persze telefonált, hogy elindult felénk, de fingja nincs merre vagyunk, vegyük fel a hídnál.

Tehát, 2 tó, 500 km, hajnal 3:45 kor raktam ki őket, aztán kb 4re hazaértem. Keltem tízkor. Mentem aludni.

Réges régen a hőskorban mikor még otthon csak egy gép volt (még a geekeknél is), hálózatra még nem is gondoltunk. Hálózat akkor még a soros/párhuzamost porton történő összecsatolás volt és így tudtunk párban játszani. Az első ilyen multi game a Retaliator volt. Azt hiszem párhuzamos kábellel kellett összecsatizni a gépeket. Persze a párhuzamos kábel sem volt egyszerű, hiszen az nem a széles soros volt, és nem is hosszabbító, tehát mindkét oldalon mama csati kellett a kábelhez. Öröm volt, hogy ilyen kábelt kapni nagyon nem lehetett, mert nyomtató kábelnek a vége persze más volt, mert az LPT Port szabvány persze más csatit írt elő, mint mondjuk egy párhuzamos mama, vagy akár papa, hogy egyszerű legyen a halandó dolga.

Ekkoriban még 1 max 2 db winyó volt a gépekben és ez azt jelentette, hogy a 16 bites isa winyóvezérlőnek ki is fújt, mert csak 2 db winyót kezelt el. Aki gizdán vesa local bussal tolta, annak már lehetett 4 winyót is tolni a kártyára. Ezen a kártyán kapott még helyet a két soros és nyomtató port. Ekkoriban még 95-6t írtunk. A nagy VLB PCI harcból megmaradt a PCI, pedig láttunk 486/P1 lapot PCI-VLB combóval. Az élet ment tovább és megjelentek az alaplapra integrált cuccok egy évvel később és a PCI lett az uralkodó szabvány. Ekkoriban még 2-3 PCI és 3-4 ISA(16bites) volt az alaplapokon. Ekkoriban már jó PCI-s olcsó hálókártyákat lehetett kapni.

Nade milyen hálókártyát vegyen az ember? ISA esetén esély nem lett volna 100 mbit UPT-re, dehát akkoriban egy switch, izé, hub nagyon sokba került, így maradt a BNC-s isa/pci kártya, és ha mák volt, akkor volt rajta 10mbit UTP kapu, a “jövő” technikája. A BNC nagyon izgalmas téma volt, 50 Ohmos koax kábelből, végekből, T dugóból és lezáróból állt. Nem hurkot kellett létesíteni, mint a tokennél, az első géptől az utolsóig tartott. Az összes gépben volt T dugó, így a gépeket össze kellett kötni egymással egyesével. Az első és az utolsó gépnél kellett egy lezáró ami lezárta a T dugók szabad végeit. Ekkor felállt a hálózat. Namost itt még az is számított, ha egy gép nem ugyanarra a fázisra volt rádugva, így földhurok képződött és a hálózat megdöglött.

Továbbá problémás volt, hogy melyik kártya nem jó, vagy jó, mivel sok esetben a kábelek fix méretei miatt csak gép átcipeléssel lehetett közelebb vagy távolabb rakni a hálózatban, ugye ez nem csillagpontos hálózat, hanem szép soros. Ha teljes meggyőződéssel álltunk a dolgok előtt, hogy a kártyáink jók, akkor jöttek a lehetőségek, hogy a lezárókat levettük, átraktuk, kicseréltük, a T dugókat lecseréltük. Ekkoriban kb. 2-3 óra szenvedés után jutottunk oda, hogy működik a hálózat. Persze volt mikor kellett a lezáró, volt mikor csak lezáró nélkül ment, ezek örök X akták. A hálózat állt, a windows 95-98 bekonfigurálva, TCP/IP, IPX, és játszottunk. Aztán file megosztás, 10mbit teljes keresztmetszet, tehát, ha 8 gép másol innen-onnan, akkor az 100-200 kbyte / sec full speed volt.

Ekkor még drága volt a CD, tehát a kiírás és odaadom a másiknak sztory nem nagyon játszott, illetve ekkor még nem igazán volt a CD író annyira elterjedt, árban 50-80 ezer forint közt jártak az olcsók, és scsi kártya is kellett hozzájuk, meg legalább 32mb ram. Igaz az scsi rendszer miatt a cd írás közben lehetett bármi mást csinálni, pl én rendszeresen játszottam mellette és nem volt sosem gondom. A lanpartyk felén tehát csak a másolás ment és játszani keveset játszottunk. Ha valaki haza akart menni, akkor megkértük aludjon ott, mert a gépét nem húzhatja le a hálózatról, mert megdöglik megint az egész.

Ekkoriban lett meg szerver gépem és hálózatba kötöttem őket, majd sógort is bekötöttem a szomszédból, egymás közt bőven jó volt és stabil. Telt múlt az idő, aztán szereztem egy 8 portos edimax switchet, ez volt kb 8 éve. Ekkor átáltunk UTP-re. Ma már a hálózattal nincs gond, UTP-t bedugom és megy. Már csak az OS-t kell finomhangolni, hogy tuti legyen a rendszer. USB winyócserék menetközben, gyors net elérés, ma már alig van “húzás” egymás gépéről. Játékra, hogy ne akadozzon abbahagytuk a másolást, ha valakinek akadozott, akkor ment a ne húzzál már rólam köcsög! vagy még kedvenc klasszikusunk:

- Húz rólam valaki? Lassú a háló megint – síri csend, kummantás.

- Akkor újra indítok basszátok meg!

- Nemá, még nemááá – kórusban a társaság.

Szóval a hálózat fogalma azóta átalakulóban van és egyre általánosabb dolgok készülnek hálózatra, printserver, nyomtató, router. Elterjedt teljesen, hogy egy háztartásban van akár több gép is. Ezzel az internetet is meg kell osztani. Annó erre egy külön gép kellett és ma már elég egy router is. Persze a külön gép, amit én is használok kiszolgál még csomó mást is, tehát nem feltétlen jó az összehasonlítás. Manapság az otthoni hálózat elterjedt. És most már itt a wifi is. De nekem most van itt egy rackszekrényem, patchtábláim, 3u-s szerver ház, 2u-s UPS, és úgyis kell switchet vegyek, akkor maradunk a szépen struktúrált hálózatnál, hiszen a wifi még mindig gyenge kezdő egy 100/1000 mbithez képest. Persze a gigabit is parasztvakítás, de azért a 15-20 mega / sec már nem rossz hálózati másolásra.

Vagyis karkötők más néven. Ma hallottam meg a TV-ben, asszem valami szellemes sorozatban a TV2-ben az Eternal Flame volt az aláfestő zene. Konkrétan a számot nem hallottam tíz éve és úgy önmagában a Bangles is eltűnt az életemből, pedig a kilencvenes éveg közepe-vége felé sok számuk megvolt és szerettem is őket. Pedig a csajok nem ma kezdték. Konkrétan 1981-ben alakultak és a karrier csúcsa kb 1989 volt. Innen volt egy borulás, és mit ad bárki, 2000 től újra összeálltak és zenélgettek. A négy, vagyis 5 csaj (Annette Zilinskas) 83-ban kivált a csapatból és őt Michael Steele követte. A három másik lány természetesen végig maradt, névszerint Susanna Hoffs, Vicki Peterson és Debbi Peterson.

Albumból nem produkáltak a szűk tíz év alatt túl sokat:

• 1982 The Bangles
• 1984 All Over the Place
• 1986 Different Light
• 1988 Everything
• 1990 Greatest Hits
• 2001 Eternal Flame – The Best Of The Bangles
• 2003 Doll Revolution

Leghíresebb számaik talán az Eternal flame és a Manic Monday. Nekem valahogy örök klasszikusok maradnak. Kicsit azért mókás az original Eternal flame klippet végignézni, de gondoljanak a Karibtenger kalóz rajongók arra, hogy ugyanaz az operatőr – Dariusz Wolski aki még számos remek filmet rögzített szalagra.

A csajok nincsenek eltűnve, tartanak mai is koncerteket. A guta szerintem most fog megütni, ha kiderül, hogy a korábbi években mondjuk a szigeten is voltak kint. Idén nyáron lesznek Hollandiában, Münchenben és még számos EU-s helyen. Igazán jöhetnének ide is. Élőben azért még kiváncsi vagyok rájuk.

Van nekik hivatalos weboldal http://www.thebangles.com-on. Galériában sok-sok kép van. Turné leírás ausztráliától írországig, de sajnos magyarország nincs említve.

És félreértés ne essék, nekem még Suzanne Vega és Meredith Brooks is bejön ;P Pedig asszony basztat rendesen, hogy ezek már lejárt lemezek…

Ezer éve nem láttam, de itt figyel divxben, szal nézős lesz újra, kicsit sötét világot tár elénk, de úgyis szar idő van, belefér. Ja igen, a lófasz:

Tegnap megtartottuk. Tizenkilencen voltunk. Hideg volt a sör és a jager. A banda felét kb stabilan havonta/kéthavonta látom, pár embert még gyakrabban, van akivel mindig napi beszélőviszonyban vagyunk, így nem volt ilyen úúúúúúristen nem láttalak száz éve mivan má veled kategóriás alibi kérdés. Annyira jó volt tegnap a party (éttermes beszélgetős), hogy gyorsan a fényképeket el is kértük + még Ancsától is legomboltuk az otthon lévő fénykép készletét. Az eredmény az volt, hogy éjféltől hajnal 6ig egyfolytában scanneltünk. Egyelőre 220 db kép van fent, kb még 150 db hátra van. Ez így 3 ember termése. És még szerintem fogunk több képet szerezni… Ütős visszanézni a 8-12 évvel ezelőtti bulik képeit, homályosan dereng mindenkinek valami. Ártatlan arccal fogtuk a poharakat mint a kezdő alkoholisták, pedig már akkor is partyanimálok voltunk. Tegnap megtudtunk valamit, mi a kemény szex? Atilllla szerint ha már a csaj a saját fülét cibálja.

Gondolkozzunk végletekben Meredith Brooks klasszikus nótájában 1997. esztendőből ami a Blurring the Edges albumon jelent meg 1998ban. Most nálam ez megint a sláger, az egész albumot magamévá tettem!

I hate the world today
You’re so good to me
I know but I can’t change
Tried to tell you
But you look at me like maybe
I’m an angel underneath
Innocent and sweet
Yesterday I cried
Must have been relieved to see
The softer side
I can understand how you’d be so confused
I don’t envy you
I’m a little bit of everything
All rolled into one

I’m a *****, I’m a lover
I’m a child, I’m a mother
I’m a sinner, I’m a saint
I do not feel ashamed
I’m your hell, I’m your dream
I’m nothing in between
You know you wouldn’t want it any other way

So take me as I am
This may mean
You’ll have to be a stronger man
Rest assured that
When I start to make you nervous
And I’m going to extremes
Tomorrow I will change
And today won’t mean a thing

I’m a *****, I’m a lover
I’m a child, I’m a mother
I’m a sinner, I’m a saint
I do not feel ashamed
I’m your hell, I’m your dream
I’m nothing in between
You know you wouldn’t want it any other way

Just when you think, you got me figured out
The season’s already changing
I think it’s cool, you do what you do
And don’t try to save me

I’m a *****, I’m a lover
I’m a child, I’m a mother
I’m a sinner, I’m a saint
I do not feel ashamed
I’m your hell, I’m your dream
I’m nothing in between
You know you wouldn’t want it any other way

I’m a *****, I’m a tease
I’m a goddess on my knees
When you hurt, when you suffer
I’m your angel undercover
I’ve been numb, I’m revived
Can’t say I’m not alive
You know I wouldn’t want it any other way