Céges partyt tartottunk fent a Nagyírtáspusztán, persze nem a mező közepén, hanem a Szentorbán nevezetű helyen. A környék csodálatos, aki a Börzsönyt szereti, annak nem kell részletezni, hogy ilyenkor is milyen gyönyörű. A szálloda alapból 4 csillagos wellness hotel. Alapvetően nincsenek extra elvárásaim az ilyen helyektől és így mindig kellemesen csalódok egy-egy ilyen helyben. Kiemelkedően pozitívum volt az egyszerűség és a funkcionalitás, csicsa nincs. Viszont van benti medence, kinti pezsgőfürdőkád, sokféle szauna, bowling, ping-pong. A kaja is ehető volt. Nem mondom, hogy kötelező a hely, de egy üresjáratosabb részben (nekünk disznó mákunk volt, rajtunk kívül aligmás) akár még télen is el lehet menni pár napra kikapcsolódni. A képek pedig a hely varázsát mutatják, ha már tényleg unatkozunk a szállodában, akkor lehet menni a környékre kirándulni.
Már várom, legyen rendes hó. Sikerült felrakni a téligumikat is. Szombat hajnalban teltház volt a gumisnál, nem is volt meglepő, frissen esett nyálkás gusztustalan vizes hó nem a legjobb a közlekedésre. Aztán vasárnap már faja volt, mert időre tudtam menni (éjfél) és szépen átrakták a gumikat. Azért érezhetően más volt hazafele a kocsi, mint odafelé, biztonságosabb, szárazabb érzés volt:) De kéne azért a hó rendesen, mert kell majd csapatni a kis gépekkel is, valami hasonlót képzelek el:
Már a hétvégén jól esne egy hasonló kis program:) Bár most atom dzsuvás a gép, de a hó letisztítaná:) Szóval: szombat reggeli havas kis erdei kirándulásra fel! Hozzáteszem lövésem nincs milyen üzemanyagot kéne venni, a 16os jobban ken, kevésbé melegszik, de a 25ös jobban melegít. Fosok azért, mert ilyen hidegben a műanyag elemek törése bármikor bekövetkezhet. Persze a májerek megveszik a full alu szettet, bár annyi pénzből akkor már egy Baja 5 lenne a zsírgép, na ott nem kell sokat szarakodni:)
Más nem kell, mint egy elhagyatott földutas rész ahol van száraz homok, kis sár és sokszínű terep. Kell még hozzá két működő RC monster, és lehet játszani. Hát igen, legközelebb remélem wizard gépe is működő képes lesz:P
Jövőhéten remélem nagyobb sikerünk lesz és egyszerre legalább két autóval nyomulunk!
Csapatunk reggel 6kor autóba ült és elindult a megbeszélt találkozóra az M1/M7 kivezetőnél lévő Agip-Meki parkolóba. 7re kényelmesen egy tesco látogatás után odaértünk. A kötelező redbull vásárlások után már meglepetés nem érhetett minket. PMR rádiót bekapcsoltuk, majd egy finom kis mekis reggeli után útnak is indultunk. 5 autóval, szépen konvojban haladtunk egészen Nürnbergig. Innen a gyorshajtások miatt a konvoj szétszakadt, de még nagyjából rádió távolságon belül voltunk, egy idő után viszont lemaradozott a három utolsó autó. Lassan mi is elléptünk, majd tankolni akartunk, itt egy kis félreértés volt és elszakadtunk egymástól. A tankolás után pár km-rel voltunk lemaradva (egy másik kúthoz is bementünk ahol a másik 3 autó állt meg enni/inni/tankolni. Aztán jött a legrosszabb. Stau. Az akkor elől lévő autó tájékoztatott minket, hogy elég nagy a sor és ők már nem tudják kikerülni, pedig a TMC jelezte, hogy mi van, csak ugye szokatnal egy magyar autóban a működő TMC. Tomtomunk rögtön mutatta a kerülő utat és a sort szépen kikerülve kb pár kmmel megelőztük őket. Utána lassú szakasz következett és bevártuk a barátokat. Innen már együtt a két autó ment tovább és őrült tempót diktálva érkeztünk meg napnyugta előtt picivel Saarbrückenbe. Check-in majd felfrissülés után irány valami kajálda, a meki persze ott volt egy köpésre, de mégis valami normálisat akartunk enni. Átsétáltunk a francia oldalra, de ott sem volt semmi. A többiek megtaláltak egy pizzériát, ott eltöltöttünk pár kellemes órát, aztán egy mekis fagyival lezártuk a napot és távoztunk aludni.
Reggel kelés korán, 6 körül, negyed nyolckor már reggeli után kocsiban a banda és laza fél óra alatt Saarlouisban voltunk. A gyárat megtaláltuk, a helyi cimbora is előkerült, majd vártunk a sorunkra, mert ugye időre voltunk kiírva. A bejáratnál mindent elvettek, telefon, kamera, fényképező. Egy rövid kb fél órás filmet vetítettek egy előadóban ahol megismerhettük, hogy kik a főbb beszállítók és a gyár pontosan mit gyárt a helyszínen és, hogy minden 38. másodpercben elkészül egy autó. Saarlouisban jelenleg cmaxot, kugat, focust (3-5-kombi) gyártanak. A lemez préseléstől kezdve a teljes festés és összeszerelés ott történik. Persze ott már nagy lego van. A futómű, műszerfal, ajtókárpit, ablakok, kárpitok, tetőborítás mind beszállítós. Fél tíz környékén beültettek minket egy minivonatba, ezzel mentünk körbe. Első megálló volt a sajtoló üzem, ahol bemutatták, hogy a beérkező acéllemezeket hogy egyenesítik és darabolják, majd préselik ki végleges formára, a gyártás folyamatos, a gyár bármikor a présformát tudja cserélni. A présformák és a késztermékek minőség ellenőrzésére szerintem több ember volt, mint akik a gépeket üzemelték. Csend, rend fegyelem, mindenki dolgozott. Érdekes volt, hogy lehetett dohányozni a munkaállomásokon. 3 műszakban megy a préselés. Az összepréselt elemeket és a kivágott darabokat egy teljes robot hadsereg vette kézbe és kezdték az autókat összeheggeszteni. A kész karosszéria kb 2 perc alatt készült el, mókás volt látni, hogy a többszáz kilós szűz vasakat a robotok milyen egyszerűen mozgatják és rakják össze. A galvánfürdőt és a festést nem láthattuk. A kész kasztnik egy alsó vagy felső pályás sin rendszeren mennek tovább a következő állomásra. A festés után jöhet a további összeszerelés. Itt lép be a brutális just in time logisztika. Az ajtóknak egy órával a beszerelés előtt összerakva kell érkezniük az elosztóba. Mivel minden autó egyedi, ezért tudni kell a pontos gyártási sorrendet, hogy az adott autóba megfelelő beltér, motor, etc kerüljön, de még a felnik is csak úgy egymás után csúsztak le a futószalagról négyesével. És lám, pont az került az autóra amit rendel hozzá a tulaj. A kábelkorbácsok szintén nagyjából egyediek, ezeket is rögtön az autó érkezésekor már azonosíthatóan a munkás mellé a logisztikának el kell helyeznie. Amennyiben az általános alkatrészekből fogynak ki a csoportok, úgy jelzést kapnak és a piactérről a kis villás targonca már viszi is a “megrendelőnek” a szükséges alaktrészeket. Az utolsó állomás a kerekek felhelyezése, tankolás és két ember egésznap csak 7-8 métert megy a kocsival, hogy kipróbálja beindul -e és működnek -e a dolgok. Utána megy föl mégegy sínre és az udvarra megy ki az autó a többi közé. Relatív kevés ember dolgozik, szerintem a minőségbiztosításban többen vannak, mint a fizikai szerelők, 55 csoportra lehetett osztani az autó összeszerelésének fázisait, ez 4 emberrel számolva átlag 220 ember, 3 műszakban 660 ember. Kevésnek tűnik pedig állítólag 6 ezer ember dolgozik az üzemben. Mondjuk persze az 55 csomportban a sajtoló üzemi emberek nincsenek benne. A gyárlátogatás fantasztikus volt, a logiszta és a látvány lebilincselő. Brutális az egész. Hibázni nem lehet, mert csúszik a gyártás és az elveszett gyártási időt behozni nem lehet. Megérte kimenni, mert ilyet egyszer látni kell. A jó dolog még az volt, hogy láttunk kész 3. generációs focust. Persze csak távolról, a festetlen karosszériát többször láthattuk közelről, de a vonatból kiszállni nem lehetett, hogy megnézzük a kész autót közelről.
Hazafele benéztünk egy helyi globus szupermarketbe ahol szétvásároltuk magunkat helyi finomságokból. Hazafele az út jó volt, nem volt dugó. Magyarországon már szakadt az eső. Fél 11re hazaértem, nem volt gond az alvással:)
Holnap ismételten külföld lesz a cél. Németország, Saarlouis. Ford gyárat megyünk látogatni, jippijé. Röpke 1150 km az egész. Csoportosan, sokan megyünk, több autóval. Autó gyárban még nem voltam és elméletileg már látni fogjuk az új generációs focus összeszerelő sorát is. Odabent sajnos képeket nem lehet készíteni, de remélem valami fasza promó anyaggal megjutalmazzák a csapatunkat, ha már ilyen messzire elmentünk. Konvojban utazni élvezet lesz. Az igazi geek viszi a laptopot, a telefont, a gpst, a fényképezőt és persze PMR rádiót, hogy a társaság folyamatosan kapcsolatban legyen. A poén az, hogy ha nem lenne ilyen hideg akkor motorral próbálnám lenyomni a távot, hiába, lusta és kényelmes geci vagyok:)
Vasárnap fogtuk magunkat és benéztünk a belvárosba, kicsit sétálni, körülnézni. Az is bennünk volt, hogy együnk valahol, valami normálisabbat. Megálltunk az acsj utcában onnan séta volt a vörösmartyra aztán végig a vácin át a szabadsajtón le a havas utcáig majd vissza. A havas és a váci sarkán van 3 étterem is, mi a jobboldali sarki galilei étterem és pub nevezetû helyre ültünk ki. Két menü darabja 1390 ami tartalmaz egy gulyás levest és egy csirkepörit. Persze nem brutál adagra és ízre számítottunk, de úgy gondoltuk, hogy ehetõ lesz a menü. Abstart a kihozott kenyérkosárnak a széle penészes volt. Lovely. Az evõeszköz koszos volt, az egyik villába konkrétan valami kajamaradék volt beszáradva. A kihozott gulyás leves jobban hasonlított ízre egy halászléhez. Az egy dolog, hogy csirkehúsból volt, de ne legyen már frankón halászlé íze. A második fogásban a húsnak kb zéró íze volt, mintha a fél csirkecombot külön vízben megfõzték volna fûszeres nélkül és utána valami paprikás szószt öntöttek volan rá. A galuska mint a ragasztó. A pincér hiába beszélt 7 nyelven és teljesen normális volt, nem tudott segíteni a szar kaján. A körben álló kis turista vadász lányok pedig jobban tették volna, ha nem bagóznak bele az ember pofájába és tartják a cigit kb 50 centire a fejünktõl mikor eszünk. Nem magamat sajnálom, mert én röhögtem egy jót az egészen, meg asszony is, aztán a subwayben vettünk két szenyát:) Én a turistát sajnálom, gulyás, pöri, híres magyar kaják, aztán eszik egy ilyen helyen ahol se íze se bûze az egésznek és koszos az egész pereputty ahogy van. Magunkat égetjük ezzel. A másik oldalon 1890 volt a menü, elképzelhetõ, hogy ezért az árért minõségibb kaját adtak volna, de így jártunk, késõn vettük észre. A szenyákat otthon kényelmesen fogyasztottuk egy kis TBBT felfrissítés mellett.
Hosszú hétvége és ugye ez elméletileg azt jelenti, hogy nagyon sok jó dolog történhet velünk. Mostanában mindent próbálok gyorsított eljárásban elintézni, mert tényleg, mire van időnk? Az okosok aszondják, hogy idő arra van amire szakítunk. Ó bazdmeg, hát persze. Majd munka helyett is a tóparton sütkérezek két japó kurvával. Eltelt ez a hétvége is. Gondom nincs vele, csak megint maradt pár “unfinished business”. Konkrétan be volt táblázva ez a szerencsétlen 3 nap. Adhoc jelleggel vettem fel különböző kikapcsolódási lehetőségeket, beiktatva már meglévő két elkötelezettség közé. Így jöhetett létre, hogy motorozni szombaton este/éjjel sikerült (ó bazdmeg mennyi állat jött haza este a balcsiról) és némi emelt dialógust folytatni barátommal a balatonakarattyai kilátó (holdfényes) árnyékában. De az előtte lévő autómosás és a pénteki gokartozás is erről szólt. Filmet max a Róma sorozatból egy részt és egy felet sikerült megnézni. Az UPS akkukat holnap fogom elvinni cserére, pedig már nyaralás előtt esedékesek voltak. Ha mindent beraknék okosan emlékeztetőbe, az a szerencsétlen telefon egésznap visítana. Kéne valami időkibővítő szerkezet, mert csak rohanunk és sodródunk néha, aztán nem tudjuk, hogy melyik kötelezettséget teljesítsük előbb. Torrenten most láttam, hogy van tüzijáték, leszedem, lehet megnézem:)
Egyszer mindennek vége szakad, hát a mostani nyaralásunknak is. Még pici pancsi a tengerben és holnap már indulás van haza. Nem azt mondom, hogy álmaink nyaralása volt és minden áron ide szeretnénk visszajönni minden évben, de azért elment. Kellemes volt. Bár a külvilágra annyit nem fordítottunk, inkább tényleg csak láblógatós tengerpartozás volt az egész. Sietünk is haza, mert a vasárnapra nagyon kell készülni
A második és harmadik nap sem telt másként, mint az előző. Végülis nem az izgalmakért jöttünk el ide. Tegnap a partmentén mentünk Dubrovnik felé egy 20km-t és egy lokálban ebédeltünk. Nem mondom, hogy rossz volt, de azt sem, hogy istenes. Ételválaszték szempontjából az eddigi éttermek kínálata nagyon szegényes volt. Nem akarok én nagyon extrákat enni, de a sült csirke, stake és rántott húson kívül alig találtunk normálisabb tengeri ételeket. Mintha nem a tenger mellett lennénk. Sebaj. Élvezzük reggeltől estig a tengert. Már csak a holnapi nap van és utána csütörtökön indulás van.
Nyaralunk okosan Splitben. Illetve mellette egy kis városban. Semmi extra nem történt. A tegnapi kialvás után egy über mennyiségű reggelivel indítottuk a napot. Utána a parton döglés jellemezte a tevékenységünket délig. Split belvárosát megkukkantottuk egy ebéd erejéig, holnap visszamegyünk és a régi várost végigjárjuk azért rendesen. Ha már itt van az ember. Délután viszont kellemes úszkálásban volt részünk. A víz sokkal melegebb volt mint reggel. Szerintem 25-6 fok is lehetett. Az egész délutánt kint töltöttük. Jó volt. Kellemes volt. A parton a 35 fok nem érződik, fúj a szél és egy pici árnyék mindig adódik a fák vagy az ernyők alatt. Egyelőre magyar klasszik turistával nem találkoztunk. Összességében az árakon nem vagyok meglepődve, hozzák az osztrák-német árakat. Viszont az autópálya díj az kész rablás. A határtól Splitig több mint 8 ezer Ft a oneway ticket. Ez tényleg pofátlanság. Svájcban ennyiért éves matricát kapok. Zágrábtól csont nélkül 185 KN. Az üzemanyagok hangyafasznyival olcsóbbak mint otthon. Már megtaláltuk a helyi tescot, tehát majd a szükséges egyéb nyaraláskiegészítőket ott vesszük meg.
Meggyüttünk. Mondhati beestünk. Hajnal 4kor indultunk Pestről. Igazából gond nem volt a magyar részen. Viszont ugye meglepett mindkettőnket, hogy a horvátok a határon ellenőriznek. Ami persze, természetes hiszen nem eu, de akkor is, szokatlan. Elszoktunk ettől a megalázó módszertől. Kb 15 perces várakozás után már az autópályán mentünk tovább. Hamarosan kisebb dugó alakult ki, a fizetős autópálya jegyadó kapui előtt kb 500 méteres sor alakult ki. Ezt még gond nélkül vettük.
A következő gusztustalan rész a Zágráb előtti szakasz volt. Az autópálya fizető kapuknál már 1-2 km-s sor alakult ki, majd utána a Zágráb – Split autópálya felhajtónál alakult ki további 3-4 km-s sor aholis szintén a a beléptető kapuk voltak a szűk keresztmetszet. Aztán volt még sok araszolgatás és állás az autópályán. A faszunk már tele volt. Ha a szembe sávban baleset volt, a mi oldalunk persze lassított, ami láncreakció szerűen végigfutot egy 3-5 km-s soron, ahogy persze kell és a sor vége már állt is, mert ugye a féklámpa egy ragájos fasz betegség.
ÍJ és SZVN. Többet nem tudtam hozzátenni az úthoz. Split előtt 250 km-rel már nem volt gond, a nép egy része Rijeka felé távozott. Egy idő után tényleg gyorsan lehetett haladni és a szállót is gond nélkül megtaláltuk. Ami érdekes, kibaszott sok lengyel, szlovák és szlovén van errefelé, magyar is akad bőven. Megpróbáljuk a dög meleget végig a tengerparton elviselni. Splitbe maximum 2 napra akarunk bemenni, megnézzük az érdekességeket, IV. Béla királyunk gyermekeinek sírját esetleg meglátogatjuk.
Tényleg nem értem mit kell készülődni egy nyaraláshoz. 6 nap = 6 gatya, 6 zokni, 1 farmer, 3 rövid gatya, 6 póló. Levákuumolás nélkül az egész befér egy tescos kiszsatyorba. Ami még kell: laptop, telefon, pénztárca, útlevél, csomag cigi, pakli kártya, aspirin, reni, fényképezőgép, töltő kábelek. Ez a másik egy kis oldaltáskába simán befér. A tescos szatyorba még a tusfürdő, borotva, hab, fogkefe, fogkrém, fésű is befér. Az egészet akár egy hátizsákba is be lehet pakolni. Nem értem minek vett elő asszony két bőröndöt… De ez legyen már az ő baja. Az autó elviszi, annyival nem kér többet enni. No igen, a strandfelszerelést fent nem számoltam, nekem ez egy kis pléd, másnak lehet egy egész szoba:) Most alvás. Reggel indulás. Előre a végtelenbe! És tovább! A folyamatos dokumentálás most sem marad el. Tracking all the way!
Itt a nyár. Először is persze viva espana! Szóval idén már volt szó mindenről, usa, franciaország, hollandia és persze amit még ember el tud mondani itt Európán belül. Repülni nincs kedvünk és azt sem akarjuk, hogy az útból két nap nettó a vezetésre menjen el. Körbeforgattuk Európa térképét és Horvátország jött ki a gépből. Miért? Nem tudom. Mindenki mondja, hogy nagyon jó, nagyon szép és nagyon igényes. Rögtön megvizsgáltam a lehetőségeket és az egyik legdélebbi pontnál megragadtam. Split. Wikin elolvastam mindent amit tudni kell. Nem azt mondom, hogy annyira izgalmas város, hogy összefosom magam, hogy végre lássam, de van látnivaló a környéken és megfelelő minőségi szállodák segítik elkölteni a dolgozó munkásosztály verejtékkel megszerzett tartalékait. Ami cél volt, hogy part mellett legyen. Köpésre a saját strandtól és legyen terasz, tengerre néző. És persze az sem baj, ha olcsó. Asszony körbenézett a neten és talált pár szállást. Hát majd meglátjuk milyen lesz. Szombaton indulás ezerrel, röpke 7-8 óra autózás és már ott is vagyunk. Aznap én már a tengerben akarom a seggemet mereszteni.
Adtunk ma a belföldi kirándulásnak és Visegrád – Esztergom – Párkány – Göd turnét nyomtuk le. Kellemesen, nem kapkodva. A táj nagyon szép. Nem kell ecsetelni, Dunakanyarból csak egy van. Na és szerencsére az is nálunk, így ezért a látványért nem kell a bunkó petinek túl messze mennie. Mondjuk ezt a mai napi kikapcsolódást előszezonozásnak a nagy hétvégi turnéhoz. Képek alant.
Párszor voltam már Lengyelországban, de általában éjszakai vezetés volt és rövid távon, no és persze akkor még fiatal suhancként csak nyomtam a gázt mint az őrült. Mostanában ez már nem igaz, normálisan vezetek. De ami a lengyeleknél van az azért odabasz. Normál esetben rendőrautót országúton, faluban, városban alig láttunk. Nappal 50km/h a megengedett éjszaka 60km/h ahol nincs kint az 50-s tábla a faluban. Van egy-két automata trafi, de azokat jelzik szép nagy táblákkal előre és tényleg csak a hülye tud belemenni. Nos első falu úgy nézett ki, hogy lelassítottam 50-re és máris kaptam a refit a mögöttem lévő kamiontól. Kamion/busz/autó, tökmind1, százzal mennek faluban/városban, etc. A városi kétsávost autópályának használják, ha nincs forgalmi dugó. Az utak minősége egyszerűen katasztrofális, luk-luk hátán és városon kívül tolják neki 130-160-nal a kicsit szélesebb országutakon. Oké, nincs autópálya, nagy az ország, de ennyire állat módon vezetni, főleg a kamionok. Ismételten egy tapasztalattal lettem gazdagabb, 90nel nem lehet menni, csak 120 és 200 közt, akkor lehet haladni nagyjából.
Múlt héten túlestünk bukaresti látogatásunkon, még pont az izlandi repülő stop incidens előtt. Szóval repcsivel mentünk, rendes kávédarálóval, érdekes, hogy utazómagasságban nem volt annyira hangos mint a turbinás nagy társak. Kraft volt benne bőven, rendesen tolt előre ahogy azt kell, nem hittem volna, hogy kb ugyanannyi idő alatt felkapja magát mint egy átlagos nagyobb gép. Bukarestben és Constantában voltunk. Nem is tudom máshogy jellemezni a városokat, mint hogy betonrengeteg. Nálunk is vannak panelek, de nem a belvárosban. Fizikailag nem létezik belváros. Van egy főtér, nagy sugárutakkal és mindenhol 9-15 emeletes panelek. Állapotuk kb a szétrohadás és az összeomlás között valahol, iszonyatosan gusztustalan. A várost a korábbi rezsim teljesen elbontotta, semmi régi bérház, semmi régi hangulat. A városiasodás program keretében hozták be az embereket a panelekbe. A város nem nagy, kb 8-10 km É-D és 10-12 km K-NY. Nincs olyan szép elrendezése, mint Budapestnek vagy Bécsnek, de itt is van egykét körútra emlékeztető foszlány. A térképre ránézve semmi ráció nem volt a város építésekor és bővítésekor. Nálunk ez legalább meg van és működik nagyjából. A forgalom hihetetlen, 3-4 km-t 1óra alatt lehet kocsival a reggeli dugóban megtenni. A villamossínen is mennek az autók, a 2-3 sávot olykor 4-5-6 sávra bővítve, a legjobb, hogy a szembejövő villamossínre is csont nélkül ráhajtanak, aztán persze megy a dudálás meg az idegesgedés. Sok helyen csak úgy alapból ki van kapcsolva a lámpa, majd megoldják az emberek maguknak. Egyetlen normális rész talán a tó és környéke. Szóval ocsmány egy város.
Az autópálya majdnem kész van Constantáig, kb 60 km hiányzik. Az autópálya elmegy, néha ugyan ki van rakva egy 30as tábla és tényleg le kell lassítani, mert van 5-10 méter ahol fos az út állapota, a tábla olcsóbb, mint a javítás, ezt ismerjük itthon is. Nagyon sok terület nincs bevonva a mezőgazdaságba, sok a szemetes és elhagyatott terület, itt általában van pár állat akik próbálnak legelni. A legocsmányabb a szeméttelep melletti putrik amikben élnek az emberek. A gáz az, hogy árakban már nem olcsóbbak, mint mi, kb ugyanott vagyunk. Lemaradásuk viszont legalább 15-20 év, ha nem több. Constantában a kikötő is atom ocsmány, mindenhol szemét ameddig a szem ellát, semmi rendezettség. Tisztaságról nem lehet beszélni. Egy-egy részt találtunk ami normálisabb volt, de az a felkapott üdülőrész, a többi az igénytelen. Voltam már az erdélyi részen. A táj ott mindenért kárpótol, de a kis falvakban több a rendezettség és a tisztaság, mint a Kárpátokon túl. Nem szoktam elkönyvelni nemzeteket koszosnak és udorítónak. Ezek szimplán igénytelenek. Sajnos a megalomán korábbi “Csau” rezsim áldozatai.
Múlt héten elkezdődött a motorosszezonom. Na nem csak azért mert Saimonsais motorját kellett szerelgetni, hanem ténylegesen motorra pattanva intéztük a napi intéznivalót. De ennek gyorsan végelett a hétvégi szeles, esős idő betett. A húsvét mondhatni nyugiban telt, nagy családi zabálásokkal persze. Hétvégén a savage 4×4 monsterem belét is kihajtottam, de nagyon jól esett. Kár alig keletkezett, a spúrba beleolvadt a csúszókuplung tárcsa, inkább volt vicces a látvány mint komoly, de persze a csere további 1300 ft-t fog felemészteni. A tegnapi esős időben a füves talajon hatalmasat csapattam, jönnek elő a figurák, ideje lenne az ürömi pályát megnézni és kipróbálni, esetleg egy db versenyre benevezni és megnézni mit is kell prezentálni egy ilyen pályán. A modellezést leszámítva a matáv szopatta a népet, nem volt net sok helyen a kerületben akik kábelen vannak, fejlesztés miatt. Aztán persze szomdszédság nyöszörög, hogy valamiért nem megy a belső háló, ezt is kell orvosolni, minden összejött. Remélem kötés hiba és akkor lehet újra tűzni…éljen. És akkor még a tegnapi 4 órás utunkat Egerből nem is említeném, nagyon beszívtuk, de ez van, ezt kell szeretni. Megnéztük a Daybreakers c. remekművet, shiftdel azonnal, nagyon gáz a film, hihetetlen, hogy mennyire szar, bár nézőpont kérdése
A motor forgalomba visszakerülése március 29. Ugye kell, hogy legyen érvényes biztosítás, így felhívtam az Allianzot mint biztosítómat, hogy legyen olyan drága és küldjön csekket a részemre, mert nemsokára itt a dátum és szeretnék már végre motorozni. Szeptember 29-én vontam ki a forgalomból és aznap elküldtem nekik e-mailben a forgalmi másolatát ami alapján felfüggesztették a biztosításomat. Már levelet is kaptam amiben tájékoztattak, hogy április elsején visszahelyeződik a forgalomba és ne felejtsem el biztosítani, mert fél év után felmondják a szerződést, ha nem fizetek és bajok lesznek. Tegnap a call centeren bejelentkeztem és elmondtam, hogy ugye küldik a csekket? Ja hát csekk az nincs, mert deaktiválták a biztosításom és amíg nincs aktiválva addig nem tudnak csekket küldeni, ja igen ez azért van mert ki van vonva a motor a forgalomból. Nagyszerű, a motorom automatikusan visszahelyeződik március 29-cel, tehát onnantól (incl) szeretnék biztosítást fizetni rá. De ők nem tudnak addig csekket küldeni amíg nincs aktiválva a biztosítás és ahhoz kell mindenképpen, hogy a motor vissza legyen helyezve a forgalomba. Zseniális. Ideiglenes kivonás automatikus visszahelyezéssel jár. Ezt az ügyintéző nem tudta, de mondta, hogy akkor a forgalmival menjek be bármelyik üfszre és majd ott aktiválják a biztosítást és adnak csekket is. Eredendően lusta vagyok, ezt a verziót kizártnak tartottam és mondtam, hogy vegye elő a forgalmim másolatát, mert bizony azt átküldtem és azon rajta van, hogy mikor lett kivonva és meddig. Ő nem látja a másolatot, sőt szerinte nem is kaptak ilyet. Elmondtam újra, hogy az alapján függesztették fel a biztosítást, de ez nem hatotta meg, megy az archivumba és körülnéz. 20 perc után felhív, hogy ja igen, megtalálták és elnézést kér. Tehát aktiválhatják a biztosításomat és küldik a csekket, 10-14 nap és megkapom. Mondtam, hogy az nem nyerő, utalok és küldjenek igazolást faxon/e-mailben ahogy jól esik nekik. Szóval a pénzt átutaltam és elméletileg holnapra fel is lesz dolgozva és megkapom az igazolást. És így, ha minden jól megy, jövőhéten hétfőn már lehet motorozni. Persze szívópálya, mert szaridőt mondanak, de majd meglátjuk. A lényeg a happy end és, hogy a reggeli 10-13 fok már elviselhető. Szóval motorozunk, okosan.
Az elmúlt pár évben szinte alap, ha valami állami ünnep lesz és a pártok rendezvényeket szerveznek akkor a várost el kell hagyni. Na idén persze nem jött hír semmi extrém összecsapásról és rendbontásról, viszont próbáltunk egy kört kirándulni, sikerrel. Hétvégi fő programként meglátogattuk a Jánoshegyi Erzsébet kilátót. A moszkvai börger találkozó után megcéloztuk a fogaskerekűt és onnan felmentünk vele a Normafáig. Onnan laza séta fel a Jánoshegyre, kilátó, nézelődés, fényképezés, 50-60 km/h-s szélben kapaszkodtunk, a szél miatt viszont teljesen tiszta volt az idő és nagyon messzerie el lehetett látni. Hazafele a 22-s buszt vettük célba és azzal visszamentünk a fogaskerekű aljába ahol az autót hagytuk. A négyévszakban nyomtunk egy jó kaját. Szépen eltöltöttük a napot, egyedül csak a bkv jegy ára váltotta ki nem tetszésünket. 320 ft / db. Mi van akkor, ha valahová 3 átszállással megyek? És vissza is akarok menni? 2560 Ft-ról beszélünk. Persze, vegyél heti/hétvégi bérletet és akkor rögtön olcsóbb a történet. Ha 3-4 ember akar így utazni akkor már a taxi megéri. Hétvégén, ha nem esik útba nagyobb bérletpénztár, akkor a felutazó család is bukta a családi kedvezményes hétvégi bérleteket, és vehet mindenki jegyet magának. Sexy történet. De ezzel kell élni. A 22-s busz pedig tényleg gyorsan jött. Egyedül csak az zavart még, hogy a rendezvények miatt nagyon sok minden le volt zárva és nehezen lehetett a moszkva környékén közlekedni, de ezt a 10 perces extrát kibírtuk. Túléltük. Jó volt, szép volt.
Túl vagyunk a svédországi kiruccanáson, sikeresen hazaértünk és, hogy minden jónak legyen valami elrontója, ma beáztunk. A net hiánya miatt nem készült sajnos napi összefoglaló a történtekről, így utólag most lesz olvasható az egész egyben. Egy már biztos, felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. A cca 20 órányi videóanyagot is hamarosan összevagdalom, addig csak kisebb darabkák lesznek elérhetőek.
Szombat este még csúszott a vodka palacsintával és esett a hó, ezért a vasárnapi indulást korábbra hoztuk, biztos ami biztos elven. A repülő úttal nem volt gond, délben már Oslóban voltunk, élveztük a napos, de hideg időt. Itt már feltűnt a skandináv hozzáállás, a csomagokat egy helyen lerakják, majd elmennek a büfébe enni-inni, senki nem lopja el. Vártunk kb egy órát és megbeszélt helyen megláttuk a bmw-s házigazdákat, egy helyi svéd erő, Tommy, amolyan bestgrip jelleggel és Claudiát a német autóversenyző instruktorunkat. Rövid bemutatkozás és a csapat összevárása, majd irány a busz és persze svédország. Az út csodálatos volt, ilyen tájakat az alpokban sem látni és persze masszív -12 fok kint. A svéd határt nem lehetett felismerni, csak a GPS jelezte, hogy határt léptünk. Még az sem volt kiírva, hogy svédország vagy EU, vagy üdvözlünk, vagy bármi. Utunkat egészen Anttiláig folytattuk, ahol már vártak ránk az autók. A szállásokat gyorsan átvettük, igazából senkit nem érdekelt, kis faházak, de rendesen felszerelve, rendesen befűtve, szóval a házak jók voltak, de kit érdekel?
Vasárnap este még egy órás eligazítás, elméleti oktatás az túl és alúl kormányozottságról, némi féktáv számítással egybekötve. A lényeg, hogy a sima téligumi tükörjégen szart sem ér, kell a szöges gumi. Általános használat fent a szöges gumi, az utcai kivitel 2mm-re lóg ki az abroncsból, a rallys verzió 5-7 mm-t is kilóghat és vastagsága elérheti a 3-4 mm-t. Az utcai tüskékkel persze lehet aszfalton is menni, a rallysokkal tilos. Nehéz volt választani az autók közül, a marketing azért ott volt, mindegyik más és más volt, persze csak a felszereltség. A lényeg mindegyikben ott volt, v8, 4 liter, 420 ló. Szóval a teljesítménnyel nem volt baj, inkább az volt a kérdés, hogy fogjuk mi ezeket tükör jégen vezetni. A vacsora az ismerkedés jegyében telt, volt egy ír páros, holland páros és egy német páros és egy indiai faszi aki persze egyesült királyságból jött. Kiderült, hogy mindenki autóbuzi, ó micsoda meglepetés. A sztereotípiák és a paradigmák persze már ott voltak, a németek egyenes precíz gondolkodása rögtön látszott az első kérdésükben is, rögtön a biztonság… vacsoránál a pörköltre rámondta Hans barátunk, hogy gulash, én mondtam, hogy nem, de persze ő jobban tudta… oh, miért is utálják ezeket a világon mindenhol… és a németek itt még csak próbálgatták szárnyaikat, aztán rájöttek a hét végére, hogy mi is az az igazi ungarische wirtschaft.
Hétfő reggel, irány az első befagyott tó. 50-60 cm a jég, nem kell izgulni, kocsikat 5 méterre parkoljuk egymástól, másra nem kell figyelni ezzel kapcsolatban. Kiszálltam a kocsiból és reccsent a jég, óóóó bázdmeg. Elmagyarázták, hogy ez normális és tényleg ne izguljak. Bármikor hallottam jég reccsenést én azért beszartam, nem szeretem az ilyen mókákat. A pálya szépen eltakarítva, 40 cm hóban meghúzva az ívek, letisztogatva szépen. Első feladatok a gyorsítás és az alapvető kanyarmozdulatok elsajátítása volt a jégen, először elektronikus menetstabilizálóval (DSC a bwmnél) és utána BMW Dynamic Mode-ban (ez kicsit engedi csúszni az autót, tehát lehet vele élvezkedni, de mielőbb baj lenne beavatkozik és elveszi a fun részt) és aztán minden elektronikát kikapcsolva. Most magáról az m3 BMWről nem kell beszélni, jó autó, szép autó, tudja a dolgát és a v8 reggel gyorsan befűtött. Szar érzés volt először kikapcsolt DSC-vel menni, rohadtul mászott mindenfelé a kocsi, így gyorsulni pláne kínszenvedés volt, persze pár kör után rájöttünk, hogy kell, kettesből, lassan felgyorsítani és 50-60 körül már lehet kicsit jobban odalépni. Az itteni contestet is csúnyán nyertem, szegény indiai haverunk nem tudott rendesen elindulni, mindig lepadlózta, fun-nak fun volt, de az első napokban a fun volt a lényeg, sok kicsúszással, ekkor jött Tommy és mentett minket az x3-mal. Délután kaptunk egy rendes pályát, sok kanyarral és kevés egyenessel, gondolom, hogy érezzük és ne legyen túl nagy a sebesség még az elején, hát mentek a bénázások, keresztbe állások. Estére volt elfáradás és a végén már csak pólóban vezetés, mert izzadtunk, mint kurva a templomban, ahogy kell. Fejenkét 20 perc vezetés és utána váltás, de bőven elég volt, klasszik disznó a jégen effekt. Este könnyű vacsi és alvás.
Kedden elindultunk északra fölfelé. Sälen felé. Ez volt a legészakibb pont ahol valaha is voltam:) Itt nyomtunk egy jég gokártozást, voltak előfutamok és abból alakult ki a döntő. Sajnos az utolsó előfutamban a 2. körben az élről kicsúsztam, így nem tudtam bejutni a döntőbe. Brühühü, ez van. A körülmények viszont nem voltak a legjobbak, normál bukósisak, persze párásodott és azonnal felfagyott a pára, félig nyitva viszont a hó és az előttem lévőről felcsapodó jeges-havas dara hűtötte a pofámat. Egynek jó volt. Az út viszont fantasztikus volt oda és vissza is, havas erdei úton 120km/h-val élvezet nyomni a gázt, főleg mikor az elektronikák ki vannak kapcsolva. Aztán persze az útszéli hó árok a vége a történetnek, kurva nagy érzés mikor az ember belecsapódik a hóba és az lassítja le a kocsit. Szerencsére Tommy kb 10 perc alatt kirángatott, így gond nem volt. Jobb oldali indiai kolléga csak visított a röhögéstől, tetszett neki, azért az út háralévő részén már bekapcsolt elektronikával mentem. Megnéztünk egy nagyobb tavat és ott is nyomattuk rendesen. Átlag 30-40 cm hó a tavon és abban csodálatosan kialakítva a pálya, szép nagy ívek, kellemes egyenesek, na itt még mindig nem ment rendesen, bénáztunk, rángattuk a kocsit. De élveztük, és egyre jobban ment, de legalább mi élveztük. Hatalmas vezetési élvezet lezárásaként egy Z4-s rendes szögesgumis géppel vittek minket. A rallys szögek rendesen “tapadnak”. A pilóta komplett idióta volt akkor még szerintünk. 160km/h kilincsel előre. Egyenesen nem ment a kocsi, csak mikor fékeztünk vagy gyorsítottunk az elején. Az összes kanyar szépen driftelve, kanyarok előtt már keresztbe bedobva az autó. Szintkülönbségeket oldalra csúszva oldotta meg. Hatalmas élmény volt. A kamera nem bírta végig a felvételt, mert az irányváltásoknál a winyó valszeg nem tudta írni, a buffer pedig túl csordult. Az estét ezzel zártuk. Hatalmas élmény volt egy profi mellett ezt végig nézni és élvezni. A faszi pedig folyamatosan beszélt és magyarázott, rutinból jött neki, 30 év után persze ez már biztos normális neki:)
Szerda reggel, a németeket megkérdeztük, hogy milyen volt a tegnapi pálya, mennyire élvezték. Azt mondták, hogy nagyon jó, de talán már kikapcsolják később a DSC-t. Ó bazdmeg. MDM-mel mentek, mert probably az a quicker és a hóba is azzal csúsztak be:) Persze látszik, ők már az első nap a legjobb időre hajtottak és nem a fun részt vették előtérbe. Reggel elkezdtük a bemelegítést a drift köröknél. Ugye megkaptuk a magarázatot, hogy azért driftel a rally versenyző, mert nem ismeri a kanyart és ezzel a technikával tudja a legnagyobb kanyarkijárati sebességet elérni. Tehát, körökre fel. Félreértések elkerülése végett a driftelés nem úgy kezdődik, hogy kormány elteker és nagygáz, ennek is van értelme és tényleg örömteli élményekhez vezeti az embert, de a sebességet és az irányíthatóságot az ember veszélyezteti. A technika úgy néz ki hivatalosan, hogy jobbra kanyar esetén a kanyar bejárat jobb oldalát közelítjük meg, majd balra kormányzunk, hírtelen fékezünk (keresztbe csúszik az autó) és utána átrántjuk a kormányt a másik irányba, a segge elkezd úszni és normális fordulatszámon kényelmesen kilinccsel előre ellenkormányzással kanyarodunk. A kanyar belső ívéhez minnél közelebb megyünk annál lassabb a technika, viszont sokkal kevesebb ideig időzünk a kanyarban és előbb rakhatjuk egyenesbe a kocsit és már adhatjuk is a gázt. A pánik elkerülése egyszerű, kuplung és fék (abs) esetén azonnal egyenesbe rakja magát az autó. Ezekre a technikákra nem is gondoltunk korábban és kellett idő, hogy begyakoroljuk és érezzük a természetellenes mozdulatokat. Az elsőnapi gázzal történő megcsúsztatást felváltotta a tudatos keresztberakás. A kanyarok nagyrészébe már oldalracsúszva lehet megérkezni így és az apextől kifelé már nyomhatjuk a gázt, meglepő, de elindul az autó előre, kifelé a kanyarból. Persze sok mindennek kellett jól együtt állnia, hogy ezek létrejöjjenek, sok esetben bénáztunk, de egyre jobban ment a feladatok megoldása. Az autó máshogy viselkedik rögtön egy kicsit havas részen, mint tükörjégen.
Később átmentünk és gyakoroltuk a vészfékezést, érezni, hogy a jégen milyen távolság kell a fékezéshez. Ezt egybekötöttük akadály kikerüléssel is. Délutánra már egy majdnem kész kanyarodós, fékezős, szlalomos pályát kaptunk magunk alá. Ezen élvezkedtünk, majd rendeztünk egy kis versenyt. Az első idők 1:21 körül alakultak, aztán egyre jobb lett a nép. 1:18 alá is mentek páran. Aztán én másodszor 1:14:09-t mentem, ez rekord volt. De korai volt az öröm. Az írek és a hollandok is faragtak az időmön, igaz 1:14 alá nem tudtak menni. A pálya lényege, indulástól megállásig, tehát nem volt elég az utolsó kapunk átmenni, hanem meg is kellett állni. Jeges pályán ez nyilván még komolyabb másodperceket jelent. A német srác nagyon érdeklődve hallgatta a rádióban az időket, állandóan fontoskodott, adminisztrálta magát. Aztán ment egy 1:14:90-s időt, valamit félreértett, mert nagyon mosolyogva nézett rám, pedig szarabb volt az ideje, mint az enyém. Aztán sógor tolt egy erős 1:15ös időt, ekkor az ablakon kopogtatott nagy mellénnyel, hogy mennyi is volt az ideje és végig sem hallgatva nevetve elment a kocsitól. Utolsó előttiként mentem az utolsó futamomat. Minden elektronikát kikapcsoltam. 1:12:90 lett a vége. Mindenki tapsolt meg mosolygott, a németek persze teljes kussban. Csak fent a parkolóban gratulált a fiatal srác, hogy good job, mintha elmismerte volna a vereséget, de szerintem ez kb senkit nem érdekelt, mert már mindenki a következő programra koncentrált, az apja viszont eltűnt az ebédidőben, lehet a tiszti lügerét tisztogatta és kinevezte magát a német hadsereg főtábornokának. A délutáni csapatás szintén jó volt, új pálya, új élvezetek, más hozzáállás. Itt már oldalra csúszva is vettük a kanyarokat a huppanókon, kevesebb volt a hóbamenés, de az autót párszor odabasztuk a hófalnak. A bal oldali kötény és a hátsó lökös némi karbantartást igényel majd. A hollandok letépték a kocsi alját védő másfél centi vastag alu lemezt, persze ezért már járt a csereautó.
Este megkaptuk a hómobilokat. Vazzeh. Motorozom, már nem is annyira szarul, de ez? Ez mi? Hát köze nincs a motorhoz. Nem gázkar van, csak egy kis bütyök a hüvelykujjnál, azt kell ráncigálni. Fék pedig bal oldalt, jobb oldalon semmi. Szóval az első három méter már a mély hóban végződött. Igen, megnéztem fog -e az első fék. És persze rárántottam a gázra. Aztán már kezdtem megszokni, de rohadt kényelmetlen volt egy idő után, átraktam a lábaimat rendes ülő pózba, úgy enyhült egy kicsit a keserűség. Nem az én sportom, jópofa dolog, de erdőben max 30 km / h, egy-két állat 40-50 körül ráncigálta az erdőben a gépeket. Az éjszakai tavon 70 körülire felhúzva már kellemetlenül dobál, nem is esik jól. Egynek elment. Több nem kell. Kifáradtunk, nem volt gond az alvással.
Csütörtök, utolsó vezetős nap. Mindenkit hajtottunk reggel, hogy már időben legyünk kint a tavon, reggel még pár driftes kör, némi gyakorlás, majd irány az egyik végső helyszín. Itt több órán keresztül autókázás és autókázás. Ebéd után szintén autókázás és autókázás. Aztán jött az esti vezetés. Hatalmas élményekkel. Nagy és hosszú pálya, jó ívekkel, volt olyan rész ahol 500 méteren keresztül lehetett drifetelni, akkora volt az ív, több bukkanó, szinteltérések, az autót rendesen meg lehetett kínozni. Alapszabály, hogy tarts távolságot. Az indiaival és a többiekkel már tudtunk bánni, az indiai mindig elengedett minket az elején, tudta, hogy ő lassabb, a többiek normál tempóban mentek, de még így is érzésemre mi voltunk a gyorsabbak. A német faszit többször megkergettem rendesen, apuka már nem bírta, ezért pár kör után elengedett. Utána jött a gyermeke, őt is megszorongattam elég rendesen, de akkor már pont vége volt az én időmnek. Itt ő visszaült az apja mellé aztán az egyik holland vezetett tovább előttem, elengedtem rendesen, fél óra alatt szerintem max 200 métert hoztam rajta, így zavartalan volt a vezetés. Utána volt még egy sofőr mix ahol megint felborultak a helyek és bekerültem az írek mögé, itt egy gyors elengedés volt rögtön még a pálya előtt:) Rendes volt a csóka, szegénykém csak DSC-vel akart menni, de legalább utána nem adminisztrálta magát, hogy ő azért meg ezért, röhögött magán, ennyi. A teljes sötétség eljövetelében a xenon lámpák fénye nagyon jól nézett ki a pályán, nem lehetett másra, csak a vezetésre koncentrálni. Német kisbarátunk elénk került. Tényleg lemaradtunk sokszor, szinte minden kör elején vártunk, de beértük, hibára kényszerítettük. Az utolsó körben már nem is nyomta, volt hátsó ködlámpa büntetés is a részéről, de mi meg rámásztunk rendesen. Apu ott ült mellette, biztos mondta neki, hogy Junge, Nebelscheinwerfer auf jetzt! A végén persze mondtam, hogy trükkös volt a ködlámpa, de miért kaptuk? Ő mondta, hogy túl közel mentünk, erre az volt a válaszom, hogy apukám, rohadt lassan mentél, na erre nem tudott mit mondani:) Jól eső érzés volt az utolsó nap a vezetés szempontjából, viszont tudtuk, hogy másnap megyünk haza.
Tommy dolgozik:)
Pénteken reggeli után indult a busz Oslóba vissza. A frankfurti gépeket törölték időjárás miatt. Ketté váltunk, én mentem Koppenhágába, sógor megpróbált Frankfurton keresztül jönni, egy hely volt a Frankfurt -Budapest későbbi gépén. Koppenhágában volt cca 4 órám. Kirohantam, buszra fel, belváros végignéz 20 perc alatt + burger king látogatás, vissza a reptérre és rögtön fel a gatehez. Aztán kb este fél 11kor haza érkezés. Végre pihenés és a kimaradt HIMYM és TBBT rész pótlások. A Smallvillen már elaludtam:) További videók hamarosan, a vágás után:)
Norbee szülinap megünnepelve, nem sokára indulás svédekhez, még pár óra. Az alkoholszin kezd a vezetéshez megfelelő lenni, a hó esik, az autót kell majd reggel takarítani és a beállót is. 4kor indulás, ki tudja, hogy a nullás mennyire járható, repétren majd alvás. Minden cucc bepakolva.
A terv egyszerű. Mai napot kidolgozzuk szépen. Este teljes pihi. A tegnapi plázázás után nekem ma este már semmi kedvem sehova sem menni. Amúgy babán néz ki a tefal pároló, de majd persze azért élesben is tesztelni kell. Asszonka remélhetőleg a mai vacsihoz már beüzemeli. Szóval este nyugi. Holnap reggel kutyasétáltatás a határban, ruházat főpróbával aztán du kis haveri összeröffenés, este pedig alvás okosan. Hajnal 4:30 kor indulás ki a reptérre. Miből áll a program?
első nap
-1300 érkezés az osloi repétrre
1400 – 1700 busz transfer a parkolóba, M3-s BMW átvétele, Anttiláig vezetés
1700 – 1800 check in
1800 – 1900 elméleti oktatás
1900 – 2200 vacsi
ötödik nap
– 0830 reggeli
0830 – 1215 vezetés
1215 – 1315 ebéd
1315 – 1530 vezetés
1530 – 1900 Z4 M bmw rally co-driverként
2000 – 2200 vacsora
hatodik nap
itt reggeli után pedig már megyünk haza és vége a történetnek.
Mint kiderült a szállóban csak a központi épületben van net. Ez szarul hangzik, majd megpróbálok azért videokat a tecsőre kirakni, de félek, hogy a több gigás fileokat nem lesz egyszerű feltölteni. De bízok azért a svéd internet szolgáltatókban.
Turné lehetőség #2. Büki megszellőztette, hogy van megint két jegye a Cebitre. Március 2-6 közt lesz Hannoverben. Ebben az a legjobb, hogy 6. az szombat, tehát a szombati napon még szabit sem kell kivenni, hogy körbe tudjon nézni az ember. Persze az odautazás már pénteken elkezdődik, Saimonsais távollétit kapott a francia sítúra miatt, így a hiányzást igazoltnak tekintjük. Már várom. De most viszek fényképelőt is, a jó dolgokat le kell fényképelni és persze jegyezni is kell őket. Majd ne felejtsük el, hogy az IBM standon van ingyen kaja és ücsi. No és persze kell majd egy közért is, ahol megfelelő német kolbászokat is lehet venni:)
Közeleg a február 7. Ugye emlékszünk? Svédország, M3 BMW téli vezetési tréning? A teljes programban van még hószánozás és jégen gokártozás. Gondoljuk át mit is kell vinni, mindent meg akarunk örökíteni és megfagyni sem akarunk.
videokamera
laptop
12voltos inventer 220voltra
videokamera tartó
fényképező
laptop, telefon, kamera, fényképező töltő
telefon
útlevél
repülőjegy
bakancs
vezetéshez cipő
neoprén “jégeralsó”
motorosgatya
neoprénpulcsi
télikabát
pulcsik
pólók
zokni és alsógatyák
A fenti lista nem feltétlen a prioritást tükrözi:) A történet jó oldala, hogy hamarosan itt van a várva várt dátum, a rosszabbik oldal, hogy reggel 6:45kor indul a repülőnk. Vagyis 5-re érdemes kimenni okosan. Bár Norvégia nem EU, de a schengeni övezethez tartozik, így valszeg nem lesz detektoros ánusz vizsgálat fel és leszálláskor. Menetközben lesz még egy müncheni átszállás buli amire lesz röpke egy óránk begurulástól indulásig. Szóval valszeg rohanós lesz, reméljük itthonról végig be tudnak checkolni minket, jó megoldás lenne. Aztán 1 óra magasságában szállunk le Oslóban. 2 kor indul a kisbusz és megyünk a 2 órányira lévő Torsbytól északra fekvő Anttila nevezetű helyre. Konkrétan a senkiföldje közepén egy jégmező az egész. Éljen. A svédekből kinézem, hogy van stabil broadband internet kapcsolat a semmi közepén is, de erre felkészülni nem tudunk. Preapaid 3G-vel a HD videókat majd feltölteni nem szeretném. De gépet viszek és csinálunk okosan napi mentést.
Még kell pár dolgot venni, kiegészítőket, ruházatot ami valszeg csak egyszer lesz felhasználva az életben, de sosem lehet tudni. Az biztos, hogy már 7-én benne ülhetünk a verdákban és tombolhat a v8. Szóval megy a countdown erőteljesen. A motorosszánozást is nagyon várom és a jégengokártozást. Saját bukót vinnék, de az is csak helyet foglal, annyi cuccot pedig nehéz lenne kicipelni.
Megérkezett a múlt héten a túraplexim a mocihoz. Sötétített, kicsit magasabb és egy állítható légterelő is van rajta. A gyári plexivel 130 km/h már nem volt annyira kényelmes, külföldi elvtársak tesztjei során a normálisan beállított légterelő egy 190 cm-s ember bukóját is védi 160 km/h sebességnél. Persze csak a németeknél megyünk ennyivel:) Ára kedvezménnyel 26 ezer Ft. Hát meglátjuk, nekem egyelőre tetszetős, ha jó idő lesz végre, ki tudom majd próbálni és beállítgatni a plexit. Állítólag fél literrel növeli százon a fogyasztást autópályán. Szerintem a kényelem megér ennyit:)
Már nagyon szerettem volna egy új fényképezőt. A kodak dx-szel nem volt semmi gond, 5mp, 10optikai zoom, de fényes nappal terepen is olyan zajos képet csinált, hogy szinte rosszul voltam tőle. A fókuszálás nagyon lassú volt, másodpercig kellett várni, hogy egy képet meg tudjon az ember csinálni. Manuális beállításoknál sok mindenre nem volt lehetőség. Egy hatalmas előnye volt a gépnek, 6 ezer kép alatt csupán 8szor kellett az akkut feltölteni. A gép 5 éves technológiája már 5 éve sem volt a legjobb, viszont ár-érték arányban megfelelő volt. Annyiba került, mint annó a Samsung Digimaxom viszont annál mérföldekkel többet tudott. Nem, nem fogok most annyira részletes értékeslést írni az új gépről, mint azt 8 éve tettem.
Lényegében az alábbi oldalon minden részletezve van:
– Fototrend.hu
– Hwsw.hu
Szóval a gép nagyon bejövős. Holnap megpróbálok vele egy kerti panorámát nyomni. Aztán lesz nekem is szép panoráma fotóm a falon egyszer:) De már várom, hogy a motorral járva a vidéket bárhol szép képeket tudjak csinálni. Persze előbb a túra plexit felszerelem:) A karácsony nélkül ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre:)
Képzeld el, hogy kimész egy tanpályára ahol nedves/jeges utat szimulálnak. 40-50 km-hval tolod át magad rajta és közbe tövig tekered a kormányt és rántod a kéziféket. Izgalmas mi? Egy elsőkerekes kocsival és mondjuk 120 lóval télen állatkodni egy nagy parkolóban, jól esik mi? Hóval teli földúton csapatni a vájatban és hagyni a kormányzást az útra, hogy terelje a kerekeket, gizda mi? A műjégpályán állatkodni egy délutánt piruettezni, körbe-körbe menni, adrenalin bomba mi?
Jeges fjordon hátsókerekes 400 lovas M3as BMWvel kilincsel előre közlekedni? A fentieket szerintem szorozhatjuk 500zal, akkor sem éljük át ezt a feelinget. És mindezt 6 napig? Á bazdmeg, nem embernek való. De igen, embernek való. Igazi állatoknak. A program egyszerű, tél, hó, jég, BMW M3. 6 napon keresztül reggeltől estig. És ha még az autókázás után nem vagy fáradt, lehet szaunázni, motorosszánnal nyomulni és jégen gokartozni.
Egy autóra két ember jut. Felváltva vannak a feladatok. Napi 4 óra intenzív vezetés és 4 óra kapaszkodás az anyósülésen. Visítás, üvöltés és mega élvezkedés. Kell ez? Jó ez? Akarom? IGEN! Február 7-től 12-ig sajnos részt kell vegyek egy ilyen all inklusive rendezvényen. Egy hónapos hajsza után megjött ma a visszaigazolás, hogy tudunk menni. Ma sikerült a repülőjegyet lefoglalni, öröm, hogy pontokból megúsztuk, így az Osló járat ingyen teljesít nekünk. Onnan transporttal átvisznek Svédországba, Anttila nevezetű a világtól elzárt település mellé, ahol a fagyott fjodrok már alig várják a 285ös gumik szántását.
Lesz jégen táncolás, jégen körbe-körbe autózás, irányváltások, havas rallye és minden ami a téli autóvezetéshez kell. Az autókat adják, gondolod hogy elhúzom 9 ezerig a v8ast? Á, dehogy, sokkal tovább kapja meg:) Felkészülve az eseményre ideje egy kicsit kondizni, testsúly csökkentés és vázizmok gyarapítása. Továbbá pár komolyabb téli cucc beszerzése. Bár nem sarköri a túra, de azért a -20 fokok repkednek arrafelé is. Továbbá kell keresni megfelelő kameratartót amit fel lehet rakni a szélvédőhöz, benne a kamerával. Szivargyújtó átalakító, töltő és egyéb ilyen dolgok természetesen megoldottak már:)
Öröm hírt hallani az ilyen megmozdulásokon. Régen voltam már én is egy ilyen megmozduláson egy kölcsön bringával (tks Saimonsais), szóval jó volt, lezárt úton bringázni soksok emberrel. Régen én is sokat bringáztam mindenfelé, de ennek már több, mint 15 éve. Már bringám sincs. Hervisben nézegettem bringákat, de az állítólag normálisabbja 150 ezernél kezdődött. Annó egy kemping 3 ezer Ft volt, a bmx 6 ezer. Pedig most ezek is majd száz ezer forintba kerülnének ma, de még sem vesz rá a lélek és a pénztárcám, hogy ennyit kiadjak egy bringáért. A tescos 20 ezer Ft-s bringák meg állítólag nagyon gázok. Azokra alapból kell még egy huszast költeni, hogy használhatóak legyenek pár évig.
Nekem a bringásokkal nincs gondom, ha kocsival, vagy motorral vagyok, nem érdekelnek. Egy hatalmas gond viszont van velük. A piros lámpán áthajtanak. Ha teljes mértékben el akarják magukat fogadtatni, mint közlekedés résztvevő, akkor a piros lámpán nem kéne áthajtani és ezzel feltartani az autóst/motorost. Ma reggel is, drégelyvár útról a bringás a teli pirosban kanyarodot a szerencs utca felé (hős utca az még azt hiszem), álló busz mögül tört ki vagy 35-tel és boldogan kanyarodott. Persze nekünk már zöld volt, ha vagányan indulok el, akkor biztos, hogy csattanunk amit én sem köszöntem volna meg a motoron. Kocsival persze nincs veszély, hogy valami történne velem, csak akkor neki tényleg nincs esélye.
Szeretek én is a sorok közt motorozni, előzgetni az autókat, lámpához előre menni. De a piros lámpa az szent és sérthetetlen, szándékosan piros lámpán nem megyek át. Baleset veszélyes. Illetve jogis veszélyes. Tegnap a criticalon megbüntették őket 20 ezer forintra akik (felszólítás ellenére!!!) áthajtottak a piroson. Én megnéztem volna, hogy van -e jogsija és, ha van, helyszínen bevonom és 150 ezer Ft-t bírság. Olcsón megúszták. Pofátlanság teteje, hogy rendőri felszólításra sem voltak képesek megvárni azt a fél percet a zöldig. Persze, a bringások nagyon gyorsan tudnak haladni, ez igaz, de be kéne tartani azt a nyomorult kreszt. Egyetértek a bringasávok felfestésével, további utak építésével. Hétvégén egy két utat lezárni csak bringázásra átadni.
Sok kiránduláson vettem már részt. Ha volt és térkép általában mindig sikerült benézni az irányt. Volt, hogy a hegy teljesen másik oldalán voltunk, de láttunk már 2km után susnyában végződő utat is. A térkép persze 1960as évekből való, szóval vakartuk is a fejünket és derültünk is magunkon. Persze az ilyen kirándulásban ez adja meg az igazi izgalmat, de, ha pl már megy le a nap és nem akarod elkúrni és a népet átvezetni a legközelebbi hegyen 350 méteres szintkülönbséggel, akkor érdemes valamiféle modern segédeszközt használni.
Ugye adott a PDA telefon, igen, ezzel büszkélkedem. Nem kell más csak egy Garmin XT keretprogram és már kész is vagyunk a teljes navigálásra az erdőben. Az alapprogramban ugyan kevésbé részletes térkép van a világról, de persze az erdők mélyéről nincs semmi. Itt lép be a képbe a turistautak.hu weboldal ami napi frissítésnek örvend és mindennap a legfrissebb térképet tudjuk letölteni. A térképen teljes magyarország megtalálható, utcaszinten. Az összes létező turistaút és persze az elmaradhatatlan szintemelkedést mutató gyűrűk. Ennek a segítségével az erdő mélyén, ahol azért valjuk be, mindig van valamennyire gps vétel, nehéz eltévedni. 200 méteres felbontásban nagyon jól nyomon lehet követni, hogy merre járunk és 1-2 méteres tévedése miatt az útelágazásokat sem lehet elkúrni.
Tegyük fel, hogy van már garmin xt a készülékünkön, telepítsük a letöltött garminra való mapsource installt. Ezután a mapsource programban jelöljük ki, hogy melyik térképről (tursitaút, szintvonal, felület, vagy ezek kombinációja) mekkora területet akarunk feltölteni. PDA-t usb keresztül ráhergeljük a gépre, sima adatcsereként, tehát külső meghajtóként lássa a gép. Ezután exportálás és utána már működni is fog a történet. Mivel full ingyenes a cucc, ezért aktiválásra nincs szükségünk. Ez a térkép ugyanúgy kombinálható a mapsourceon keresztül bármivel amivel csak szeretnénk, lényeg viszont, hogy teljesen ingyenes és napi frissítéssel bír.
Tracking alapján mi is küldhetünk be javításokat, módosításokat, vagy új utakat. Egyszóval nagyszerű az egész. És természetesen a multitaskingnak (iPhone :P) köszönhetően filmet nézhetünk menet közben, vagy zenét is hallgathatunk.
Azért szeretem augusztus huszadikát, mert ilyenkor az emberek egy helyre koncentrálódnak és kiürül a városnak a külső peremvidéke. Már régóta nem néztünk tüzijátékot, utoljára 8 éve próbáltunk feljutni a hármashatárhegyre, de félúton visszafordultunk, reménytelen volt. Azóta még TV-ben is csak részleteket láttam, egyben nem tudtam végigülni. Elméletileg a felső erkélyről szépen buda felé lehet látni, de ezt sem használtuk ki.
Délben elindultunk motorozni, átmentünk a szentendrei útra a megyeri hídon, majd be a városfelé. Margit híd előtt mártírok útja és onnan moszkvatér, majd budakeszi, telki. Visszafelé budakeszi után levágás a hüvösvölgyi út felé, majd a volt sunny dinerben zabálás. Motorosoknak tíz százalék kedvezmény. Utána hazacsorgás. A rakpartot kellett célba venni, hát nem volt el élmény még motorral sem. Embertömegen átvágni a tűző napsütésben, nem a legjobb történet. Aztán szépen hazacsorogtunk.
A kaja jó volt, friss levegőn oké volt a motorozás a napot már csak egy jó mozival tudtuk lezárni. A becstelen brigantykat néztük meg. Vegyesek az érzelmek a filmmel kapcsolatban. Lehet én többet vártam a filmtől, de ez csak egyszer nézős volt. A 150 perc lehet soknak tűnik, viszont folyamatosan pörög a film, gyorsan eltelik az idő, de nekem valahogy nem volt meg az érzés. A kitalált történet szerint egy csapat katona náci vadászatra áll be, minél több nácit akarnak megölni a lehető legkegyetlenebb módszerekkel is akár. A film fő lényege, hogy a végső küldetésben magasrangú tiszteket, hitlert, göbbelst, göringet kell megölni egy moziban. Nem lövöm le a poént. A kivitelezés elég véresre sikerült, de a színészi teljesítményektől nem voltam elragadtatva. Man on mission kategória a film, de nem egy kelly hősei, vagy piszkos tizenkettő amiről szó van. Akció, de azért inkább helyenknét vígjáték, tele nagyon sok közhellyel. Egyik jelenetből lehetett kitalálni a következőt, tudni lehetett ki fog meghalni a következő jelenetben. Hiába tarantino film, a ponyvaregény és a kill bill magasra tette neki a lécet és szerintem ez a film nem ütötte meg. A film zenéje sem maradt meg bennem annyira. Nekem közepes volt a film.
hegyek
