Péntek este még baszott az ideg a motor miatt. Mire hazaértünk nagyjából sikerült lenyugodni. Elkezdtük tervezni a másnapot, szombaton 2kor kell nyíregyházán lenni. Előtte átöltözés, meg illene is előbb ott lenni a templomnál, tehát legyünk 1 óra körül már nyíregyházán. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb fél 11kor el kell indulni. Reggel rohamtempóban kelés, készülődés, persze asszony előbb kelt egy órával, dehát mivel nőből van, ezért neki tovább tart elkészülni. Nekem max fél óra kell és akkor már full szervíznél járunk.
Gergőék kicsit késtek, khm.. kicsit. Szóval az m3ason volt a randi a megbeszélt nálunk helyett. Leértünk. Templomi esküvő jó volt. Aranyosak voltak a Grabowskiék. Fél órás műsor, pár könyörgés, meg maga az esketés, ja és persze összeházasodás. Sima mezei katolikus esküvő. Én ugyan eltekintettem a fel-le jobbra-balrától, de úgy láttam, nem csak én vagyok az egyetlen. Kérdés, hogy csak lusták voltak keresztet vetni, vagy tényleg már ekkora a nem keresztény hívők sora? Én ateista vagyok. Remélem egyre többen leszünk
A polgári rész valami zeneiskolában volt a koncerteremben. Szép, egyszerű díszítés. A szövegben több volt az aranyos kívánság, mint a hivatalos szöveg. Pl nem volt a magyar köztársaság által rámruházott jogomnál fogva c. szöveg. Szóval szép volt, utána rízs dobálás, csokor dobálás, harisnyakötő dobálás, majd távozás. A vacsorán sokan voltunk, jól éreztük magunkat. Ment a buli és a tánc hajnal 1-2ig. Mi kettőkor mentünk aludni, hulla fáradtak voltunk. Táncolás nem volt sok, én nem tudok, asszony meg egyedül nem akart Jó buli volt, csak egy gond volt, vidékre kellett lemenni, de megérte.
Vasárnap már kicsit szenvedős volt, alig akartunk felkelni, de csak sikerült. 1 körül már otthon voltunk. Keresztapa és így jártam anyátokkal pihenés volt. Szóval a hétvége elrohant, gyorsan, túl gyorsan… Szóval sok boldogságot az ifjú párnak!
A meló után már csak arra vágytam, hogy felüljek a mocikára és mehessek vele. Sógor elővezette, hogy a telekre le kéne ugrani a bringákért és elvinné a kombit. OK, mondtam majd asszonynak elővezettem, hogy megyünk mi is, motorral. Az ötlet tetszett neki. Este 8kor indultunk, talán már nem elsz forgalom címszóval. Elindulás, haladás befelé az m3on, a ligetnél jobbra le, kós károly sétányra egyenesen beállok.
A lámpánál előtte megy passat kombi nagyon lassan gurult előre a piroshoz. Majd gondolta magát, berakta rükvercbe és elindult hátra, duda, villogás, ááá, lófasz. Csatt. A nádvágó, lavorbanmosdó, mutatványos, büdös, jó kurva anyját. Mit csinált? Semmit, nézte a jobb oldali tükröt és tolatott. Mert, hogy ő az állatkert felé akart elmenni végül és a másik sáv üres volt. Nade ember! Ha tolatok akkor magam mögé nézek! Ennyire senki nem lehet vidéki, hiába borsod legeldugottabb falujából jövök. De, barátunk ilyen volt. Még akkor is próbálkozott hátramenni, mikor meg volt a crash és nem tudott már jönni, a duda és villogás ellenére.
Papírokat töltjük ki. Kicsit izgult az elvtárs, mert azt hitte október van. Lövése nem volt, hogy mit, hogyan kéne, pedig állítólag töltött már ki baleseti bejelentőt. A sárvédő műanyag letörésén kívül én nem vettem észre problémát, első felniben nincs csorba, gumi állapota kielégítő, nincs felszíni sérülés, púp sincs. A villa nem lötyög, nem kotyog. Szóval azzal a tudattal, hogy nincs gond, mentünk tovább balcsizni. Jót mociztunk, bár már hideg volt ahol nagyobb erdősáv mellett jöttünk át, a völgyhídon viszont kifejezetten jó idő volt. Végig szélcsend volt, pest közelében kezdett kicsit dobálni.
Holnap Grabowski esküvő, aztán valamennyi pihi és hétfőn mehetek a szervízbe a kárfelvételre, ezzel is baszhatom el a napom és az időm. Most mondd, nem érdemli meg a faszkorbácsot??? De igen! Persze ma délután vettem meg az oldaltáska tartókat és az oldaltáskákat. Így már kedvem sem lesz a hétvégén felszerelni őket:(
Reggel 6:30kor szól az óra. Lenyomtam. 7:15kor nyitom ki a szemem, ó vazze, elaludtam. Gyors elkészülés után pattantam fel a motorra és rohantam ki a hungaroringre. Ma volt a suzuki VIP traning amit a motorhoz adtak ingyen ajándékba. Tegnap este jó, hogy tankoltam, így ezzel már nem kellett foglalkozni, viszont az M3-son mentem ki, matricát nem vettem, majd veszek hazafelé, nincs most idő. Reggel 8kor regisztráció, utána elméleti oktatás, hogy a pályán a ringen milyen szabályok vannak, hogy fogunk menni. 3×25 perc motorozás kint a ringen, felvezető oktatóval.
Több csoportot hoztak létre, nagyon jó, jó, kezdő, nagyon kezdő. Engem valamiért beraktak a nagyon jó csoportba, volt egy másik bandit és két bking. Gondoltam, hogy hát jó, biztos annyira nem vészes. Én indultam utolsónak. Ó bazdmeg. Az hagyján, hogy a kanyarokban bénáztam végig, de kigyorsításkor esélyem nem volt. Ahol lehetett húzták neki rendesen, már persze utcai mértékkel nézve. Az első 25 perc végén átigazoltam inkább a kevésbé haladó csoportba. Itt már jó volt, 60-70-s tempó végig, semmi kapkodás. Minden esetben a célegyenesben az oktató utáni motor hátramegy a végére, így mindenki mehet az oktató mögött és tanulhat. Ez a kör már így jobb volt, viszont a kislány ezt a tempót nem tudta tartani.
A két menet közt persze kaptunk a kanyarokról elméleti oktatást, melyik jó, melyik nem, mikor jó a tapadás, mikor nem, hogyan kell fékezni, etc. Ez is érdekes volt és rádöbentette az embert arra, hogy mennyire lövése nincs a motorozásról. Autóval nincs gondom ugye, bár lenne mit fejlődni még, de azért valjuk be, tudok sikítófrászt hozni bárkire, miközben teljes biztonsággal vezetgetek Na itt a sikítófrászt max én kaptam, mikor az oktatás level 3 motorocskái előztek meg minket komoly versenygépekkel, na kb annyi, hogy kettesben csutkagáz és mintha semmi nem történne, mikor én már 110re végre felhoztam magam, ők már 200 fölött jártak a célegyenes túlsó végén. Hát igen.
A harmadik 25 percre ketten maradtunk a csoportban, az oktatóval megbeszéltük, hogy diktálhat tempót, próbáljuk meg az elméletet átrakni a gyakorlatba. Az ideális ív az alap, de a bedöntés. Valahogy ugye nem akaródzik dőlni jobban, fosol a kanyarban, hogy nem tudod bevenni. Titok? Ellenkormányzás, megkezded a dőlést, kanyarodsz és ellenkormányzol, nagyon szépen lehet vele játszani, csodálatosan le lehet feküdni a kanyarban és +10% kanyarsebességet legalább ad. Ez a technika már lehetővé teszi, hogy a pánikcsíkig motorozzunk, tehát az utolsó 2 centit is bőven kimotorozzuk. Nekem sikerült szépen kimotorozni a gumit, persze nem dúrván, csak olyan megjáratósan:) A hétvégi forma1 után maradt gumidarabokat persze a kerekek összeszedik, nagyon zsírul néz ki ilyenkor a gumi, mindenféle gumidarabok olvadnak/ragadnak a felületébe. Persze ezek pár km gumizatlan aszfalt után szépen lejönnek.
A 3×25 perc után különböző intenvíz fékező gyakorlatokat hajtottunk végre. Autózással ellentétesen itt progresszíven kell fékezni. Az első kerékre ha lassan visszük át a súlypontot, akkor van ideje az aszfalton szétterülnie és nagyobb felületen tud megtapadni. Az oktatók többször is bemutatták a különbségeket, mindegyik elgondolkodtató volt. Volt olyan aki 30 éve motorozik és erről lövése nem volt, ő mindig húzta a satut és engedte el a végére, szóval ezt így nem lehet. Móka és kacagás volt az egész nap, jó volt nézni a délutáni profikat körözni. Nagyon nagy élmény volt a ringen motorozni, motoros nyíltnap sokkal többször van mint autós, szinte minden héten. 3×25 perc 15 ezer Ft. Nem olcsó, de hatalmas élmény. Most ez ingyen volt a teljes oktatással, lehet meg kéne próbálni a level 2-t, igaz majd 50 ezer Ft. De itt már személyre szabottan is foglalkoznak az emberrel, hogy a megfelelő kanyarodási technikákat elsajátítsa profin az ember. Ma csak fékezni tanultunk meg profin:)
Este 4:30 kor vége volt a mókának, vettem autópálya matricát, 750 Ft a 4 napos motorra (hát mit ne mondjak, szinte ingyen van az olasz/francia/spanyol autópálya díj után), Saimonsaiszel csacsoktam, hogy nem tudok leszállni a motorról és ő úgyis megy siófokra, elkísérem. A városon péntek délután átmentem 21 rekord perc alatt, semmi állatkodás, csak normális élvezetes motorozás. Utána az m7esen néha lépésben, a vége felé már normális 130as tempóval haladtunk. Jól esett motorozgatni. Hazafele megnéztem hol lakozik az ördög, egyelőre úgy néz ki, hogy 220 km/h fölött…. Meglepően jól motorzható 140-150-s tartományban, nincs már vibrálás és azért van erő. Persze az érdi emelkedőre felfele hiába volt csutka gáz, 6.ban már nem nagyon akar gyorsulni, még az 5. sebesség ahol 160nál még megrántja rendesen a motort, de ha az elforog, utána már nagyon imádkozni kell a gyorsulásért. Szóval tetszik, szeretem:) Ez egy jó nap volt. Ja igen, a traningen kaptunk teljes bőr ruházatot. Kaja/pia minden biztosítva van.
A nagy visszatérés előtt még persze a terveknek megfelelően megálltunk svácjban kicsit gleccsert nézni. Mint utólag kiderült egy gleccserrel odébb voltunk 20 éve, de az egy teljes napos túra lett volna, így jó, hogy a lájtosabb 8km verziót választottuk. Reggel kb 8kor sikerült elindulni nizzából, de szerintem volt az 9 is. De ez most nem lehet vita tárgya:) Szóval reggel felkeltünk és az alábbi látvány fogadott minket. A hővédő üvegezés miatt kicsit sötétebb a kép a kelleténél, de szerintem ezt mindenki el tudná viselni, ha itt kellene felkelnie minden reggel.
Tehát elindultunk. Az út már ismerős völt, végig tele alagútakkal és kis hidakkal. Egy idő után már idegesítő és unalmas. Genovánál viszont balra fel nagyívben, irány milánó. Relatív kis forgalom mellett normálisan lehetett autózni. Kényelmesen elértük milánót, majd egy pálya melletti bevásárlóban megálltunk nézelődni. Cipőmennyország volt a javából, asszony alig lehetett kirángatni, ákciós minden, az ithoni butik cipők 10-30 EUR összegekért mentek. Fullos bőrcsizma 40 EUR, a plázákban itthon ilyet 50ért adnak, ezresben és forintban. Mitán kirobbantottuk magunkat a boltokból indultunk tovább. Hamarosan elhagytuk a comoi tavat, a tóból sokat nem lehetett látni, mert megint alagút volt alagút hátán. Aztán hírtelen svájc. Szerpentín szerpentín hátán.
Annyit megjegyeznék, hogy ezek a svájciak betegek. A szerpentíneken és sok helyen lakott területen kívül végig van minden csatornázva. Az utak nagyrésze nagyon jó, first class. Egy-egy helyen azért repedezett és üt. Az út mentén végig nyírják a füvet, és nem csak lenyírják, össze is szedik! Bármerre néztünk minden rendben van, élére állítva, mint egy terepasztal, olyan tökéletes. Nem hiába nem látni ilyet máshol a világon, ez svájc.
Egy könnyű ebéd még st moritz előtt a hegyekben. Hát a hohdojcs tudást itt el lehet felejteni, konkrétan semmit nem értettem a svájci németből, de baj nincs, ezek beszélnek 8 nyelven és tökéletesen megértettük egymást a végére. Pontresinában nagy a turizmus, több gleccsert is lehet innen látogatni, gyors útbaigazítás után már el is indultunk a kiránduló helyre. Innen laza 2-3 órás séta fel a gleccserig majd másfél-2 órás séta vissza. Csodálatos a látvány, gyönyörű itt a természet. Érdekes volt látni, hogy 1900 óta a gleccser cca 1800 métert húzódott vissza. Kevésnek is tűnhet, hiszen ömlik a víz a gleccser aljából. A hatalmas és roppant jégtömeg csak úgy ránázésre tűnik picinek, mikor elindul rajta felfelé az ember már nem csak egy dombocskának tűnik.
Hazafelé egyszerű volt, 6-7 közt indultunk el, reggel 3 ra TERVnek megfelelően hazaértünk. Jó volt. Zsír volt. Ki kéne pakolni
Hatalas reggelizés után barcelonában úgy döntöttünk, hogy akkor svájc felé fogjuk venni az irányt, de Nizzát be kell iktatni, csak, mert és kész. Ezek szerintem ilyen női dolgok, szóval akkor legyen Nizza svájc előtt, de legalább korán fogunk elindulni. Reggeli, aztán a helyi Diagonal Mar pláza és pár boltocska meglátogatása. Local auchanban is sikerült elég rendesen bevásárolni, mert ugye nem mindegy, hogy a nachos az 1 EUR vagy 650 Ft és a dip szósz szintén 1,10 EUR 580 Ft helyett. És még azért vettünk ezt azt. Természetesen a családi ajándékokat is már letudtuk tegnap késő este, még jó, hogy volt metró hazáig. Aztán elindultunk és kényelmesen 650 kmmel később már Nizzában kötöttünk ki. Pár kép az érdekesség kedvéért. Azt hiszem ez mindent elmond. Most vacsi valahol (google a barátunk) aztán alvás ezerrel.
Az ötödik napon semmi extra nem történt, tervünknek megfelelően egy egésznapos pancsizást és napozást nyomtunk a strandon. Én egy stephen hawking könyvvel ütöttem el az időt, asszony meg valami ponyvát olvasott. Többször voltunk a vízben. A strand homokos, csodálatos, az idő végig jó volt. Többször is lekentük magunkat medium níveás napkrémmel. Viszont mindezek ellenére 6 óra alatt fossá égtünk. Ez már csak napozás végén derült ki, mikor elindultunk haza. Ebéd-vacsora gyanánt egy fekete kagyló tálat és apróságot ettünk. Már a kagylóval is jól laktunk. Látszik, hogy népnemzeti eledel, mert 6 EURért kb egy kilót kaptunk ami otthon fagyasztva (itt persze elkészítve) kerül szeritnem 3x ennyibe. A nap jól telt el, este kínszenvedéssel sikerült csak elaludni. Konkrétan fájt mindenem és még fáj is.
Barcelona 3. nap. Még van látnivaló bőven és igazi birka túristának megfelelően rögtön wiki + könyv, lássuk mit nem láttunk még. Az jött ki, hogy rohadtul nem láttunk még semmit. Egy masszában sok látnivaló pedig csak egy helyen van barcelonában, az pedig az öreg gótikus negyed. Amolyan full régi belváros, kicsi utcákkal, sikátorokkal és szokszázéves épületekkel. Hogy szoruljon belénk némi extra “kútúra” menjünk és nézzük meg. Az irányt délkeletre vettük és hatalmas léptekkel közelítettük meg a szállástól kb másfél kmre lévő városrészt.
Ömagában a régi épületeket, templom, városháza, etc dolgokat leszarom, mert mindegyik egyedülálló a maga nemében és építészetileg nem vagyok a toppon, hogy akkor most nekem azonnal meg kell értenem a tervező/kivitelező misztikus életének egy darabját. Viszont a hely hangulata adott. Sok kis boltocskával, kávézókkal, pici szállodákkal teletűzdelt apró utcák melyeket nagyobb terek kötnek össze. A hangulatos kis belvárosból ha elnéz az ember dél-nyugatra a tengert is látni. A dimbesdombos belváros annó többszázéve biztosan nem esett át szupermultiterraformáláson, mert ezen a részen kívül az utcák vonalzóval és vízszintezővel lettek kimérve. A négyzethálós feeling az oktogon kereszteződésekkel teljesen eltűnik és ezek helyét a 2-3 méter széles kis utcácskák veszik át teljesen rendezetlen formában.
Egyszóval tündéri a belváros. Közlekedjünk tömegesen, vagyis urizáljunk és ne gyalogoljunk. A villamos légkondis és járdaszintben van. A metro kocsik légkondisak és egy egybenyitott féreg az egész. Jegy vétel sem probléma, van mindenhol 2-3 automata ahol kártyával is lehet fizetni. Egy sima jegy ami egy utazásra jó, de busz, villamos és metrón is felhasználható 1,35 EUR. Van több átszállásos jegy 3 EUR-ért és napijegy 10 EUR körül. Nagyon normális a tömegközlekedésük, lenne mit tanulni tőlük. A beléptető kapukon gyorsan lehet haladni és nincs szükség csak minden állomáson egy db személyzetre aki nézi, hogy a nép ne ugráljon át a forgókapun. Ellenőrrel nem sikerült találkozni, gondolom a gyanú sem merül fel, hogy annyian akarnak bliccelni mint otthon.
Hazafelé azt terveztük, hogy svájcon keresztül megyünk, lyon, genf, zürich, innsbruck, a többi meg adja magát. A programot átszerveztük, hazafelé milano, pontresina és úgy ausztria. Pontresina svájcban van, a Morteratsch gleccser mellett ahonnan az inn ered. Egy egyszerű egynapos teljesítmény túra kb 10km gyaloglással 1800-2000 méter magasan. 19 éve már voltam ott és érdekes lesz újra látni a vidéket. A nagy kérdés pedig az, hogy a gleccser mennyit is húzódott vissza az elmúlt 20 évben. Szóval királyságos lesz, valami szállást kell még keresni és kedden délelőtt boldogan fogunk elindulni. Az alábbi kép szerintem önmagáért beszél.
Wikipedia, google earth és egy 12km-s séta tegnap. Lájtos ebéd a parton és este egy szolídabbn bevásárlás a helyi madaras tecsóban. A város maga csont üres szombaton, csak a turisztikai látványosságoknál volt tömeg (Sagrada familia, Arc de triomf, Glories, Bolhapiac) amúgy tényleg kihalt minden, egy autó nincs a mellékutcákban. Apropó utcák. Az utcák kereszteződésének nagyrésze oktogon. A házak diagonálban le vannak vágva és előttük parkoló van kialakítva. Így minden kereszteződés egy kis térnek néz ki. Az utcák rendre egyirányúak, mindig csak a jobbra-jobbra-jobbra vagy balra-balra-balra megoldásokkal lehet odaérni valahova. 2 nagy keresztút és egy átszelő út van ezenkívül ami egy brutális körforgalomban találkozik. Talán azt mondanám első ránézésre, hogy washington DC, de itt nincs independence és constitution ave a közepén.
Lehet bringát bérelni az utcán automatákból, 1 EUR az alap és 50 cent óránként, előre kell fizetni. Ha késünk, minden extra óra 1 EUR. A www.bicing.com oldalon láthatjuk a részleteket. Nagyon sok bringa megálló van, ha a városon át akarunk tekerni és le akarjuk rakni a bringát valahol, biztos, hogy pár utcányira a céltól találunk bringatárolót. Nagyon sokan választják ezt a módját a közlekedésnek. A bringások / robogósok már akkor átmennek a lámpán mikor a gyalokos piros, nem várják meg a zöldet. De furcsa is, mert nincs sárga a piros után, hanem azonnal zöld, így kicsit úgy belassulva indul el a nép. Mondjuk hülyeség, mert otthon már sárgára elindulunk, de csak zöldnél illik dudálni, ha valaki nem indul el időben. Itt türelmesen várnak és nem izgulnak.
A parkokban ezerrel megy a pihenés, kikapcsolódás. Piknikeznek a népek, ökörködnek, zsonglőrködnek, gitároznak, saxiznak és mulatják az időt. Mindenki nevet, élvezi az életet. Otthon lehet ezért már odajönnének, hogy fejezzük be és ne zavarjunk másokat. Itt ezt mindenki elfogadja normálisan. A parkok szép állapotban vannak, nincs egy szemét az utcán, csikk eldobálva, van sok szemetes, sok helyen van kirakva szelektív szemétgyűjtő hely, használják is aktívan.
Egyelőre minden nagyon szép és nagyon jó. A local media marktban vettem egy kis belkin egérkét 10 EUR-ért magamnak, mert esténként fogok SOFolni
Tegnap este a vacsi a parton olaszban jól sikerült. Azzal a tudattal dőltem be az ágyba, hogy már mindjárt ott vagyunk. Reggel persze ment a brainstorming, vázze, nyócszáz kilóméterov még hátra van!! Ottocsentó kilometer. A reggel 7 órás felkelést elhalasztottuk és lett belőle fél 9. Hát mire elindultunk már fél tíz volt. Öröm és bódottá. Irány monaco, lássunk már valami gizdát címen. Mentünk, mendegéltünk, elhagytuk olaszországot, aholis az utolsó cca 100km-re 13,5 EUR-t fizettem. Az előtte lévő 500ra pedig 35 EUR-t, most ez akkor hogy jön ki???
Monaco balra lent. Hegyekből brutális szerpentínen keresztül lehet lejutni az autópályáról. És akkor az a picike kis öböl az ember elé tárul. Pár toronyház, amúgy végig kisebb házak, rendezett part és olyan yacht kikötő, hogy beszarás. Most már értem miért az utcán rendezik a forma-1t. Az út minősége pazar. Nincs kosz, nincs falevél, tiszta minden. A buszmegálló lehetett vagy 40 éves a stílusa alapján, de mintha most hozták volna ki a gyárból. Fantasztikus hely, látni kell. Szerettük. Az egyfőre jutó ferrarik száma itt már kb 30szorosa volt a normálnak, de lehet tízezerszerese.
Fájdalommal a szívünkben, de elhagytuk monacot. Jött az agyalás, akkor hova? merre? Nizzaig eljutottunk kb délben, éhesek voltunk így betértünk. Na ez már riviéra. Brutálisan szép utcákkal a parton, szép rendezett környékek, aranyos és hívogató kajáldák. A yactkikötőig jutottunk, parkolás, majd evés. Jó volt, finom volt. Mondjuk azt, normális külföldi árban volt. Megyünk át a városon és csodálatos a tengerpart, végig homokos, a partmenti sétányon pálmafák, az út után csodálatos házak, szállodák, üzletek. Több kilométeren keresztül így van. Aztán az ember eléri a repülőteret és vége a partmenti bámészkodásnak. Innen már csak660 km Barcelona. Mehettünk volna végig a parton az országúton, saint tropez és társai mellett, de akkor a büdös életben nem érünk ide.
A sztráda mocskosul unalmas, de ez van, ezt kell szeretni. A spanyol határt elérve már változtak a dolgok, a hegyek egyre kopárabbak, a gaz/fű félék egyre szárazabbak. Egyre kevesebb szántóföld. A nagyobb erdők helyét átvették a bokrosabb / cserjésebb helyek. A spanyol autópályán nagy izgalom nem történt. Itt csak 120 a max, de kb mindenki 130-140 közt próbált haladni, így beálltunk mi is erre a sebességre. Aztán végre beértünk barcelonába, 5 águ autópálya lehajtók / felhajtók, de valahogy megoldottuk és sikerült a szállásra ideérni este fél 9re.
A hotel normális, bőven jó, egyszerű mint az egyszeregy, viszont tiszta, van parkolás, free wifi és pontokat is gyűjthetek Gugli a barátunk. Szállodacím és utána POI enable. Feljött egy jó pár hely és ezek után más dolgunk nem volt, mint elolvasni pár kritikát és memorizálni az odajutást. 15 perc könnyű séta és egy meglepően kellemesen eltöltött vacsora idő. A kis lokálban több féle halból, húsból és borból lehetett választani, de sörük is volt persze. Kellemes házias hely a Raco De La Vila. Árban is normális, nem túl vészes. A kaja tényleg jó volt és a kancsó házi sangria is iható volt.
Első nap, vagy lehetne a nulladik nap. Éjfélkor sikerült végre elindulni. Én összeraktam a telefont, gpst meg a laptopot egy rövid gatyával és persze a mastercardot és kész is voltam. Asszonynak némileg több hely kell, hogy jól érezze magát máshol is. Annyira azért nem lett dúrva, két repülőgépes kézitáskába patentul befért minden. A terv lényegében az volt, hogy Marseilleben szállunk meg és Monacón mindenképpen keresztül megyünk. Délután még feltankoltam és vettem karton cigit és fél rekesz bombát. Nem az m1-t, hanem az m7-8as út kombót választottam régi jó megszokásból, illetve azért is, mert rövidebb és nagyon sok helyen autóút így 110 a limit.
Várpalota előtt a négyesen viszont majdnem bambi slayert játszottam, bár csóri nem egy aranyos kis bambi, hanem valami mutáns geci nagy jávorszarvas volt kb 3 méter magas volt az agancsával (persze lehet én flesselem), lényeg az, hogy elugrott és kisebb riadalmon kívül nagyobb baj nem volt, csak a kocsit sajnáltam a szarvasteszt manőver miatt, (persze pulzus szám 200 fölött volt azonnal ahogy megláttam). Na ezután volt para, ahol láttam, hogy szarvas veszély ott konstans hetven-nyolcvan és figyelés ezerrel. Persze asszony már horkolt a jobb egyen ezerrel.
Szép lassan átértünk ausztriába, elhagytuk a kis falvakat és elértük az autópályát. Na itt ment el 3 bomba, alagút hegyek, klagenfurtnál kanyar hegyek, fáradtság. Többszöri megállás pár perces pihi után már jobb volt. A kegyelmet viszont a napfelkelte adta meg, így már szemüveg nélkül tudtam nedvesíteni szemeimet. Fáradtság eltünt. Ausztriát lenyomtuk mint vak a poharat, csak bifit és knauber nossit felejtettem el venni nagyobb kiszerelésben, de hajnal 4 kor sok billa nincs nyitva a falvakban. Kúton meg drága:P Jó volt látni a parkolóban a cseh, szlovák hobókat sátorban, hálózsákban nyomni az éjszakát, valakinek a lába még a kombi hátsó ajtón is félig kilógott. Boldog vidám élet. Az osztrák autópálya melletti klotyók tisztaságára nem lehet panasz, ragyognak és felmosó szag van hugyszag helyett.
Villach után nem sokkal már üdvözölt is a tábla és a telefon is smsben, hogy isten hozta olaszországban. Szerintem pedig én jöttem:P Udinéig katasztrofális volt az út, végig le volt zárva hol a mi, hol a szembe jövő sávja. Alagútban 60-70, normál esetben 80nal alig lehetett jönni. Utána persze jött az élvezeti rész, vicenza, velence, padova, verona. Kamion hegyek, két sávban, velencét reggel 7-8 körül kezdtük kerülni az új úton (tomtom ezt még nem tudhatta szegénykém) de akkor is katasztrofális volt. Max 80-100 km/h, gyorsítás, lassítás, kapkodás. Az olasz módi pedig a középen autózás és majd valamikor lehúzódok, ha úgy van kedvem. Német sprinteres barátunk viszont végigbüntette a digókat, baszott lehúzódni, igaz kényelmes 140-150 körüli tempót diktált vagy 150km-n keresztül bresciáig. Onnantól viszont jó volt. Zéró forgalom, végig egyenes utak, aztán elértük a pó síkság végét és jöttek a hegyek megint.
Asszony még brescia körül felébredt reggel 9-10 közt. Persze kávé, reggeli, valami ebéd kell. Hát jó, én nem aludtam, nézünk valamit. Autogrill ristoranti, önkiszolgáló. Bemegyünk, megnézzük ő mit enne, megvesszük, mire mennék el az én husos kajámért már két busz angol és három busz digó áll sorban. Rohadjatok meg. Vettem egy báget kenyeret 1,1 EUR-ért és valami olasz kolbászt 2,6 EUR-ért. A szenyákat 4 Fel-fel-fel-fel-fel, órán keresztül, alagút, híd, alagút végig. Már fájt. Aztán egyszercsak elindultunk lefelé.
A földközi tenger látványa viszont azonnal kárpótolja az embert és onnan pedig órán át csak le a tenger felé. Igen, itt buktuk el a tervet. Lejött a sztrádáról (az egész sztráda “csak” 35 eur volt idáig) az ember és a falvak végtelenjében a napközbeni robogós forgalommal próbált sodródni. Ezt bírtuk pár faluig, majd 1 órakor úgy döntöttünk, hogy itt megállunk (Savona), már rég Monacoban kéne lenni, de a romantikus olasz stílus meggyőző volt. Az utolsó 30km-t kb egy óra alatt tettük meg. Így a mai napot 13 óra vezetéssel és 1200km-rel sikerült zárni, megjegyzendő, hogy az SEP990i + TomTom megint jól bizonyított, most európát hódítjuk meg. Még van hátra 800 km, holnap reggel 7kor indulás. Kis pihi, vacsi és utána hatalmas alvás.
Akartam picike szép, okos gépet. Nézelődtem nagyon és csak az MSI Wind maradt egyedül. A választásnál nagy szerepe volt persze az árnak is. De teljesítményben sem akartam nagyon gyengét, viszont a jelszó, az a kicsi volt. 10 colos kijelzővel és gépelhető billentyűzettel felturbózott gépet akartam. Wind U123 lett belőle. Bruttó százért már autós töltőt is találunk hozzá. Valjuk be hasznos.
Most úgyis nyaralni megyünk, tehát sorozatokat tudjuk folyamatosan nézni az autóban + bluetooth és már külső GPS egységgel az IGO PC vagy a Garmin PC is gond nélkül robog. OK, nincs touchscreen, de van egér. Illetve tapipad. Ami persze zavaró, mert gépelésnél meg kell szokni, hogy a kezet kicsit fentebb kell tartani, de nem vészes. Már a második bekezdésnél nem volt vele gondom.
Wifi. Van benne. Normálnak mondanám, a céges Dell jobban veszi az adást. A kertben még működik és itt van pár wifi a családban, szóval nincs olyan, hogy nincs net. Hálózati másolásban 2mega a wifi, a 10/100as hálóval kb 6 mega amivel stabilan lehet húzni. Nem egy zúzás, de nem vártam mást. Gigabit ide minek. Winyója közepes, 160 gigás 5400as sima slim hdd. Egyelőre bőven elég.
Grafika jó kérdés, nem 3dre lett véve a gép, a passziánsz biztos jól elfut rajta, valami integrált egyszerűség van rajta. 1920 x 1080-t viszont kitolja ami jó, mert vga kábellel rá lehet rakni nagytvre is. Mert a divx még akadozás nélkül elmegy. A 720p HD tökéletesen elmegy AC3 hanggal. Az 1080p már röccen, de inkább az AC3 esik szét mint a kép. A kép stabil 18fps, a hang az viszont késik, szakadozik. FULLHDn kívül minden szép és jó.
Van bluetooth, wifi, sd kártyaolvasó, sdhcs! És kijelző meg touchpad. Kb ennyi a gép. Kapunk hozzá előretelepített home xpt. Magyar, szerb, szlovén és kínai nyelvből lehet az elején választani. Jár még hozzá NAVos tűzfal és Office Pro 60 napos próbaverzió. Egyelőre a legfontosabbakat tettem fel meg pár sorozatot, filmet. Minden szép és jó. Akku levett fényerővel talán 4-5 órát kibír, gondolom egy filmet 2 óra alatt kell végignézni merülésig. Szóval tetszik. Estére jó lesz, pici, kezes és azt teszek rá amit akarok (céges gép suxx). TVre köthető. Más egyelőre nem kell. Még kap debiant, de pár óra és indulunk, azzal most nem játszom.
Next time a francia riviéráról leszek, persze, ha van valahol free net:) És a szép fényes kijelzővel akár háttal a napnak is csodálatosan lehet dolgozni!
Cuenta regresiva! Sólo 4 días y nos vamos a Barcelona! Habitaciones de hotel no se registran todavía. Supongo que se encuentra algo sobre el terreno. Aventura, coraje!
Hétvége, legénybúcsú Grabowskinak. Pénteken este lementünk anyuékhoz balcsira. Este kis pancsi, lóhugy meleg víz, relax, pihizés. Másnap Atilllla és Saimonsais felvettek és már mentünk is a társasággal találkozni. Első élményünk egy kis gokartozás volt. Biztonsági öv nem kellett, mert sikerült beleszorulnom rendesen a gokartba. Első 8 kör alatt én még csak ismerkedtem a pályával és csak úgy nyomogattam neki. Persze rohadt dühítő, mikor kanyarban utoléred az embert és utána kigyorsításnál a +25kg miatt esélyed nincs befogni az előtted haladót. Az utolsó futamra stratégiát váltottam és szépen autóztam. Így már sikerült értelmes köröket menni, csak 0,5re voltam lemaradva a legjobbtól Szóval nagyon jót ökörködtünk. Az idő szép volt, csak a két futam közt kezdett picit esni az eső, meg dörgött az ég, meg elkezdődött a lehülés. Pár megpörgés, ütközés, dulakodás, hadakozás, élvezte nagyon a banda, lehetne mindig menni ilyenre, csak árban 2×8 perc 5 ropi.
A gokart után a szállás elfoglalását irányoztuk elő. Kis kavarodás után odataláltunk. Ez a római ház vagy mi volt. Egyszerű szálló, kolesz feeling. Na innen szakadt az eső. De úgy rendesen, a partig nem lehetett ellátni. Mikor picit elállt mentünk kajálni a pizzériába. Persze az meg fedett teraszos volt. Rövidgatyában nagyon élveztük, hideg volt és hideg volt és a kaja is gyosan kihült a szél miatt. És persze végig esett az eső, ahogy kell. 16 embert két taxival is haza lehet fuvarozni 1-1 körben. Szóval ilyet is láttunk/túléltünk. Este finoman kezdődött az ivás, vedelés, játék, ittunk, ettünk, ittunk, de szerintem inkább sokat ittunk:) Megfelelően tomboltunk, majd az est fénypontja a táncoslányok, na szóval az is meg volt, aztán már aludni kezdett a társaság, Saimonsais engem még elvitt hajnal 3kor haza, mert pont ráért, respect érte!
Másnapi eredmény, epe és víz, az üveg jager és pár sör megtette hatását azzal a nem tudom milyen borral, boaf…. Valamikor dél körül már indítható állapotba kerültem, teljes regenerálás vasárnap este csütörtökre. Jó party volt
Már akarom látni, nagyon akarom látni. Na ilyenkor kell egy part menti kecó, tetőtéri terasszal, kilátás a tengerre, egy jéghideg corona. És szarni vastagon a világra. Akarom Még másfél hét. Ki kell bírni valahogy. Addig ott lesz a csoda Balaton, csak hogy áztassuk magunkat.
Csak elméleti szinten, betolod a duplaburgert, persze azt a jó zsíros fajtát, olyan házias jelleggel. Leöblíted egy nagy epres shakekel, aztán indulsz a mocin egy jó kis szerpentínes úton tovább. A 8. átdőlés után kavargást érzel a beledben. Kanyarban mész, finoman fékezel, majd kicsit már egyenes ráfékezel teljesen. Ez megadja a végét és a plexit nincs időd felhajtani. Nem egyszerű az élet.
Rohannak a napok szokás szerint, már csütörök van, pedig alig múlt el a jó kis mászkálós hétvége érzése a lábamból. Felvetődött az ötlet, hogy kéne nyaralni. Valami pihenés. Tegnerparton rohadni én nem tudok, napozni nem szeretek, pancsiból egy nap után elegem lesz és a másik a semmittevés. Persze állítólag könyvet kell vinni és olvasgatni kell, meg kikapcsolódni és pihikézni. Nekem ez nem gyere be. Járni a várost, menni ide-oda, fényképezgetni, ismerkedni a helyi érdekességekkel, na ez már inkább. Első terv, kocsival irány a spanyol földközi rész. Kitaláltuk, hogy legyen Barcelona, mert az olyan szép és látni kell és van homokos tengerpart is és lehet olcsó szállodát is találni, meg különben is.
Menjünk kocsival!!! A turbó persze eszembe sem jutott, 12-3 literes fogyasztása egy ilyen útra teljesen alkalmatlanná teszi. Menjünk asszony kocsijával, tempomat, kényelem, minden meg van, hogy jól utazzunk. Számoljunk picit. 70 EUR-ért teljesen normális szobát lehet kapni reggelivel a parttól pár utcányira. Ez rendben van, ez ennyi, nyilván kintebb, távolabb feleződik ez a költség, de az oda-vissza utazgatás ilyenkor elviszi az ember életkedvét, jobb rögtön a belváros szívében lakni, minden gyalog egy köpésre. Ugye ez pont azt mondja, hogy nincs értelme autózni, de azért számoljunk, az autó itt Európán belül meg szokta érni. Tehát a táv cca 2000 km oda és 2000 vissza. Számoljunk kb 7 liter körüli fogyasztással, átlagosan autópálya mellett cca. 1,3 EUR lehet a dízel. 280 liter dízel így kerül kb 100 ezer magyar szép forintba. A szlovén autópályát kerüljük el, menjünk osztrákkal. Kell hetes matrica, hogy visszafele is meg legyen a lehetőség, ez cca 2500 Ft lehet ma. Olaszországban oda-vissza 120 EUR alatt nincs meg az autópálya díj triestől monacóig. Ez 33 ezer Ft, a francia díj kb lehet még odavissza 60 EUR, további 16500 Ft. Tehát 150 ezer Ft és kb 38 óra vezetés.
Swissair, két jegy, odavissza, átszállással, 134 ezer Ft és az egész utazás összesen 8 óra. A 10-10 ezer Ft difit fogjuk rá még a Barcelonai taxira a reptérről. Tehát kb ugyan annyi. Kérdés, vagyok -e annyira fasza gyerek, hogy végig autózok tizen órákat és utána azon fogok izgulni, hogy mikor és hogyan indulunk el. Annyi még hozzájön, hogy így biztosan egy nappal kevesebb szálloda kell. Vagy megyünk kocsival és megállunk mindenhol egy kicsit. Egy-egy napra adhoc jelleggel. Nekem ez így tetszik.
Már csütörtökön elindult a szervezése annak a garden partynak amit Grabowski szombatra hírdetett meg. BBQ címen. Az e-mail váltásokban a jelentkezők közös akaratának megfelelően a gyülekezést és az étkezés megkezdését 3 órára írták ki. Az idő jól nézett ki, esőnek nyoma sem volt, így motorral vágtunk neki egy egyszerű szombat délutánnak. Saimonsaisznél még pár mondat trécselés és már dübörögtek a vasak Grabowski felé.
Unalmas szombat délután, mérsékelt forgalommal. Saimonsais már szokja a motort, tudja tartani a lépést, nagy vason ül, nem is olyan nehéz dolog ez. A terv egyszerű volt, ki az m0-ra és onnan bekerekezünk Grabowski lakba, persze előtte a lidlben veszünk ezt azt, ne legyünk annyira pofátlanok. Móka és kacagás volt a motorozás. Felértem az m0-ra és mentem 70-80 körül, néztem a tükröt, hogy hol a francban lehet Saimon barátunk. Elmentem az 51-s leágazásig, majd ott vártam 10 percet. Csak nem csapták el, telefon elő, felhívom. Lerobbant. Nincs szikra, nincs köszörülés. Várjon meg, visszamegyek. Visszaérek, sehol senki. Megyek két lejárattal tovább a mekiig, megint felhívom. Hát ő halászteleknél van és ott vár, mert sikerült a mocit beindítani. Még egy vissza-oda kör, aztán meeting egy felhajtó lepke csücskében és trécselés. Patentul röfög a gép, induljunk el, aztán majd meglátjuk.
Fél 4 után begurultunk Grabowski birodalmába, persze lidl kimaradt, mert motort leállítani nem mertük. Megcsodáltuk az új kertet és az új sütőt. A konyhában nagy volt a sürgés forgás, főkönyvelő úr és Grabowski gyártották a saslikokat. Kitaláltuk, hogy csináljuk meg mi a tüzet, pár darab fa van a sütő alatt, azokat lehet használni. Kb fél órája lobogott a tűz, a kaja még sehol, a tűz már kihalóban van, fából elég kevés van. Grabowskit negyedjére kérdezzük, hogy van -e faszén. Mire végre elárulta, hogy ja igen, az van. Közben Atilllla is befutott aki az afterparty után alig aludt valamit és valjuk be, nem nézett ki túl frissnek.
A sütés a szokásos stílusban zajlott, fél óra után előkerült a kontakt grill, mert az egyik része a husoknak szarrá égett, a másik oldala nyers maradt. Lájtos party volt, a vendékeg kezdek szétszéledni, pár kör a mocival, aztán úgy leült a buli. Persze jöttek a szokásos stand up poénkodások, sérült, vietnámi és egyéb nyalánkságok. És persze bazdmeg, Atilllla te állat, hot-dog sütő, csak úgy, “carradine-módszerféleségként”. Már-már a vegyületek és az e-bay rejtelmeiben vesztünk el, mikor megismerkedtünk a tecsőn fellelhető igazi zenei moslékkal. Nem részletezem, nekem konkrétan fájt.
Aki megnézi, megérdemli. Szóba került a nagy Grabowski & Kinga féle lagzi is. Előre is gratulálunk nekik! Atilllla alkohol gőzbe mártotta világ-ultra-liberális-szexualitását, aztán már ballagott is mindenki hazafelé. Kétszóval jó party volt, bővebben mondva mérsékelt magasröptű igényes szórakozást biztosított szombat estére! Köszönjük!
Úgy éreztem motoroznom kell. Szar az idő folyamatosan egész héten, de már elegem volt. 7 óra környékén megnéztem a met.hu-t és nyugtáztam, hogy a nagy esőzés alattunk fog elmenni. Kinéztem az ablakon és tényleg, dél felől láttam a felhőket, felénk nem jöttek. Gondoltam átugrom Saimonsaishez, forgalom amúgyis gyér már, jó lesz mocizni picurit. Akkor még nem tudtam…
De valahol éreztem. Népstadionnál még nem volt gond szépen sütött a nap hét ágra, balról azért gyanús volt a nagy fekete felhő, de kb leszartam, faszagyerek vagyok! A keletinél már izmosan kezdtem parázni mikor az astoriától már feketesében volt minden és csak a házak teteje pompázott érdekes narancssárgában a lemenő naptól. Normálisan gurulok 50-60 közt és olyan széllökések jöttek szemből, hogy 30-40re lassultam vissza. Visszaváltás, magasabb fordulat, na így volt esély. A blahánál leesett a kurva anyját. Szakadni kezdett, de nem csak úgy, hanem úgy rohadtul. Az autók 20-30 nál többel nem mertek menni, persze nem virgonckodtam, mentem én is annyival. Az erzsébethídon még valami jeges geci is volt, mert konkrétan fájt mindenem amihez hozzáért. Szóval kifogtam ahogy kell. Ez van. Saimonsaisnál kis pihenő, aztán indulás haza. A gatyám reggel még vizes volt…. és ha jól nézem az időjárás előrejelzést, ma is fog esni…
Reggel Saimonsaiszel motort néztünk. Lefoglalózta a gépet. És igen, mondtad már bazdmeg Szerintem is baba motor és majd jó lesz rajta játszania, végre megérti, hogy hogyan működik a négyütemű csoda. Majd lassan megtanulja a szakmát és már egyedül is szét fogja tudni szedni. Reméljük lesz hozzá türelme. Délután asszonynak néztünk ruhát és bukót. Szóval 4-5 órányi boltról boltra járás és válogatás után sikerült kiválasztani a legjobb darabokat. Gatyát persze így sem találtunk. Az egész estét megfejeltük Atillllával együtt a kis borostyán kajáldában a 11. kerben. Jó volt nagyon a kaja. Bejött a hely.
Vasárnap rohanás volt szülinapozni családiasan a balcsira. Valamikor 5 körül értünk haza, már nem esett az eső így másfél órácskára el tudtunk menni motorozni. Aztán eltelt a nap, elég rohanósan.
Tegnap fél 5kor derült, ki, hogy mégis van rendszámom, mivel kocsi nélkül voltam, sógorom már vitt volna haza, de pont kocsiba üléskor tudtam meg, mehetek a mociért. Elő volt a gép készítve, ki volt rakva a parkolóba, lehetett vinni. Még a biztosítást lerendeztük és a forgalombahelyezést, aztán jó utat kívántak. Beöltöztem, felültem és mentem tankolni a közeli shell kútra. Asszony megérkezett és várt a szalonnál, mondtam, hogy jöjjön végig mögöttem, lemaradva, de senkit ne engedjen be mögém. Ez azért valamilyen biztonságot ad. Az első 30 méter az balra 4 sáv keresztbe villamossínen visszafordulva. Szóval jó kezdet. Túléltem valahogy, aztán irány a kút.
Tankolás után már kevésbé feszengve, normálisan elindultam a motorral. Asszony elindult utánam, araszolgatva a dugóban, kreszt betartva hazaértünk. Az első 100km-n a guminak be kell kopnia és az első 1000km-n 5000 fölé nem szabad pörgetni. Ezt szemelőtt tartva este még 30km-t sikerült motorozni. Mentem amerre csak úgy jól esett. Köszöngetés más motorosokkal, még a rendőr motoros is visszaköszön. Megahatalmas élvezet, szabadság, finom, szeretem.
Reggel persze motorral kellett dolgozni menni, 6kor már ugrottam ki a kádból és alig vártam, hogy rajta üljek. Nem okozott semmilyen nehézséget beérkezni, semmi stressz. Élménymotorozás volt végig, ez jó, ez tetszik. Hétvégén pedig tervezem az első tankot leüríteni. Mókás, hogy 5000ért bőven tele a tank:)
Respect asszonykának, hogy szigetszentmiklóson felkutatta a nemzeti közlekedési hatóságot, aminek normális címe nincs csak helyrajzi száma, és elhozta a vizsgaigazolásokat. Én már leróttam a 4 ezer forint illetékemet és már le is fényképeztek. Jövőhéten mehetek a plasztik kártyáért. Azért nem posta, mert akkor a jelenlegit bevonják a helyszínen és az adatlap papírral vezetni nem lehet. Ezt még kibírjuk. Jövőhét csütörtökön meg lesz a jogsi és szerda délutánra már a moci is készen fog várni. Tehát csütörtökön mocival fogok hazaérkezni. Első komolyabb túra a hétvégén egy kis gyakorlás a környéken, majd következő héten pedig harkányi céges rendezvényre már mocival megyünk a kollégával. Öröm és bódottá, de a jövőhéttől már nem eshet az eső Dilemma is van, szombaton lanparty és ruháznézegetés, valahogy most a ruházat izgatja a fantáziámat:)
Péntek du már tudtuk, indulni kell. Irány a tiszató, Saimonsaisék weekendháza. Péntek du fél 6kor felszedem Saimonsaist aki visít, hogy nincs wifi a városban még megyünk át, mert neki a bringabolt címe azonnal kell, mert csak ott van olyan országuti külső ami neki kell. A bolt helyét kb tudtuk, így egy wifizés erejéig hazalátogattunk, hogy a pontos címet megnézzük. Na ilyenkor jönne jól a rendes 3G-s net, mert akkor szinte bárhol, bármikor lehetne netelni.
A külsők vásárlása után a lidlbe tettünk látogatást aholis bevásároltunk. Hús, paradicsom, paprika, ubi és egyéb kellékek. Gyorsan befejeztük a vásárlást, majd nálunk várkoztunk. Persze Atilllla csak fél 9re ért oda, de azonnal indultunk. Az út jól telt, mint szokott, 2 sör után már visítottunk Atilllla beszólásain. Líra amit elő tud ilyenkor adni. Este még kis dumálás és poénkodás, főzés ezerrel, mert éhes a banda, pulykamell csíkok mustáros hagymás pirosaranyos mázban. Úgy néztem, hogy a társaság szépen falta, csak sok volt a közel 1,4 kiló hús hármunknak. A paradicsomos, ubis, paprikás saláta persze elfogyott. Atilllla hazavitte a maradékot:) Aztán alvás volt reggelig, mert ugye a fáradtság nagy úr. A gátat meglátogattuk reggel, majd indultunk haza. Estére már sok erőnk nem maradt, valahogy senkinek nem volt kedve se moziba, se sehová elmenni. Az erőt tartalékolni kellett:)
Péntek este lementünk Kisorosziba, csak úgy, mert csak úgy jól esett. Romantikázva távol a város zajábtól. A Ráczfogadónak a Kataház részlegében kaptunk szobát, ami egyébként nagyon pöpec kis lakrész, potom 4 papírért teljesen igényes szobát lehet kapni. A környék szép, nyugodt, csendes, sokan nem laknak arra és zsák falu, tehát keresztbe menő forgalom nincs. Nemsokára ismét focus találkozó lesz ott, május közepén, mint már korábban párszor, szóval kellemes jó hely, ajánlom mindenkinek.
A péntek éjszakai romantikázás után szombaton már reggel 7kor indulásban voltunk, már így is késésben, mert kirándulásra kellett sietni. Két falat kaja és egy fürcsi után már robogtunk is az m7 agip kúthoz, hogy találkozzunk a többiekkel. Csesznekre mentünk (erről mindig villám géza jut eszembe, műfaszt a kéményre!), várlátogatás, majd keresztbe a völgyön le a patakig, utána kis vonatozással fel vinyére, majd a csapat kettévált, egyik fele vissza a patakmentén extra kirándulása, másik kis kerülőúton vissza a kocsihoz a vár alá. A kerülőút lényege az volt, hogy nincs benne emelkedő, kb fél km-mel hosszabb, de nem kell hegyet mászni. Elkurtam. Csúnyán, benéztem a patakon való áthaladást és sikerült a hegyen a tető mellett átjönni, sebaj, 491 méterre felmentünk és utána szépen lementünk. Csóri kutya az utolsó 200 métert már nem akarta bírni, de hősiesen kisétálta magát. A lányok is bírták (respect) én büszke lennék a helyükben, hogy ennyit lenyomtam, gond nélkül. Aztán hallották, hogy ez light túra volt….
Húsvét reggel szokásos locsolkodás a szűk családi körben, aztán kuzinomért kimentem a reptérre, mert hát szegény Jerseyből jön és az ugye messze van. Este kellemes bebaszás a Ráday utcában, majd sofőr szolgálattal haza, hmm. Alig drágább mint a taxi, a kocsi adott, odafele lehet menni kocsival, hazafele meg így megéri szerintem. 3000 körül lett volna a taxi jattal, ez 4400 volt jattal. Szóval eltelt a húsvét hétvége. Jó volt!
Sok kocka álma egyszer egy hatalmas nemzetközi kiállításra kijutni. Itthon már nincs ifabo, compfair így az ilyen irányú érdeklődést nehézkes kielégíteni. Persze a régi kiállítások a kiskerek és pár gyártó hazai képviseletén kívül mást nem jelentett és másfél pavilonon kívül több helyet nem fogott át. Gyűjtöttük az árlistákat és bambultuk a high-tech cuccokat, vittük a lyukasztott cédéket, és persze 3m-s scotch celluxékrt álltunk sorba. Ez nem cellux! Ez Magic Tape, hangzott el minden alkalommal. Régen volt. 15 éve. Az árlisták akkoriból még valahol meg vannak lefűzögetve, katalógusok és leírások. Egyszer még előszedem őket és gyönyörködni fogok a 486 DX4 100 proci 80 ezer forintos árán, ami 4 hónap alatt már csak 25 ezer volt
A játék expo londonban mindig is érdekelt akkor még E3 néven, ma már MCM. Alig vártuk, hogy kezünkben legyen a legfrissebb pc-x vagy 576, hogy megnézzük milyen újdonságok várhatóak a következő hónapokban. Akkoriban a demo verzió kincsnek számított, hiszen több tíz megákat letölteni sem lehetett, és az újsághoz akkoriban már járt néha CD, pl egy dupla nyári összevont kiadáshoz, de azóta már pc-x sincs, sajnálom. Megszünt a cool is pár szám után, pedig volt a srácokban fantázia. De a nyomtatt sajtó lagje hatalmas az online mediaval szemben. És hozzá kell tenni, drága. Havi pár ezer forintért 100 oldalnyi cikk kevés olyanról ami már talán nem is igaz, és már nem is hype többé. Persze az ifabo meg a compfair mindig jól jött, IDG standon nyertem mindig egy éves előfizetéseket sorozatban. Respect a szerencsekereket forgató lányoknak
Reményekkel tele érkeztem meg a momparkba, hogy Saimonsaist felszedjem. 5 óra. Bevásároltam a legszükségesebb élelmiszer alapanyagokat: 12 db bomba, 6 zacskó hagyományos chips, 4 zsömi, felvágott, kemping sajt, kóla és ice tea. Bábolnánál még azért vettünk pár sajtb-t. Az influenza engem is lenyomott, péntek reggel még 39 fokos lázam volt, mikor a momban voltam, már csak 38 körül mocorgott. 1220 km várt ránk, ideje volt indulni. Váltott vezetéssel mindenféle izgalom nélkül kispárnával és pokróccal megérkeztünk reggel 4-re a parkolóba. Egy lélek nem volt. Kocsi leállít és alvás 8ig.
Kb 7 körül felébredtem, izzadtam, mint kurva a templomban. Megmértem a lázam, 36,4. Oh, vagy kihültem, vagy már nem vagyok beteg merült fel a kérdés, nyomtam egy kis paracetamolt, aztán meglátogattam egy bokrot és rágyújtottam. Pár rendőr már lézengett a környéken, rakták le kordonokat. Pár perccel később egy fiatal csaj jön oda hozzánk aki elkezd németül karattyolni, felszólítottam az angol nyelvre, majd angolul elmondta, hogy álljunk át máshová, mert …. Én csak néztem ki a fejemből és az volt bennem, hogy hova menjünk. Elindultunk a nagy parkolóból, majd a rendőr lerohant minket, hogy itt nem mehetünk át, mást nem értettünk, mert angolul nem beszélt, németül meg ocsmány tájszólással nyomta.
Aztán kiderült, hogy katonás rendbe kell felsorakozni a parkolóban, 8 EUR a napi jegy, aztán mehetünk boldogan cebitelni. 8:30 kor már fáztunk, besétáltunk az előcsarnokba, előkotortuk a jegyeket, respect büki! És vártunk és vártunk, aztán a kapukat kinyitották és a 20 ezres marhacsorda lerohanta az arénát.
Magyarország! Én is így szeretlek! 9 óra 15 perc és az első pavilonban találkoztunk a holografia.com standjával, ahol real 3D tv-t lehet nézni, illetve egyéb más holografikus dolgokat mutatnak be. Magyar cucc, villog is a háttérben, hogy EU-s pénzből és állami pénzből vannak ott, de a bemutató nem működik, szakikánk 9:25re ért oda és még akkor sem tudott a gépbe életet lehelni. A nagy terület és a rohanó idő miatt úgy döntöttünk nem várjuk meg még életet lehetlnek a készülékbe, leléptünk. Legalább ilyen helyen lennénk kicsit európaiak, hogy időben és rendben kész van minden. Ok, hogy nem kaptak rá annyi pénzt, annyi lehetőséget, mint az ms standnál a 3d-s cuccok, de akkor is, próbáljuk eladni magunkat, ne pedig a sarokban ülve várni a messiást, hátha jön valaki és kirakja a nagy zsét.
Szóval 30 db pavilon megtömve mindennel, egyesével már nem is emlékszem melyikbe mi volt pontosan, de témakörökre bontva azért lehet említeni bőven érdekességeket. Microsoftos 3D cuccok, multitouch dohányzó asztal, multitouch 8 méteres bárpult! Kézmozgást érzékelő kütyük egér helyett és a többi ilyen apró nyalánkság Töménytelen mennyiségű PNA és mindenféle hordozható mini display, multitouch felülettel. Falra ragasztható touch fólia, arra lehet kivetíteni, “filcen” érzékelő, amelyik színt nyomom rá, olyan színnel rajzolja. Befosol. PDA és GPS egymás hegyén hátán. Sok számunkra ismeretlen kínai, koreai gyártó, próbálnak eladni kábeleket, egereket, klavikat, fejhallgatókat és egyéb kiegészítőket, házakat, tápokat. Ha lenne számtechboltom, ide jönnék ki ismeretlen gyártók után kutatni amiket be lehetne vezetni az itthoni piacra. Láttunk egész pavilonnyi csilli villi rackszekrényeket, beépített klímával, számzárral, lakattal és széf kategóriával. A széfes rackszekrény mókás volt, faszi fél óráig áradozott róla, hogy milyen jó és a rendőrség veszi és már alig bírják gyártani. Láttunk rackszekrényt félig bladdel tele, másik felében SAN 6 sornyi winyóval fullba rakva. De cray szerver is volt, meg egyéb kis husi darabok 15-20kwh-s fogyasztással, igen, cpuidle nem volt fent Fél pavilont szenteltek az open sourcnak. Volt itt linux hegyén hátán, bámultunk és ámultunk, de persze akik itt vannak, azok nem igazán a free kategóriát képviselik, láttunk teljesen ms exchange kompatibilis cuccot ami userenként csak 25 EUR az első évben és utána 5 EUR / év. Ki lehet számolni, mikor, hogy éri meg. De tény, hogy életképes megoldást kínáltak.
Több pavilonban csak házak és tápok és modding, cooling stuffok, több ezer darab, a pár dolláros gagyitól a többszáz dolláros késszel festett egyedi házakig minden volt ami elképzelhető. Itt volt a legnagyobb tömeg, hétvége révén a diáksereg kiözönlött és ezeket a pavilonokat ellepte. Amit nem bírtam felfogni, hogy miért jó promóciós zacskókból 25 db-t bezsákolni és még 75 db free/trial cdket összerántani? 15 éve még történet volt, de ma már gyorsabb a net, mint annó a cdrom volt..
Az étel és ital fogyasztás természetesen az elvárt áron történt, értem az alatt, hogy 3dl kóla 3 EUR, szendvics 4-5 EUR. Aztán az IBM standjánál a végén megtaláltuk a mekkát aholis ingyen adták az ücsit és a kekszet. Kár, hogy ezt nem találtuk meg rögtön az elején Szóval narancslével betankolva elindultunk 4-kor hannoverből. Darabig vezettem és megnéztünk egy kis német falucskát is, ahol a néni 4x mondta el, hogy merre van a közért, de akkor sem értettük Lényeg, megtaláltuk, vettünk bifiket:D Aztán már indultunk haza tovább. Levezettük amit le kellett, hajnal 3kor beestem az ágyba. Saimonsais reggel 6kor indult sielni vissza ausztriába…
A hétvégén felmentünk a hegyekbe. Fogtunk egy jobb fényképezőt és azt hittük, hogy mi mindent tudunk. A kékestetőre mentünk csillagot és tornyot fényképezni, persze éjszaka, -4 fokban. Ez rögtön lehetőséget nyújtott a tracking komolyabb kipróbálására. Jó ez a garmin, csak fos, mert, ha megy a tracking akkor egy idő után meglassul. Kb 15% teleírása után már 2-3 perces laget mutat a spot navigálás + a mintavételezés nagyon meglassul és csak 2-3 pontot jegyez fel 5-10 km-nként, a kanyarokat így csúnyán levágja, autópályán sem annyira használható már. Lehet a telefon a korlát, de lehet a program fos. Majd az 5.00.30-t ki kell még próbálni, aztán meglátom. A GPX export viszont faja, szépen gugliban végig lehetett az utat követni.
Atilllla és Saimonsais a fényképező guruk kattintottak pár értelmeset is a sok kretén próbálkozás mellett. Mini tripoddal és némi manuál beállítás mellett az alábbi képek nem is rosszak, sajnos, vagy mondhatjuk, hogy mázli, hogy pont egy felhő lepett el minket fél óra után, így horrorfilmbe illő képeket lehetett csinálni, ha egyszer kész lesz a galéria, majd oda is fel lesznek töltve a képek:
Habár -2 fok van és jövőhét elejére -14 fokot mondanak, már mindenképpen izgat a két kerekezés. Nem, nem autóval, bár úgy lenne gizda a körúton végig csapatni szombat éjjel. Konkrétan motorozásról van szó. A motorozáshoz igazából három fő dolog szükséges, motor, felszerelés és nem hátrány, ha a motoros jogosítványt is megszereztük már. Namost ebből nekem egyik sincs meg. A legizgalmasabb történet talán maga a jogosítvány megszerzése. Gyerek korában ugye ki nem ült mz-n, pannónián, jawa-n, etc-n. Ja és mostanság robogón, ezek még B-vel vezethetőek, de én motort szeretnék, ezért kell mindenképpen jogosítvány.
Először mindenképpen szükségünk lesz egy sikeres A kresz vizsga certifikátra ami a nevünkre szól. Ezt elég nehéz a könyvesboltban beszerezni, így szükséges egy tanfolyamot mindenképpen elvégezni. Egyénileg a kresz vizsgázási lehetőséget már 5 éve nem teszik lehetővé, tehát mindenképpen iskolára van szükségünk. A gyorstalpaló tanfolyamok 1-2 hét után már visznek vizsgázni. És mivel tényleg más a motorozás, mint az autózás, ezért illene bejárni, sőt akár néhány extra dolgot is megtudhat az ember ami a későbbiekben hasznos lehet. A környezetemben senki nem motorozik, távolabbi ismerőseimnek van motorja, de nem vagyunk annyira napi kapcsolatban, hogy én most kiverjem belőlük a tutit. Tehát a tanfolyam ami gyorstalpaló, délután 4 től este 8ig. Ez ki van lőve, mert iga húzás van. Szóval marad a hétvége, így 5-6 hét után eljutunk odáig, hogy mehetünk kreszvizsgázni. Namost 10 éve hiába lett hibátlan a kreszem az autóra, azóta pár dolgot változtattak és ugye motorról van szó. Persze itt is van jobb kéz, stb, de vannak speckó kérdések amire biztos nem tudjuk azonnal a választ, hiába logikus a történet. Nyilvánvaló, hogy a hősök terén nem fogok csutka gázzal keresztbe menni, ahogy ezt kocsival sem teszem meg. Tehát kresz tanfolyam és vizsga, cca 35 ezer ft.
A sikeres kresz vizsga után jöhet a rutin, vagyis első vezetési élmény zárt pályán. Ezzel nincs semmi gond, mert zárt pályán lassú menetben gyakorol az ember, ez kell, sőt én gyanítom, hogy a szükségesnél lehet 1-2 órával többet is fogok venni, inkább gyakoroljunk, mert, ha itt repülünk, akkor baszott nagyot repülünk. A rutinvizsgához gondolom szervesen fog csatlakozni a műszaki vizsga is, itt nem érzek félelmet, ha valami belsőégésű akkor annak a teljes működése egyszerű és ugye a motoron is hasonló dolgok vannak, mint egy autón, szóval nem lehet baj. Viszont fingom nincs milyen rutin feladatok lehetnek, parkolni, padka mellett megállni, y és egyéb ilyen tipikusan autós dolgok nem hiszem, hogy a motoros világban léteznek. Ugye a kézifékes elindulástól is eltekinthetünk, szóval marad a sima gyorsulás és valami egyszerű szlalom? Ennek még utána kell járni.
Sikeres műszaki és rutinvizsga után mehetünk az utcára 28 órát kerekezni. Na és itt jön az érdekesség, ugye, ha betartjuk a kreszt akkor szépen a saját sávunk közepén, okosan óvatosan megyünk. Szépen indexelgetünk, semmi agresszió, okosan csináljuk amit az oktató a fülünkbe duruzsol. Kicsit azért parásabb mint egy autó oktatás, mert nincs ott az oktató, hogy a fékbe beleálljon helyettünk, ha baromságot csinálunk. Persze 10 év autós rutinnal azért nem hiszem, hogy egy macisajt, vagy jobbkéz fogna ki rajtunk, ezekkel nem lesz probléma, inkább a motorozás hogyanjával leszünk elfoglalva. Miután sikeresen letudtuk a forgalmi vizsgát, mehetünk az okmányirodába a jogsiért. Ez pár nap alatt megérkezik és már használhatjuk is. Persze előbb kell valami motor és felszerelés.
Motor elérhető olcsótól a csillagos égig, 50 től 1300 köbcentiig. Kezdésnek kizárt dolog, hogy speedmotorról beszéljünk. Egyszerű kis túra motor kell, kellemes 35-45 lóval, használtan max-max 400 köbcentiig. Na ilyet kellene találni 300 ezer forintért, egyelőre ez most még lehetetlennek tűnik, nagyon sok motor van hírdetve használtan, hiába nézzük, hogy mit tud, mennyi éves, hány lovas, nincs még egy fikarcnyi viszonyítási alapunk. Ültem már robogón és nagy kawasakin, ezekből nem lehet viszonyítani, hogy egy kényelmes városi, de 140 km / h -s tempót autópályán bíró, hegyre felmenő motor milyen is igazából. Szóval itt van a nagy dilemma, nagyon sok kérdés van még a témakörben, majd a fórumokból tanulgatunk, olvasgatunk.
Ha a moci meg van, érdemes a felszerelésen is gondolkodni. A bukón kívül érdemes egy normális dzsekit beszerezni, protektorokat, zsír hátizsákot és persze a mocira kiegészítőket, mint tankra szerelhető zsák és hátulra rakható tárolók. Ha ezen túl vagyunk, gyakoroljunk pár száz-ezer km-t és utána irány valahova külföldre túrázni, hegyi feelinges utakra ahol nincs kamion és lehet a tájban korlátlanul gyöngyörködni. Ez a gyönyörködés persze nem kevesebbe mint 500 ezerbe fog kerülni legalább. Ha 300 a motor, 100 a jogsi és 100 a kiegészítő. Persze biztos kell kötelező biztosítást, teljesítmény adót is fizetni, az ilyenek még finoman maszírozzák az ember golyóját. Lassan jelentkezni kell a kreszre, azt hiszem a hónapban el kell kezdeni, hogy az iskolás rohamot megelőzzük.
esküvő, szabolcs, hétvége
Szerintem is baba motor és majd jó lesz rajta játszania, végre megérti, hogy hogyan működik a négyütemű csoda. Majd lassan megtanulja a szakmát és már egyedül is szét fogja tudni szedni. Reméljük lesz hozzá türelme. Délután asszonynak néztünk ruhát és bukót. Szóval 4-5 órányi boltról boltra járás és válogatás után sikerült kiválasztani a legjobb darabokat. Gatyát persze így sem találtunk. Az egész estét megfejeltük Atillllával együtt a kis borostyán kajáldában a 11. kerben. Jó volt nagyon a kaja. Bejött a hely.
